Az útjuk Bostonig nem volt éppen zökkenőmentes, főleg azon három esetben nem, amikor egy-egy rendőrjárőr állította meg őket. Mindhárom alkalommal hasonlóan zajlott az igazoltatás. Morgan idézett néhány részletet a Majmok bolygója című nagy sikerű sci-fi-ből, amire rendszerint ájulástól származó tompa puffanás volt a válasz.
Hőseink hétfő éjjel végre hazaérkeztek Bostonba, és elrejtették a teherautót a Kowalski és Társa cég ebtelepén. Tulajdonképpen ekkor vehették először tüzetesebben szemügyre a rakományt, s amikor a levegő után kapkodó lengyel bejelentette, hogy szerinte az egzotikus állatsereglet több százezer dollárt is érhet, boldogan ölelgetni kezdték egymást, és már egyáltalán nem sajnálkoztak a csodálatos kutyasampon elpazarlása miatt.
Ezután hatodmagukkal beszállásolták magukat Bill Morgan házába, arra a néhány napra, míg a hőn várt „vedlés” megtörténik. A hatodik társuk természetesen a vétlen feltaláló derék „asszisztense” volt, aki szegény ekkor úgy festett, mint egy díjnyertes borotvált pudli. (Ez egyébként a dörzsölt kis lengyelnek meg is indította a fantáziáját, de Bill újfent leszögezte, hogy Cézár nem eladó.)
Két héttel később sikeresen túladtak az egzotikus állatseregleten, ami Kowalski rátermettségét és ismeretségi körét tekintve nem volt valami nehéz feladat. A közel negyedmillió dolláros bevételt egy exkluzív vendéglőben ünnepelték meg.
Amikor hozzáláttak a vacsorához, a kis lengyel asztali áldást mondott, majd megkérte a társaságot, hogy a továbbiakban senki ne emlékeztesse őt az elmúlt hetek néha egészen hátborzongató eseményeire, ezért mellőzzék a haj illetve a szőr bármiféle emlegetését.
– Rendben, SZŐR Tadeusz! HAJ-lok rá, hogy méltányoljam a kívánságát! – rikkantotta vidáman Bill, s Rebecca is azonnal bekapcsolódott az ugratásba:
– Magam is HAJ-landó vagyok fejet HAJ-tani a kérés előtt.
Csupán Rodrigó nem szólt egy szót sem, még Smily is csatlakozott az évődéshez, mert – életében talán első ízben – megértette a viccet:
– SZŐR-nyen finom ez a burgonya! Biztosan a HAJ-ában főzték meg… – motyogta tele szájjal vigyorogva.
– Dugulj el, Johnny, nagyon kérlek – szólt rá röhögve Kowalski, de ezt néhány pillanat múlva őszintén megbánta, mert cimborája, először életében, szó szerint vette a felszólítást. Egy nagy falat krumpli ugyanis a torkán akadt, s néhány halálhörgés kíséretében leborult a székről. Szerencsére egykét kiadós hátbavágással sikerült visszahozniuk az életbe, s ezek után, ha lehet, még kedélyesebben folytatták a vacsorát. Morózus barátjuk mindenesetre megfogadta magában, hogy soha többé nem fog humorral foglalkozni.
Sok száz mérfölddel délebbre, egy bizonyos arab üzletember sem volt éppen humoros kedvében. Ő elsősorban azt fájlalta, hogy egy nagy értékű állatszállítmánya nyomtalanul eltűnt, s az előkerítéséhez mindössze egy névjegy állt a rendelkezésére. Emberei nemsokára találtak is egy Andrzej Miskiewicz nevű cirkuszművészt, aki éppen Új-Mexikóban turnézott a társulatával. A lengyel származású férfi, aki hivatását tekintve tűznyeléssel foglalkozott, nem igazán értette, miért molesztálják őt napszemüveges arab gengszterek egzotikus állatokkal és valami hajnövesztő szerrel kapcsolatban, hiszen teljesen kopasz volt, továbbá a mutatványainál sem alkalmazott semmiféle egzotikus állatot. Sőt kollégái sem dolgoztak ilyenekkel, leszámítva néhány kehes pónilovat és egy háromlábú kutyát.
Al-tarabulsi urat már ez is módfelett elkeserítette, akkor viszont teljesen kiborult, amikor néhány nap múlva azt kellett tapasztalnia, hogy rohamos ütemben hullik az új haja. Hiába kenegette a fejbőrét a vajkrémes doboz tartalmával, pedig később még a Morgan által alkalmazott egyéb kellékeket is felhasználta, olyan precízen, hogy az egyenesen Ceylonból hozatott teafüveket és a legkülönbözőbb gyártóktól rendelt púdereket is kipróbálta.
Mindhiába. Rebecca kisasszony bőrradírja ugyan minden alkalommal maradéktalanul megtisztította a fejbőrét, de egyéb áldásos hatása nemigen mutatkozott a készítménynek.
Történetemnek az arab állatkereskedőn kívül akadt még néhány vesztese. Egy teherautósofőrről, egy kocsikísérőről és három rendőrről van szó, akiket időlegesen egy speciális elmegyógyintézetben helyeztek el. Itt boldogan találtak egymásra, s a későbbiekben egymás szavába vágva ecsetelték betegtársaiknak (elsősorban Napóleonnak, E.T.-nek és Darth Vadernek), micsoda szomorú idők várnak a földlakókra a majmok inváziójának bekövetkezte után.
Hőseink eközben vidáman tengették életüket a távoli Bostonban. Morgan természetesen nőül vette Rebeccát, s az esküvő napjától már nem engedte magát ártatlan feltalálónak szólítani.
A Kowalski és Társa cégnek egyre jobban ment az üzlet. Nemsokára átalakultak részvénytársasággá, később pedig már jegyezték őket a tőzsdén is. Az igazgatótanács elnöke, bizonyos Tadeusz Kowalski ekkor úgy érezte, hogy ideje lenne végre Rodrigó nevű hűséges alkalmazottja számára egy inast biztosítani, mégpedig olyat, aki kiválóan jeltolmácsol spanyolul. Ezzel a feladattal legbizalmasabb titkárát és egyben sofőrjét bízta meg, bizonyos John Smily-t, aki hamarosan meg is találta a megfelelő jelöltet. A tolmács így fordította le Rodrigó első közleményét:
– Fiúk, igazán izgalmas volt ez a nyaralás, hálás vagyok, hogy én is részt vehettem benne, ennek ellenére mégis megkérlek benneteket, hogy soha többé ne vigyetek magatokkal!
VÉGE
