Most már a nyugalom hangulata borította el az Orgil-birtok borospincéjét. Brogin végre megtört, Emma felszabadulva szaladt oda Marióhoz, Sztavrila pedig megkönnyebbülve fordított hátat a társaságnak, aztán Guzellel nagy egyetértésben, és valamiről halkan pusmogva kivonult a helyiségből.
Az öregember viszont még mindig a történések ütőerén tarthatta a mutatóujját, mert csakhamar jelezte:
– Mindjárt elvérzik az orzó! Hívjatok segítséget!
Brogin rögtön felajánlkozott, hogy elmegy megkeresni Zina nénit, mert a javasasszonynak bizonyára akad olyan praktikája, amellyel életet tud lehelni az igencsak meggyötörtnek tűnő fickóba. Miután a testőr is távozott, az öregember és a fiatal köpönyeges hozzáfogott leemelni az orzót a falról. Amikor ez sikerült, lefektették a földre a rabot, aztán egymásra néztek, de egy szót sem szóltak, mégis, mintha csak valamiféle parancsot kapott volna a fiatal köpönyeges, szinte kiviharzott a helyiségből.
Mario és Emma egy pillanatig sem akadt fenn a különös jeleneten, inkább átadták magukat a viszontlátás örömeinek:
– Nahát, Tanító, tényleg te vónál az? – lelkendezett Emma.
– Még meg sem köszöntük a segítséget, amit Királyrév kikötőjében kaptunk tőled – szorongatta az öregember kezét Mario.
– Én pedig mindvégig elmulasztottam a bemutatkozást – szabadkozott a Tanító. – Ezentúl szólítsatok Baskírnak.
Emma szolgálatkészen bólogatott, Mario viszont egyre inkább úgy érezte, hogy ha még egy rejtélyt vagy egyéb különleges információt kell feldolgoznia ma, akkor az agya menthetetlenül le fogja dobni az ékszíjat.
– Hogy kerűtél ide? – érdeklődött Emma az öregembertől. – És az a fiatal, aki mostan kiszaladt valamerre, tényleg az unokád?
– Idővel minden kiderül – simogatta meg a lány arcát az öreg Baskír, és közben barátságosan mosolyogva mélyen a szemébe nézett.
„Bárcsak már ott tartanánk” – gondolta Mario, és legszívesebben azt javasolta volna a kedvesének, hogy azonnal üljenek lóra, és vágtassanak vissza Osmosisba, hátha Dariosz társaságában valamivel elviselhetőbb most az evilági lét, de aztán csak legyintett magában. Ugyan mitől lenne elviselhetőbb bármely másik helyszínen mindaz, ami körülötte folyik? Hiszen a viharok nem odakinn tombolnak, hanem a lelkében és az agyában.
Aztán meg eszébe jutott a Dariosznak tett ígérete, miszerint Emma mellett mindenáron vigyázni fog Sztavrilára is, belátta tehát, hogy a kötelesség úgyis itt tartja, bárhová is vágyakozik most innen.
Röviddel később konszolidálódni látszott a helyzet az Orgil-birtokon. A szolgák felcipelték az orzót egy vendégszobába, ahol Zina néni kezelésbe vette, és valóban sikerült életet lehelnie belé. Onnantól kezdve az öregasszony és Brogin nagy egyetértésben gondozták, illetve őrizték a foglyot.
Hamarosan furcsa alakok lepték el a birtokot, legalább két tucatnyian. A fiatal köpönyeges hozta őket. Mindannyian szegényes öltözetűek voltak, Osmosis pórnépének tagjai lehettek. Nagyon halkan beszélgettek egymás között, és láthatóan félszavakból is megértették egymást. Alázatosan viselkedtek mindenkivel szemben, szelídek voltak és udvariasak, viszont valamiféle meghatározhatatlan lelkesedés tüze lobogott mindannyiuk szemében. De a legkülönösebb az volt, hogy Sztavrilának semmiféle kifogása nem volt az ellen, hogy egyszeriben ellepték a házat.
Mario határozottan szédülni kezdett. Néha megpróbált tudakozódni az öregembernél, aki legújabban Baskírnak hívatta magát, de nem járt sikerrel. Guzelhez fordulni pedig nem volt alkalma, mert az android láthatóan igen komoly tárgyalásokat folytatott a birtok úrnőjével, ezt az olasz fiú jól megfigyelhette a ház belső teraszának üvegfalán keresztül, amikor éppen arra téblábolt. Egy kis asztalon mindenféle papíruszok hevertek előttük, amelyeket Sztavrila sorra ellátott az aláírásával.
Végül, amikor az aulában újra összefutott Emmával, azt javasolta neki, hogy menjenek fel az emeleti vendégszobájukba, és tegyék el magukat holnapra, mert ez az átkozott nap már olyan sokat követel tőlük, hogy azt ép ésszel elviselni nem lehet.
Miután Mario és a kedvese felhaladtak az emeletre, Guzel is éppen végzett a maga dolgával. Elbúcsúzott Sztavrilától, megadta neki az utolsó instrukciókat, aztán jelezte az öregembernek és a fiatal köpönyegesnek, hogy itt az ideje visszaindulni Osmosis fővárosba.
