Az Osmosis történetének első mottója az volt – és ez talán még itt-ott fel is lelhető az interneten – miszerint „Küldetés egy idegen, mégis ismerős világban”. Ennek a mottónak néhány szava tökéletesen igaz akkor is, amikor a történet színhelyének faunáját akarom bemutatni. Idegen, mégis ismerős. Idegen, hiszen egy idegen bolygón tenyészik, mégis ismerős, naná, hiszen rendkívüli hasonlatosságot mutat a földi állatvilággal.
Ez utóbbi tényt egyébiránt már több kedves olvasóm is nehezményezte, azt kérdezvén, ugyan milyen alapon aggatom a történetemre a fantasy vagy a sci-fi címkét, ha egyszer minden ugyanolyan, mint a Földön? Erre a válaszom mindig két szó volt: fokozatosság és befogadhatóság. Kezdettől fogva ezen jelszavak mentén próbáltam felépíteni a folytatásos regényt.
A példa kedvéért tegyük fel, hogy én éppen ellenkező ambíciókkal vágok bele a történet megírásába, és elhatározom, hogy felépítek egy abszolút egyedi világot, amelynek része a fauna is. Hogyan festene például akkor egy leíró mondatom? Például így:
Az erdő hangos volt a krimbunyák csettegésétől, a fákon irgumicák ugráltak ágról-ágra, az avarral borított talajon pedig tüskés csirmogebunik gyűjtögettek lehulló terméseket.
Szerencsétlen olvasónak vajon hányszor kellene a Szótár menüpontra kattintania, mire megértené, hogy a krimbunya az valamiféle madár, az irgumica egy mókusszerű élőlény, a tüskés csirmogebuni pedig a sünökhöz hasonlatos kis jószágot jelent? (Arról nem is beszélve, ha a komplexitás jegyében még az erdő, a fa, az avar vagy a termés szavakhoz is fordítót kellene igénybe venniük.) Komoly összegbe mernék fogadni, hogy alig akadna köztük olyan, aki még a következő fejezetre is vakmerően rákattintana. Túlnyomó többségük lemondóan zárná be a böngészőablakot, és soha a büdös életben nem térne vissza. Valljuk be, igazuk is lenne, hiszen egy ilyen szöveget nem szórakoztató olvasni, hovatovább lehetetlen befogadni.
Ezért hát a két vezérfonalam továbbra is a fokozatosság és a befogadhatóság marad, ez azonban nem jelenti azt, hogy a későbbiek során nem érhetik vaskos meglepetések azokat a fentebb említett olvasókat, akik a történet elején még elszánt bírálóim voltak. Mert bizony az Osmosisban is fel fognak bukkanni olyasféle állatok, amelyek a Földön egyáltalán nem ismertek, hiszen mindannyian a képzeletem szüleményei. Ehhez már csak annyit kívánok hozzáfűzni: mindent a maga idejében.