Rapid meglehetősen elkeseredve ült az autóban, és halvány sejtelme sem volt róla, hogy tolvajnak nézték. Csalódottan konstatálta, hogy a járőrök sem beszélik az ő anyanyelvét. Az elkeseredésre már így is minden oka megvolt, pedig még nem is sejtette, hogy a sors éppen Munyoz törzszászlóssal hozza össze.
Nevezett közeg egy külvárosi, kislétszámú rendőrőrs parancsnoka volt, és nagyon megörült, amikor túlbuzgó járőrei elévezettek egy amerikai turistát. Néhány hónap óta ugyanis angolnyelv–tanfolyamra járt, és rendkívül becsvágyó ember lévén elhatározta, hogy most aztán alaposan elkápráztatja beosztottait, amíg a tolmács megérkezik.
– Hogy van, szenyor Werner? – kérdezte, miközben Rapid útlevelét lapozgatta. A felhorzsolt arcú fiatalember roppantmód megörült, amikor meghallotta, hogy egy fontos embernek kinéző egyenruhás pasas végre angolul szól hozzá.
Természetesen esze ágában sem volt hogylétéről bájcsevegni, elsősorban sietve leszögezte, hogy véleménye szerint őt súlyos atrocitás érte a helyi kereskedők részéről, továbbá azt az álláspontját is kifejtette, hogy őhelyette inkább a brutalitásig rámenős boltosokat kellett volna előállítani.
– Azt mondja, kitűnően érzi magát nálunk, az éghajlat is nagyon kedvére való – fordult fontoskodva beosztottaihoz Munyoz törzszászlós, aki természetesen egy szót sem érthetett Rapid pergő nyelvvel előadott panaszaiból, hiszen még csak az ötödik leckénél tartott a tananyagban.
– Kedves főfelügyelő úr, lekötelezne, ha visszaadná a barátnőm táskáját, a járőreit pedig figyelmeztetné, hogy a jövőben tartózkodjanak a hasonló túlkapásoktól. Ez esetben részemről rendezettnek tekintem az ügyet, és megígérem, hogy nem teszek panaszt önök ellen, sőt, viharsebesen elhagyom barátságos rendőrőrsüket, ugyanis már nagyon várnak egy bizonyos kávéházban – hadarta türelmetlenül Rapid, majd reményteljes várakozással nézett Munyoz törzszászlósra, aki fölényes arckifejezéssel „fordította” az elhangzottakat, s közben módfelett élvezte beosztottai csodálattal teli pillantásait:
– Azt mondja, a tiragozai lányok rendkívül csinosak, a helyi ételkülönlegességek pedig szinte azonnal elnyerték a tetszését. Szóval hízelegni próbál a disznó. Még nem tudja, hogy nálam ezzel semmire sem megy.
Rapid közben egyre idegesebben fészkelődött a székében. Kissé gyanús volt neki, hogy az általa főfelügyelő úrnak szólított zsaru milyen kedélyesen diskurál a két járőrrel, és látszólag esze ágában sincs alaposan ledorongolni azokat. Rita táskájának visszaadásáról nem is beszélve. De nem volt túl sok ideje ezen morfondírozni, mert Munyoz kisvártatva meglepő kijelentést intézett hozzá:
– London nagy folyója a Temze, a Tower-híd ível át rajta.
Rapid hamar túltette magát megdöbbenésén, legalábbis saját átlagos reakcióidejéhez képest, majd elszántan védekezni kezdett:
– Ezt én sohasem tagadtam, tisztelt főfelügyelő úr, mindazonáltal az a véleményem, hogy ez a földrajzi tény semmiképpen sem lehet alapja az én fogva tartásomnak. Ez ellenkezne az alapvető emberi jogokkal.
A törzszászlóst láthatóan egy csöppet sem zavarták a gyanúsított megjegyzései, mert ezután rövid mondatokban ecsetelte a Westminster apátság, a Trafalgar-tér és a Buckingham palota lenyűgöző szépségét.
Szegény Rapid hiába várta, hogy végre az ő ügyének tisztázása is szóba kerüljön, ez úgyszólván teljesen reménytelen volt, hiszen a kezdő angoltanulók nyelvleckéi a legritkább esetben szoktak különböző bűnügyeket és az alapvető emberi jogokhoz kapcsolódó kérdéseket tárgyalni, ezzel szemben sajnos jelentős terjedelemben tartalmaznak London nevezetességeire vonatkozó leírásokat.
Bármennyire is hihetetlen, hősünk gyéren barázdált agyában körvonalazódni kezdett az a felismerés, hogy a főfelügyelő úr talán mégsem érti, miről is beszél ő. Sőt, az is lehet, hogy kimondottan hadilábon áll az angol nyelvvel. Ennek a feltevésnek még nagyobb nyomatékot adott Munyoz törzszászlós egyik nem egészen szabatos mondata, amely így hangzott:
– A Big Ben órájába lenni mindig nagyon pontos idő mutat.
Rapid elhatározta, hogy valami módon megkísérli beigazolni gyanúját. Amíg az idegenvezetőket meghazudtoló lelkesedéssel beszélő zsaru az angol királyi család tagjainak fontosabb életrajzi adatait ismertette, ki is talált egy erre a célra előreláthatólag kitűnően megfelelő próbamondatot:
– A rendőrök minden országban egyformán ütődöttek.
Kissé aggódva várta a fejleményeket, azonban megnyugodva konstatálta, hogy a főfelügyelő úr egyáltalán nem kap a gumibotjához, hanem vidáman odaszól valamit a beosztottainak. A kedves olvasóval természetesen megosztom ennek a közleménynek a tartalmát:
– Ez a kis pojáca azt hiszi, hogy ha buta arccal és ártatlanul pislogva ül végig egy kihallgatást, az elég ahhoz, hogy megússza a felelősségrevonást. De majd én elveszem a kedvét attól, hogy a tiragozai igazságszolgáltatással packázzon! – Azzal visszafordult a gyanúsított felé, és fenyegető hangon ismertetni kezdte vele az igeragozás rendhagyó eseteit.
Rapid nem ijedt meg a drámai hangulatváltástól, mert már majdnem biztos volt a dolgában. Mindenesetre még tett egy utolsó próbát egy hosszabb mondat formájában:
– Azt kívánom magának, igen tisztelt főfelügyelő úr, hogy tegyék ki Grönlandon mezítláb, és ott nyerjen rejtvénypályázaton egy hűtőszekrényt, és találjon egy legyezőt.
Mivel ezen szeretetteljes kívánság után sem verték meg, kimondottan felbátorodott. Ennek következményeképpen fölöttébb érdekes beszélgetés alakult ki kettejük között. Munyoz tájékoztatta, hogy London vigalmi negyedében, a Sohóban milyen látványosságok várják a turistákat, Rapid pedig különböző tanácsokkal látta el a törzszászlóst arra nézvést, hogyan tehetné izgalmasabbá nemi életét családja hölgytagjaival létesített szexuális kapcsolatokkal. A bizarr dialógus után a derék őrsparancsnok diadalittasan állt fel székéből:
– Megtört a fickó. Beszél, mint a vízfolyás – jelentette be büszkén. – A tolmácsnak már csupán annyi dolga lesz, hogy lediktálja a beismerő vallomást a gépírónőnek.
Erre azonban nem kerülhetett sor, mert ebben a pillanatban megérkezett az őrsre Rita kisasszony, akinek némi nehézségek árán sikerült féleszű kollégája nyomára bukkannia, és kimentette az ellene felhozott vád alól.
A törzszászlós nem győzött bocsánatot kérni, sőt, a kínos eset után nem sokkal áthelyezését kérte, mert nem bírta elviselni, hogy kaján beosztottai a háta mögött a „Sir Munyoz”, illetve a „Tolmács” gúnyneveket ragasztották rá.