Rettegett lény uralta a Badacsonyt, hihetetlen, ami vele történt – írja kicsit sem kattintásvadász címében az Index, majd a cikkben ki is bontja, hogy „a legenda szerint, amikor a Badacsony még fortyogó vulkán volt, egy olyan lény uralta, akitől sokan rettegtek a félelmetes kinézete miatt – fekete bőr a koromtól és füsttől, riasztó szem –, de nem volt kőből a szíve, elvarázsolta őt egy aranyhajú pásztorlány. Azonban Hajnalkát magával ragadta a Balaton egy vihar közben, és levitte őt a tó mélyére. A tűzhányó ezután állandóan szomorú volt, és a szerelmére gondolt.”
Nos, kérem tisztelettel, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ismerem a sztori mindkét szereplőjét, így hiteles tájékoztatást tudok nyújtani kedves olvasóimnak arról, hogy a fenti legendából mi igaz, és mi nem. Történt ugyanis, hogy pár éve épp a Badacsony tövében nyaraltunk a Becses Brigantikkal, és az ott eltöltött rövid időszak alatt jó rálátásunk nyílt erre az édes-bús történetre.
A jeles hölgyet valóban Hajnalkának hívták, valóban aranyhaja volt, de a foglalkozását tekintve nem pásztorlányka volt ő, sokkal inkább olyasféle szakmunkás, aki férfiak gyors felvidításán fáradozott pénzért. A félelmetes kinézetű lénynek is volt neve, mégpedig az, hogy Sanyi. Kicsit valóban kormos és füstös volt, mert villanyszerelőként dolgozott, és ezt a szakmát bizony nem tanácsos alkoholizmussal párosítani, ugyanis ilyenkor előfordulhat, hogy az ember nem a megfelelő színű vezetékre fog rá, utána pedig valóban riasztó szemmel bámul ki a kormos és füstös arcából.
Sanyi és Hajnalka délutánonként ugyanabban a szórakoztatóipari létesítményben múlatta az időt, ahol mi is, így jól megfigyelhettük, hogy egyikük sem veti meg a hegy levét, de a fogyasztásban kétségtelenül Sanyi vitte a prímet. Eme körülmény arra is rávilágít, hogy esténként Sanyi egyáltalán nem tüzet hányt, hanem mindig inkább vörösbort.
Az egyik estén Hajnalkát még véletlenül sem a Balaton ragadta magával egy vihar közben, hanem egy felajzott úriember hívta el őt a Balatonon ringatózó hajójára, és esze ágában sem volt levinni őt a tó mélyére. Épp ellenkezőleg, Hajnalka vitte fel őt a csúcsra, ezt a kikötőben jól lehetett hallani.
Az viszont igaz, hogy Sanyi az eset után állandóan szomorú volt, és a szerelmére gondolt, de nincs ezen mit csodálni, hiszen a jeles villanyszerelő a jámbor élet felé akarta terelgetni Hajnalkát, és pont ezen az estén lett világos számára, hogy ebbéli fáradozása sajnos nem járt sikerrel.
Ennyit a legendáról.
😀