Guzel az Orgil-birtok borospincéjében határozott léptekkel odahaladt a testőr elé, aztán felnézve az arcára így szólt hozzá:
– Nem volna jó, ha további kínzatásnak vetnéd alá ezt az embert, már csak a saját érdekedben sem.
Brogin ebben a percben csak egy idegesítő kis mitugrásznak tartotta a nála jó két fejjel alacsonyabb illetőt, de persze nem az alkati különbség volt a legfőbb motívum ebben a hozzáállásban, hiszen a daliás testőrnél szinte mindenki majdnem két fejjel alacsonyabb volt.
– Ki a bánat vagy te? Mi a beosztásod ezen a birtokon? – firtatta az óriás.
– Ennek most nincs jelentősége – válaszolt a Tanító. – Ne azt akard tudni, hogy ki vagyok, hanem arra figyelj, amit mondok.
– Aztán miért kéne olyan nagyon hallgatnom rád? Nyögd már ki, hogy ki vagy te itt, vagy hordd el magad, és ne avatkozz bele olyasmibe, amihez semmi közöd! – harsogta egyre idegesebben Brogin. – Én a Kormányzói Testőrség tagja vagyok, nem tűnt fel? Nekem akarsz tán parancsokat osztogatni?
Guzel ekkorra már felmérte, hogy ha ilyen közel áll a daliához, nem fogja tudni vele úgy felvenni a szemkontaktust, ahogy szeretné. Hátrálni kezdett tehát, és fellépdelt a borospince lépcsőin. Közben persze nem hagyta abba a meggyőzési kísérletet:
– Értem én, hogy előléptetést szeretnél. Ki ne akarna előrébb lépni a rangsorban? Ez egy természetes indíttatás minden ember részéről, aki valaha is Osmosis seregében szolgált. Hát még akkor, ha a Kormányzói Testőrség tagja! Viszont te most éppen az ellenkező irányba haladsz, mert annyira korlátolt vagy, hogy nem vagy képes felfogni, ebben a percben én vagyok az az illető, aki segíteni tud neked.
Brogint most már aztán végtelenül idegesítette az ájtatos szövegű ismeretlen. Elhatározta, hogy elkapja a grabancát, és kiszögezi az orzó mellé a falra. Akkor aztán tőle is választ kaphat arról, hogy ki fia-borja. Ki tudja? Talán bűntársa ennek a büdös orzónak, és csak idő kérdése, hogy színt valljon. És különben is, ha az ember egyszer elkezdi a lábujjak gyűjtését, akkor ne álljon meg mindjárt egy darabnál, mert az ilyesmi igen szegényes, ráadásul nem is nyújt semmiféle cserealapot, ha az ember más, hasonló érdeklődésű gyűjtőkkel akar csereberélni Osmosis bolhapiacán.
A daliás testőr fenyegetően összecsattintotta néhányszor a fogót, úgy közelített a pince kijárata felé, Guzel pedig még egy lépcsőfoknyit hátrált, és most már mélyen bele tudott nézni Brogin szemébe. Csakhogy ezúttal semmiféle hatást nem tudott elérni, és ő maga sem érzett semmilyen visszacsatolást.
– A te érdekedben mondom, amit mondok, tehát erősen a javadra szolgálna, ha figyelmesen végighallgatnál – próbálkozott továbbra is a Tanító, de minden lefuttatott belső tesztje azt igazolta vissza, hogy képtelen lesz elérni a kívánt szintet. Ekkor vészüzemmódba kapcsolt, és segélyhívó üzenetet küldött.
