Június 3., 17 óra 10 perc
Az utóbbi két nap a szeretet jegyében telt a Nyaralóban. Miután a lakók alaposan kibeszélték Rózsa galádságát, mindenki bocsánatot kért mindenkitől, akit az elmúlt időszakban megbántott. Aztán megegyeztek, hogy tiszta lappal vágnak neki az utolsó hétnek, s a múltról többé egyetlen szó sem fog esni köztük. Ezek után egyre vidámabb hangulat lett úrrá a lakótársakon, s ebben szerepe volt annak is, hogy Bárányné ismét átvette a hatalmat a konyhában, így most már újra embernek való étkek kerültek az ebédlőasztalra. Mivel megintcsak esősre fordult az időjárás, a társaság tagjai többnyire a nappaliban ejtőztek. Hosszú idő óta először beszélgettek egyszerű, hétköznapi, emberi dolgokról.
Odeba sokat mesélt a hazájáról, Ghandabukturól, Archibald a Svájcban töltött évekről, Demeter bácsi a szülőfalujáról, Emőke pedig a kocsmáról, ahol azelőtt dolgozott.
Bulcsú elmondta, milyen nagy élményt jelentett neki annak idején, intézeti kisgyerekként, amikor először vitték bábszínházba, Taksony elmesélte, hogy az egyik hajléktalan társa verseket ír, Emőke pedig közölte, hogy soha életében nem olvasott még izgalmasabb könyvet a Múmia a kredencben című kriminél.
Ha már a versek szóba kerültek, Bárányné lelkesen kapacitálta az inast, hogy szavalja el A walesi bárdok című költeményt, mert Archibald nemrégiben azzal büszkélkedett előtte, hogy kívülről tudja mind a harmincegy versszakot. Az inas rövid szabódás után engedett a kérésnek, s zengő baritonján elszavalta a verset. Két ízben kissé megakadt ugyan, de ilyenkor Demeter bácsi kisegítette. A kisöreg aztán feszengeni kezdett a székén, és kijelentette, hogy még mindig érzi a fenekén a nádpálca nyomait, a tanító úr ugyanis ezzel az eszközzel buzdította annak idején, hogy méltóztasson végre kívülről megtanulni a költeményt.
Emőke tátott szájjal figyelte a fejleményeket, és hallván, amint Edward király sorra máglyára küldi a bárdokat, elhűlve megjegyezte:
– Ez volt ám a kemény kiszavazás!
Bulcsú és Taksony egyszerre nyitották szólásra a szájukat, hogy a szöszke kommentárját minősítsék, de amikor találkozott a tekintetük, csupán elnéző mosollyal tértek napirendre a dolog fölött.
Sugár Zoltán természetesen nem elnéző mosollyal, hanem vérben forgó szemekkel figyelte a Nyaralóban történteket. Feltett szándéka volt, hogy visszaállítja azt a hangulatot, amely az előző hetekben jellemezte a valóságshow-t. Ehhez épp kapóra jött számára egy rövidke közjáték. Kedden ugyanis telefonhívást kapott Sárga Lázártól, az ELMEGYOGYI Rt. marketingfőnökétől, aki elmesélte neki, hogy a nővére, bizonyos Sárga Delila festőművész olthatatlan vágyat érez az iránt, hogy kedvenc játékosát, Orgaz Nusit megörökíthesse a vásznán. Sugár úr nyomban rábólintott a dologra, nem utolsósorban azért, mert Sárga úr viszonzásképpen újabb jelentős reklám-megrendeléseket helyezett kilátásba, s már abban is megállapodtak, hogy a kampány Csecs Emőke hipochondriájára fog épülni. Nemsokára azonban beütött a krach. Nusi ugyanis, amint értesült róla, hogy anyaszült meztelenül, mi több, igencsak illetlen pózban kellene modellt állnia a festőnő, no meg az ország nyilvánossága előtt, kerek-perec visszautasította az ajánlatot. Emőke közölte ugyan, hogy ő szívesen beugrik Nusi helyett, de hiába. Mint kiderült, Sárga Delila ragaszkodott Nusihoz, s amint megtudta, hogy az örömlány nem állt kötélnek, olyan súlyos hisztériás rohamot kapott, hogy az öccse nyomban kipróbálhatta rajta a legújabb fejlesztésű ELMEGYOGYI-féle nyugtatót.
Sugár úr bosszúja nem sokáig váratott magára. Délután ötkor bekapcsolt a plazmatévé a Nyaralóban, s Kép Ernő jelent meg rajta. Közölte, hogy a feladat nem teljesítése miatt büntetés kirovása vált esedékessé.
– Na és mit csinálnak velem? Kilakoltatnak? – kacagott gúnyosan Nusi, ám csakhamar leolvadt a mosoly az arcáról, amikor meghallotta az ördögi bosszú mibenlétét.
– A büntetést Taksonynak és Emőkének kell letöltenie – jelentette be a műsorvezető. – Mostantól kezdve huszonnégy órán keresztül nem alhatnak. Az ébrenléthez semmiféle külső segítséget nem vehetnek igénybe, kizárólag a Mormota Kft által forgalmazott kávékeverékből készült főzetet, amiből tetszés szerinti mennyiséget fogyaszthatnak. A két játékosnak minden órában oda kell állnia egy kamera elé, és érthetően bele kell mondaniuk: „A Mormota kávé finom, olcsó és hatásos ital.”
Emőke elpityeregte magát:
– Miért pont én, amikor pedig még modellnek is jelentkeztem?
– Nem olyan nagy ügy, féllábon is kibírjuk – legyintett vigyorogva Taksony, ám amikor megismerte a megtorló intézkedések legborzalmasabb elemét, elszörnyedt az STV kegyetlenségén. Kép Ernő ugyanis így folytatta:
– A Nyaralóban a virrasztás idejére szesztilalmat rendelünk el. Tilos továbbá bármilyen összefüggésben megemlíteni a büntetést, beleértve annak kiváltó okait is. Aki vét ezen szabály ellen, az hozzájárul, hogy a büntetés elölről kezdődjön a két megfenyített játékos számára… Kedves Emőke és Taksony! A huszonnégy óra e percben elkezdődött. Ám figyelmeztetlek benneteket, hogy amint valamelyikőtök elalszik, a büntetés letöltését újra kell kezdeni, méghozzá mindkettőtöknek.
A plazmatévé képernyője elsötétült, s bizony a lakók is sötét ábrázattal figyelték, amint a Kukk-Lux-Klán Kft semmiről sem tehető technikusai bepakolják a Mormota kávéval kapcsolatos reklámanyagokat.
Nusi odaállt megfenyített lakótársai elé, és egy cetlit tartott eléjük, amelyen ez állt: „Bocsánat”. Taksony és Emőke egyszerre legyintettek, jelezvén, hogy egyáltalán nem haragszanak az örömlányra. Persze, akkor még nem ízlelték meg a Mormota kávét…
– Még jó, hogy a szánkba adták a szöveget. Erről a löttyről ugyanis igen nehezen tudnék saját meggyőződésből óránként jót mondani – fitymálta le a főzetet Taksony. – Rakott bele egyáltalán cukrot, Archibald?
– Kettőt is, uram – bizonygatta az inas.
– Azt mondanám, hogy legközelebb négyet tegyen bele, de minek? Én ebből soha életemben nem kérek még egy adaggal – ismertette az elhatározását a hajléktalan. – Ezt még tán a rum sem tudná feldobni. Még jó, hogy szesztilalom van, így aztán nem kell ilyesféle kísérletekre pocsékolnunk a drága jó tengerészitalt – tette hozzá gúnyosan.
– Nem fogunk ettől a kávétól alvászavart kapni? – aggályoskodott Emőke.
– Legfeljebb hasmenést – röhögött Taksony. – De ha óránként a vécére kell majd mennünk, legalább tudni fogjuk, hogy mivel járul hozzá ez a borzalmas ital a virrasztásunk sikeréhez.
Emőke, fancsali arccal bár, de kötelességtudóan hörpölgette a barna löttyöt, aztán hirtelen kisietett a mosdóba, bár nem lehetett tudni, hogy a Mormota kávé áldásos hatása miatt-e, vagy csak egyszerűen idegi alapon.
A két derék férfiú elképedve nézett utána.
– Komolyan mondom, Archibald – sóhajtott fel szánakozva Taksony –, néha az az érzésem, hogy ez a szerencsétlen bige lábon hordta ki az agyhalált.
– Osztom a véleményét, uram. Mindent elárul, hogy Emőke a történtek ellenére úgy döntött: itt marad. A kisasszony mind értelmi, mind erkölcsi vonatkozásban megtestesíti a tökéletes valóságshow-szereplőt – szólt az inas, majd észbekapott, és szabadkozni kezdett: – Bocsásson meg, uram, nem állt szándékomban megbántani önt.
– Semmi gond, öregfiú – legyintett Taksony, de az „öregfiú” ezt nem találta túl meggyőzőnek, ezért tovább bizonygatta:
– Sohasem fordult meg a fejemben, hogy önt egy kategóriába soroljam a kisasszonnyal. Az ön észbeli képességei, tájékozottsága…
Taksony keserűen mosolyogva vágott közbe:
– Tudja, papírgyűjtés közben el szoktam olvasni a régi újságokat. Úgyhogy mindig naprakész vagyok a tekintetben, hogy mi történt fél évvel ezelőtt a nagyvilágban.
– Szóval, csak azt akarom önnel érzékeltetni, uram, hogy értékesebb embernek tartom annál, mint hogy továbbra is hagyja magát megalázni egy ilyen ostoba játék keretében. Ki tudja, hogy az újak közül ki lesz a beépített ember, és milyen galádságokat fog a lakótársai ellen elkövetni?
– Értem én, hogy mire céloz, Arcsi bácsi, és köszönöm, hogy ilyen szép szavakat mondott rólam – szólalt meg Taksony nagy sokára. – Csakhogy valamit figyelmen kívül hagyott. Én hajléktalan vagyok. Ilyen esélyem soha nem lesz többé az életben. Ha még egy hónapig ingyen kajálhatok, nekem már az is nyereség. Különben meg nem mindegy, hogy itt aláztatom meg magam, vagy az aluljáróban?… Engem már rég kiszavazott a társadalom, csak nem rendeztek az aktusnak semmilyen showműsort…