Osmosis – 31. fejezet

– Nerid király, ezen a néven a huszadik! – jelentette az ajtónálló, mire Dariosz felemelkedett a székéből, és az uralkodó elé sietett. Aztán, amikor kettesben maradtak a kormányzó hivatalában, hellyel kínálta a trónfosztott királyt, és udvariasan megkérdezte, miben lehet a szolgálatára.

– Több ok miatt kértem tőled meghallgatást, Dariosz kormányzó, de először a köszönet hangján szeretnék szólani – felelte a király. – Nem lehetek eléggé hálás nemeslelkűségedért és önzetlen támogatásodért, amelyet maradék népemnek nyújtottál.

Dariosz széttárta a karját:
– Úgy érzem, ez volt a kötelességem, hiszen a meori nemzetség tagjai vagyunk mindannyian. Ha mi nem viselkedünk együttérzően egymással, akkor ugyan kitől várhatnánk ilyesmit? – Aztán visszaült íróasztala mögé, és valamivel csöndesebben hozzátette: – Kérlek, ne köszönd meg újra. Eddig négyszer is megtetted, a következő esetben már én érezném magam kényelmetlenül.

– Akkor át is térnék arra a témára, amely feltehetően sajnos sokkal kényelmetlenebb lesz számodra – szólt némileg vészjóslóan Nerid. – Ugyanis az elmúlt napokban azt tapasztaltuk, hogy nem mindenki olyan együttérző irányunkban, mint te, kormányzó. Hogy úgy mondjam, a néped bizonyos hányada nem fogadta örömmel, hogy menedéket adtál nekünk.

– Nem kell velük törődni – vélekedett Dariosz. – Kezdettől fogva sejthető volt, hogy a népem nem minden tagja fogadja majd kitörő örömmel a megjelenéseteket. De ez idővel elmúlik, mert nem lesz semmi ok az ellenérzésre. A legostobább parasztok is be fogják látni, hogy Neridea lakóival Osmosis csak erősebb lett, nem pedig gyengébb.

– Ezt te így látod, kormányzó, és én ennek szívből örülök. Magam is remélem, hogy minél hamarabb így lesz. De nem vagyok benne biztos, hogy idővel nem kerekednek felül azok, akik egyáltalán nem így látják.

Dariosz hátradőlt a székében, és magabiztosan közölte:
– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy rögtön elhessegethetem aggályaidat, nagy király. Nézzük például a gazdaság oldaláról a dolgot. Osmosis fejlődése évek óta töretlen. A kereskedelem, az árutermelés virágzik, és ma már az emberhiány jelei mutatkoznak. Szükségünk van újabb és újabb dolgos kezekre a kikötőkben, a műhelyekben és a szántóföldeken egyaránt. Még több hordárra, szállítóra, rakodómunkásra van szükségünk, meg persze mesteremberekre, szántóvetőkre és tengerészekre is. Ha tehát…

– Úgy érted, hogy idővel szolgasorsot szánsz a népemnek? – vágott közbe Nerid gyanakodva, és a szeme úgy összeszűkült, hogy az egy pillanatra meg is ijesztette a kormányzót, igyekezett hát mielőbb tisztázni:

– Gondold végig, nagy király! Ha így lenne, akkor vajon osztottam volna-e földet a népednek a sziget keleti végein? De ne is válaszolj, mert annál sokkal fontosabbnak tartom jelen pillanatban, hogy beavassalak a legtitkosabb terveimbe, és megértessem veled, hogy a legőszintébb tárgyalást tartom célravezetőnek kettőnk között.

Nerid király akaratlanul is végigsimított őszülő szakállán, ami az elbizonytalanodás egyértelmű jele volt – és ez persze Dariosznak sem kerülte el a figyelmét –, ezzel együtt láthatóan igen kíváncsian várta a kormányzó további szavait.

– Mielőtt azonban a lényegre térnék – folytatta Dariosz –, hadd tegyek fel egy kérdést. Amikor már végképp tarthatatlanná vált a helyzet Neridea szigetén, és néped maradékának megmentése mellett döntöttél, akkor miért Osmosist választottad a menekülés végcéljának, nagy király? Hiszen Aldea és Olundea szigete is jóval közelebb esik az elhagyott hazátokhoz, mint Osmosis. Bármelyik kézenfekvőbb megoldás lett volna, mint hozzánk elhajózni, a Belső-tenger kellős közepére.

Néhány pillanatra súlyos csönd támadt a helyiségben, de aztán Nerid király újra végigsimított a szakállán, és pontosan azt a hangot ütötte meg, amelyet azon a bizonyos estén használt, amikor menedéket kért a népének Osmosis kormányzójának estélyén:
– Hosszú évek óta kormányzod ezt a sikeres városállamot, Dariosz. Azóta híre ment a Szigetvilágban nagylelkűségednek és páratlan emberségednek. Úgy tartanak számon, még a népek egyszerű fiai is, mint a legirgalmasabb, a legönzetlenebb uralkodót, akit az istenek arra teremtettek, hogy kegyes pártfogója légy a…

Nerid király nem véletlenül szakította félbe önnön mondandóját. Dariosz ugyanis igen különösen reagált. Hátradőlt a székében, és szinte kaján vigyorral hallgatta a monológot. Aztán hirtelen előrehajolt, és mélyen az uralkodó szemébe nézve leszögezte:

– Te azért jöttél ide, mert az egész Szigetvilágban csakis itt van köztársaság. A Belső-tenger bármelyik másik szigetén egy királytól kellett volna menedéket kérned, egy király akaratának kellett volna alávetned magad, tehát azonnal egy hűbérurat ismertél volna el magad fölött, már a befogadás pillanatában. Nálunk ez a körülmény nem állt fenn.

Az előbbinél is súlyosabb csönd állt be a hivatali helyiségben, de a kormányzó tett róla, hogy ez se tartson sokáig. Letörölte a képéről a kaján vigyort, és igyekezett újra egy méltóságteljes vezető viselkedését magára ölteni. A szavairól nem is beszélve, amelyek így hangzottak:

– Nerid király, én értékelem eme éleslátásodat és stratégiai érzékedet. Egy bajom van ezzel az egésszel, mégpedig az, hogy én őszinteséget kértem tőled az imént. De semmi gond, talán majd kiérdemlem ezt a hozzáállást én is, aki nem vagyok király, és a szemedben, tudom, csak egy alsóbbrendű vezető vagyok. Ám most hallgasd meg az én elképzeléseimet a közeljövőről.

A szakállas király keze hirtelen megállt az arcszőrzete simogatása közben, és most már leplezetlen kíváncsisággal tekintett a kormányzóra, aki nem habozott kifejteni mondandóját:

– A legfőbb pontja terveimnek, hogy Neridea szigetét hamarosan visszafoglaljuk a Szigetvilág söpredékétől, és népeddel újra hazatérhettek. Egyáltalán, az orzók minden újabb térfoglalását azonnal meg kell akadályozni, különben ennek beláthatatlan következményei lesznek. Minden kikötőjüket, minden településüket, az utolsó kis nádfedeles tanyájukat is fel kell számolni, és elrettentő példával kell szolgálni arra nézvést, hogy ha valakik a Szigetvilág békéjét, kereskedelmi rendszerét, vagy a közbiztonságát veszélyeztetik, akkor bitón fogják végezni, a legszörnyűbb kínok között. Én ebben mélységesen elkötelezett vagyok.

Nerid király most már minden színpadias, diplomatikus gesztust félredobva előredőlt a székében, szinte szomjúhozva a kormányzó szavait. Lelki szemei előtt csak azt látta, ahogy a győztes hadsereg elfoglalja a szigetet, és ő újra a trónjára ülhet.

– Meg kell mondjam, az én hadseregem szerfölött elpuhult – ismerte be Dariosz. – Osmosis emberemlékezet óta nem viselt háborút. Ti sokkal tapasztaltabb harcosok vagytok, még ha egyelőre nem is vagytok a legjobb állapotban. Azonban a katonai erények nem tűnnek el, a megfelelő feltáplálás és gyakorlatozás révén hamar visszaáll a korábbi állapot. Ezért szándékomban is áll, hogy idővel kiképzőket toborozzak a hadtestedből, nagy király. Láthatod immár, hogy nemcsak gazdasági, de katonai szempontból is indokolt, hogy letelepítettem népedet a szigeten.

– Ha együtt fogunk harcolni a hazánk visszavételéért, akkor mindenben számíthatsz rám, kormányzó – kezdett fellelkesülni a király.

– No, csak nyugalom – intett Dariosz. – Nagyon sok részletkérdést kell még kidolgoznunk. Mégpedig együtt. Remélem, hajlandó leszel néhány fokot leadni a büszkeségedből, amely most is megbújik a hálálkodásod álcája mögött. Mielőtt félreértenéd, hadd szögezzem le, teljes mértékben megértem a viselkedésedet. Ebben a világban sok minden a születési előjogokon és a nemesi származáson múlik. Nekem egyikhez sincs szerencsém, és tudom, hogy egy királynak, aki a családja huszadik generáció óta viselt jogait birtokolja, figyelembe kell ezt vennie, máskülönben a saját maga ellenségévé válik, a saját tekintélyét és hatalmát kérdőjelezi meg. Ezt mindig tiszteletben fogom tartani, minden egyes közös szereplésünk alkalmával, amit a nyilvánosság előtt teszünk. De amikor négyszemközt tárgyalunk, teljes őszinteséget várok el. Gondolj arra, még az is meglehet, hogy én leszek a legfőbb szövetségesed. Meg talán az is meglehet, hogy olyasmiről fogok dönteni, ami a te néped boldogulását szolgálja. Az is meglehet, hogy nélkülem ilyesmikről nem is álmodhatnál, és maradék néped idővel elveszne Osmosis lakosságának olvasztótégelyében. De én ezt nem akarom. Mint ahogy te sem akarsz hűséget fogadni nekem. Csakhogy én ilyesmit nem is kérek. Csakis őszinteséget.

Nerid király még jó darabig fürkészte Dariosz arcát, mire megszólalt:
– Lehet, hogy nem birtokolsz születésed jogán nemesi előjogokat, kormányzó. Egyvalaminek azonban egészen biztosan birtokában vagy, aminek sok más uralkodó nem: ez pedig a bölcsesség.