Április 24., 6 óra 11 perc
Amikor Bárányné reggel kilépett a női hálóból, olyan borzasztó látvány tárult elé, hogy először nem is akart hinni a szemének. A szófa és a fotelek díszpárnái szétdobálva hevertek a földön, az egyiknek a huzatja is felhasadt, szabad utat engedve ezáltal a párna bélését képező lúdtollnak. A konyhapulton mosatlan poharak sorakoztak, a belsejükben meghatározhatatlan eredetű, ragacsos italmaradvánnyal.
De ami a derék házmesternét a legjobban felbőszítette: a szőnyegen egy meggyötört mustárostubus árválkodott, amelyet jobban megvizsgálva egy nyomozói erényekkel kevéssé felvértezett illető is könnyedén megállapíthatta, hogy a jobb sorsra érdemes tubusnak valaki olyan módon csalogatta ki a tartalmát, hogy erőteljesen rálépett, miáltal a mustár csaknem a falig lövellt, hosszú sárga csíkot húzva a szőnyegen.
Bárányné még nem volt túl a látvány okozta első sokkon, amikor kinyílt a férfiháló ajtaja is, és a szintén korán kelő inas lépett ki rajta.
– Szép jó reggelt, kedves Piroska! – mondta halkan, udvariasan elfojtva egy ásítást.
– Mit mondjak, gyönyörű egy reggel! – jegyezte meg mérgesen a házmesterné.
Archibald először csodálkozott a rideg válaszon, de amint kitörölte az álmot a szeméből, rögtön megértette, hogy lakótársának nem az udvari etikett jár most a fejében.
– Jóságos isten! Ez… ez hihetetlen! – hebegte felindultan.
– Inkább felháborító! – javította ki Bárányné. – Sőt, borzalmasan, iszonytatóan vérlázító!
– Igaza van – helyeselt az inas –, ezek a kifejezések hívebben tükrözik a valóságot!
Miután megegyeztek a nyelvi minősítésben, a házmesterné nyomozati szakaszba terelte az ügyet: – Mondja csak, Archibald, mi történt itt tegnap éjszaka?
Az inas részletes beszámolóba kezdett a néhány órával korábbi eseményekről, Bárányné azonban egy idő után túlságosan is aprólékosnak találta az előadást, ezért igyekezett felpörgetni az eseményeket:
– És az italozás után mi történt? – kérdezett közbe türelmetlenül.
– Ekkor Zöld úr úgy nyilatkozott, hogy birtokában van az ítélőképességének, amelynek segítségével pontosan meg tudja határozni, mikor válik időszerűvé az alkoholtartalmú italok fogyasztásának beszüntetése. Ezután, a mondanivalóját illusztrálandó, hanyatt vágódott a bárszékkel együtt, és ájulási tüneteket produkált. Mr. Mbapasi és Végső úr az ágyába szállították a kártyapartnerüket, majd nyugovóra tértek. Jómagam is követtem a példájukat, de előzőleg természetesen rendbe tettem a konyhát, a pultot, illetve a parti terepéül szolgáló asztal környékét.
Bárányné tanácstalanul pislogott, és e percben szerfölött sajnálta, hogy annak idején egy házfelügyelőhöz, nem pedig egy rendőrfelügyelőhöz ment feleségül, a nyomozás további lépéseivel kapcsolatban ugyanis semmiféle elképzelés nem kristályosodott ki az elméjében. Így aztán kénytelen volt a saját szakmája felől megközelíteni a megoldást. Néhány percre hasonlatossá vált hajdani kollégáihoz, akik az átkos rendszer hajnalán kolomp igénybevételével hívták össze a lakógyűléseket. Mivel kolomp nem állt rendelkezésére, egy közepes méretű fazék és egy vaskos merőkanál segítségével rendezett hangos ébresztőt a Nyaraló lakói számára.
A régi módszer ezúttal is hatékonynak bizonyult. Kisvártatva hat álmos és egy ál-vak szempár pislogott az ajtónyílásokban.
– Keltsék fel azt a jómadarat is, mert ha én megyek be érte, akkor nyolc napon túl fog előkerülni! – fenyegetőzött a merőkanalat lóbálva a házmesterné.
Odeba és Bulcsú elkeseredett próbálkozása, amely Taksony magához térítésére irányult, mintegy öt perc múltán vezetett eredményre. A lakók tehát felsorakoztak a szőnyeg szélén (Piroska természetesen egy lépéssel sem engedte őket közelebb a bűntény helyszínéhez), és reszketve várták a fejleményeket. Egyedül a Big Sister nem volt izgatott, hiszen számára a legcsekélyebb meglepetést sem hordozta az ügy, tekintettel arra, hogy sajátkezűleg követte el a merényletet a közös helyiségek ellen az éj leple alatt. Mindenesetre, híven a szerepéhez, megérdeklődte, hogy mi a röpgyűlés oka. Archibald kimerítő és plasztikus leírással szolgált a részére, mire ő összecsapta a kezét, és farizeus módon felkiáltott:
– De hiszen ez rettenetes!
Bárányné őt is tájékoztatta, hogy melyek azok a jelzők, amelyekkel szerinte jóval érzékletesebben lehet leírni a csúnya esetet, majd a hajléktalanhoz fordult:
– Na, először is maga nyilatkozzon! Mit tud erről a gusztustalanságról?
– Hát mit tudnék? Egész éjjel odabenn horpasztottam! – méltatlankodott Taksony.
– Igazán? – kérdezett vissza gúnyosan a házmesterné. – Énszerintem meg egyszer csak fogta magát, kimasírozott a hálóból, és elkezdett pia után kutatni. Gondolta, megdézsmálja egy kicsit a készletet, ha már elfogyott a pénze, és…
A hajléktalan értetlenül vágott közbe:
– De akkor mit kerestem a párnahuzatokban? Pláne a mustárostubusban? Mi vagyok én, űrhajós, hogy tubusból igyam a nagyfröccsöt? Különben is, nagyon jól tudom, hogy a raktár kulcsa Archibaldnál van, mi értelme lett volna pia után kutatnom?
– Akkor meg bosszúból csinálta az egészet! – adta elő újabb teóriáját Piroska.
– Ez biztos volt nem így – csóválgatta a fejét a néger. – Ha látta Bárány néni volna tegnap Takony, nem mondja ez. Tegnap Takony nagyon volt részeges, ájulta hátra saját magát, akadt szeme fenn, Bulcsú és Odeba vinni ágyra. Biztos nem bírta éjjel párnázni, tubuzni.
A hajléktalan már többször megkérte a bártáncost, hogy ne szólítsa őt Takonynak, de ezúttal nem akarta kijavítani, nehogy a fogadatlan prókátor belezavarodjon a nagyformátumú védőbeszédbe.
A házmesternének újabb ötlete támadt:
– Annyi baj legyen! Majd megkérem a tévéseket, hogy nézzük vissza az éjszakai felvételeket. Akkor aztán az égen csináljon házat magának a tettes!
– Sajnálatos módon a szerződésben lefektetett játékszabályok nem nyitnak módot egyikünk számára sem, hogy az elkészült felvételekbe beletekintsünk – közölte tárgyilagosan Archibald.
Piroska elszontyolodott, de csak egyetlen pillanatra, utána ugyanolyan vehemensen folytatta a merőkanál fenyegető lóbálását:
– Na, márpedig akkor itt vallani fog valaki!
Néma csend követte a fenyegető szavakat.
– Fölösleges az igyekezete, Piroska néni – mutatott rá Bulcsú. – Miért vallaná be, aki elkövette?
A kihallgatás további fejleményei is a szomorú tekintetű fiatalember véleményét támasztották alá. Így hát nem volt mit tenni, Bárányné egy idő után feladta a meddő próbálkozást, és összeszorított fogakkal hozzálátott a tereprendezéshez. Közben eszébe ötlött, hogy talán mégsem Taksony akart itt bosszút állni valakin, hanem Lenke néni. Az öreglány nyilván nem bírta elviselni, hogy ő, csupa jóakaratból, kivesz a kezéből minden munkát, amibe csak belekezd. A gyanúja egyre szilárdabban öltött testet, s ezzel párhuzamosan egyre dühödtebben súrolta a mustárfoltot a szőnyegen.
– Miért nem engedi, hogy segítsünk, kedves Piroska? – kérdezte tőle halkan az inas, miután megütközve konstatálta, hogy a házmester mindenkit visszazavart a hálószobákba.
– Még mit nem! – rikoltotta önérzetesen Bárányné. – Mit gondolnának rólam a nézők? Ki alkalmazna engem jó szívvel, ha azt tapasztalnák, hogy megfutamodom a munka elől? Ilyen helyzet bárhol és bármikor előállhat!
– Ahol magácska fog szolgálatot teljesíteni, ott nem – jegyezte meg hamiskás mosollyal az inas.
– Mire céloz, Archibald? – hüledezett a házmesterné, és úgy érezte, menten kiugrik a szíve az izalomtól.
A máskor szabatosan és választékosan fogalmazó inas nyelve ezúttal meg-megbotlott:
– Arra gondoltam, hogy amint véget ér ez a játék, esetleg megpróbálhatnánk… illetve dönthetnénk akár úgy is, hogy… szóval, hogy együtt kísérelünk meg munkát találni. Én mint komornyik, maga pedig mint házvezetőnő. Mi a véleménye erről, kedves Piroska?
A kedves Piroska lelkét vad és szenvedélyes érzelmek egész sora kerítette hatalmába:
– No de ha valahová csak az egyikünket akarják fölvenni? – rebegte félénken. – Akkor talán elszalasztjuk a lehetőséget?
– Ha rajtam múlik, semmilyen lehetőséget nem fogunk elszalasztani – mosolygott biztatóan az inas. – Meg fogjuk találni a módját, hogy kénytelenek legyenek együtt alkalmazni minket.
A házmesterné megállapította, hogy még soha életében nem takarított fel szőnyegbe taposott mustárt ilyen túláradó boldogsággal.