Telep Öcsi Nagy Indiánkönyve
Az indiánok szórakozási lehetőségei és hobbylyai
Hamisitott képet fest magának az, aki aszt hiszi, hogy az indijánok fojton csak a háborúzskodással, harcal és egyéb konfligtusokall voltak elfoglalva. Sőt, ez nem igy volt. Olyanyira ép ellenkezőleg, hogy az indiánok igenis szerették a szórakozás legkülön féléb módjait.
Ez nem is csoda, mer már apró kisgyerek koruk óta játcva nőttek fel, ugyan is nem kelet nekik iskolába járni, hanem egész áló nap indijánozsdit jácottak a sátrak köszt. És ahogy cserepedtek felfele, egyre jobb és bonyolúltabb pasziókkal szórakosztatták saját magukat.
Igenigen köszkedvellt játék volt példáúl az ipiapacs, amit az apacsok találtak fel. Ez abbol ált, hogy az egyjik iflyu harcost (akit apacs luka fund a cuka kiszámolóval számitottak ki) kijelölték, és ő asztán addig hunyott, amig a többijek elbújtak teszemaszt a préri füvébe, vagy egy kanyonba, vagy a Sziklás Hetység mögé.
De volt ennél veszéjjeseb időtöltésük is, példáúl a rodejó. Eszt a vadlovak betörése közepete találták fel. Abbol ált a játékszabáj, hogy egy muztángot jól felherrgeltek, teszemaszt nem attak neki zabot, vagy ha csikót akart nemezni 1 kanca hátán, lerángatták rolla. Ekkor bezárták 1 szűk karámba, és csak akkor engették ki, mikor már az első versenyző a hátára űlt. Az a harcos győzőtt, aki a legtovább birta az ugrándozva szilalykodó lót megülni, de a földet érést is pontoszták, és példáúl ha a versenyző a leeséskor kitőrte a nyakát, autó matikusan kieset a továbi selelytező küzdelemböl.
Aki figyelmesen olvasta az eddigi előzményeket, könjen észrevehette, hogy feltünt valami!: az indiánok mindig a saját testükkel játcottak, nem használtak semijen ezközt! Nem tutták hogy már felvan találva a lapda, a sakk, a dominó, a Mono Polliról nemis beszélve. A kötelek közzül is csak a laszzót ismerték, az ugró kötelet már nem. De nem is hijányzott nekik, mer már gyerek koruk óta mekszokták, hogy az egész prérin nincs egy jácci se, hintával fórgóval meg libi kókával, és még homokozni se engette el őket az anjuk a nevadai sivatagba, mer messze laktak tölle.
Az indijánok oj anjira nem foklalkoztak a tárgyakkal, hogy nem is gyűtöttek semmit, se béjjeget, se pappir szalvétát, se medzsbokszot, lekfejjeb fejbört és frizurákat gyüjtöttek, amit skalpnak hivtak, de ez inkáb már a harci fejezetbe tartozik. (lázsd ott.)
