Ülök a villamoson. Jön az ellenőr. A szívem nagyot dobban. Végre! Már több mint egy hónapja új személyi igazolványom van, és két hete elektronikus bérletem. Még senki sem kérte tőlem, de most igeeeen!!!
Átadom a kártyát. Az ellenőr átveszi. Velem egykorú férfiú lehet. Aztán egyszer csak jegyzettömböt vesz elő, és elkezd írni.
– Elnézést, de maga most mit csinál? – firtatom gyanakodva.
– Írom a büntetést – jelenti ki szenvtelenül. – Kelleni fog a lakcímkártya is.
– Na de hát nekem elektronikus bérletem van!
– Ja, bocs!
Csippp.
– Köszönöm! – mondja, és visszaszolgáltatja számomra az értékes plasztikkártyát.
Ő nem nézte ki belőlem, hogy vagyok annyira korszerű, menő és elektronikusan fejlett fószer, hogy e-bérletem legyen. Én nem néztem ki belőle, hogy ennyire bumburnyák. Mindketten tévedtünk.
