Marcotagne őrnagy természetesen azonnal jelenteni akarta főnökének, hogy a Mikulást elvesztették szem elől, azonban Möszjő Varrothue-nek a kérdéses időpontban sajnos nem állt módjában bekapcsolni a rádiókészülékét, ugyanis éppen egy hullámvasúton ült, annak is a legmeredekebb szakaszán.
– Ordítson, ember! Ordítson, ahogy a torkán kifér! Adja ki a feszültséget magából! – biztatta jóakaratúan Gordon Owens, de a rendőrfőnök csak azért sem nyitotta ki a száját. Csak néhány perccel később üvöltött fel, amikor már kiszálltak a hányinger előidézésére kiválóan alkalmas járműből, és megtudta, hogy a Mikulásnak sikerült kijátszania emberei éberségét.
Az álügynököt is meglepte a hír, de ő persze egészen más szemszögből értékelte a dolgot: „Atyaúristen, micsoda pancserek! Nem képesek szemmel tartani még egy jámbor krumplifőtitkárt sem. Ezekhez képest a monroviai rendőrparancsnok is maga James Bond!”
Aztán önelégülten arra gondolt, milyen jó munkát végzett az elmúlt hónapok folyamán, amikor is felderítette jubileumi rablásának kiszemelt helyszínét, különös tekintettel a város rendőri vezetőinek kvalitására. Mindazonáltal úgy értékelte a helyzetet, hogy most már talán elég volt Jacques Varrothue hülyítéséből, ideje kitalálnia valami komoly intézkedést, mielőtt a derék rendőrfőnök gyanút fogna az ő személyével kapcsolatban.
– Egy percig se aggódjon, uram, az Interpol a segítségünkre lesz! – biztatta végsőkig elgyötört „kollégáját”.
– Mégis hogyan? – érdeklődött Möszjő Varrothue halvány reménnyel a fél szemében.
A választ rövid időn belül megkapta, mégpedig a város üzleti negyedében. Pontosabban egy kalapboltban, amely előtt Gordon Owens hirtelen megszorította a karját:
– Egy lépést se tovább, ide most bemegyünk. Arra kérem, legyen csendben, és figyelje, mit beszélek a tulajdonossal.
Azzal benyitott az ajtón, nyomában az álmélkodó rendőrfőnökkel. Odalépett a pulthoz, félrehívta az arab üzletvezetőt, és sejtelmesen, mintha legalábbis államtitokról akarna társalogni, a következő kérdést intézte hozzá:
– Mondja csak, uram, melyik a melegebb viselet, a nyúlszőrsapka vagy a báránybőrkucsma?
– A nyúlszőrsapkát tudnám ajánlani – felelte szolgálatkészen a tulajdonos. – Úgy látom, uraságodnak ötvennyolcas a mérete. Parancsolja, hogy hozzak egy szemrevaló modellt?
– Ne fáradjon, majd később visszajövök – köszönte meg a kiszolgálást Gordon, majd intett a rendőrfőnöknek, hogy most már elhagyhatják a helyiséget. Odakinn bizalmasan közölte:
– Az üzletvezető az Interpol beépített embere. Amit hallott, az rejtjelezett információ volt a Mikulás akciójára vonatkozóan. Eszerint több mint valószínű, hogy a célszemély pontban öt órakor a Tacarodialle márki tér egyik ékszerüzletét kísérli meg kifosztani. Amint látja, az Interpolra mindig számíthat – veregette meg az elképedt Varrothue vállát.
Egyszerűen elképesztő! – álmélkodott Calais fél szemmel is sokat látott rendőrfőnöke, aki hosszú órák óta először volt elégedett az Interpol-ügynökkel. Ám derűlátása még korántsem volt teljes: – Elismerem, hogy kollégái figyelemre méltó munkát végeztek, de bevallom, kissé nyugtalanít ez a „több mint valószínű” kifejezés.
– Nono! Maga csak ne idegeskedjen, mert megyünk vissza a hullámvasútra! – fenyegette meg joviális modorban Gordon Owens. – De komolyra fordítva a szót: természetesen százszázalékos információval még mi sem szolgálhatunk. Épp ezért azt javaslom, hogy járjuk végig a számításba jöhető ékszerboltokat, és figyelmeztessük a tulajdonosokat az esetleges veszélyre és a biztonsági előírások maximális betartására.
– Biztos benne, hogy ez jó ötlet? – aggodalmaskodott Varrothue. – Nem szeretnék pánikot kelteni… Annak meg pláne nem örülnék, ha nem érnénk oda a jelzett időben a Tacarodialle márki térre…
– Ne aggódjon, én sem riogatni szeretném a derék boltosokat, csupán figyelmeztetni. És ha maga ezenfelül egy-egy civil ruhás nyomozót állít az ellenőrzött üzletek elé, meglátja, a tulajdonosokra ez inkább megnyugtatólag fog hatni.
– Jól hangzik – ismerte el a rendőrfőnök, majd fontoskodva hozzátette: – Persze az embereimet majd úgy állítom fel, hogy ne riasszák el a Mikulást, ha az esetleg mégsem a Tacarodialle márki téren lépne akcióba… ahol viszont…
– …ahol viszont mi leszünk figyelőszolgálatban – fejezte be a mondatot az álügynök, majd kiváló emberismeretének birtokában azt a kérdést is tisztázta, amely láthatóan leginkább birizgálta Varrothue fantáziáját: – Garantálom, hogy ön lesz az, aki ma rákattintja a bilincset a Mikulás csuklójára! És holnap minden lap címoldalon hozza a fényképét!