Mario és az öreg Baskír teljesen különböző arckifejezéssel hagyták el a kocsmát. Az android a már jól megszokott sztoikus nyugalmat és derűt sugározta, az olasz fiatalembernek azonban az egész fizimiskájára kiült az aggodalom és az értetlenség. Ennek hangot is adott, miközben megpróbált lépést tartani az öregemberrel, akit egyébként már az első, még norling földön történt találkozásuk óta nagyra becsült:
– Nem kéne kicsit lassítani? Ha ennyire sietünk, akkor mindjárt utolérjük ezt a göndör fickót. Nem biztos, hogy a követésnek ez a legcélszerűbb módja – jelezte finoman és udvariasan Mario.
– Nem követjük, legfeljebb ugyanoda tartunk, ezért aztán nyugodtan meg is előzhetjük – tájékoztatta Baskír. – A saját szájával mondta ki, hogy ő a Kormányzói Hivatal katonai referense, tehát nyilvánvaló, hogy a Kormányzói Palota felé igyekszik. Akárcsak mi.
– És mi lesz a kis kopasszal?
– Őt nyugodtan Guzelre bízhatjuk, és hidd el nekem, a Tanító már a nyomába is eredt az utca túlvégén – újságolta az öregember, de aztán ő is kíváncsiskodni kezdett: – Úgy tapasztaltam a kocsmában, hogy te is kiválóan hallottad, amit ez a két személy egymás között beszélget. Elárulod, hogy mikor tettél szert a szelektív auditivus kompetenciájára?
– A micsodának a micsodájára? – hunyorgott értetlenkedve Mario.
– Ohh, bocsánat… a hallásod fókuszálásának képességére.
– Igazából ott, a kocsmában vettem észre, hogy van nekem ilyesmim – felelte Mario.
BASKÍR: A Sebezhetetlen ma nemcsak a meori nyelvtudásra, hanem a szelektív auditivus kompetenciájára is szert tett. Ötlet?
GUZEL: Nekem nincs, még mindig azt állítom, hogy túl korai, nem volt tervben. Nihuc?
NIHUC: Nekem sincs. De koncentráljunk az aktuális feladatokra, minden más polémia halasztó jellegű.
A göndör hajú hivatali alkalmazott megelőzése ezekben a pillanatokban meg is történt. Baskír mindenáron tartani akarta azt a gyaloglási sebességet, amelyről úgy gondolta, hogy az még a vigalmi negyedben sem feltűnő.
– Nem értem ezt az egészet – panaszolta kissé lihegve Mario. – Azt hittem, hogy egy véletlen folytán hatalmas leletre bukkantam ebben az ócska csehóban a két fickó beszélgetésének kihallgatásával. Nem gondolom én, hogy kitüntetés járna ezért, de nemrég azt mondtad, nagy bajt is okozhattam volna, ha bármelyiküket kiiktatom. Oké. De akkor mi van Tardillisz országnaggyal? Mi van az áruló testőrökkel? Mi van a…?
– Idefigyelj – ragadta meg az olasz fiú alkarját Baskír, próbálván arra ösztökélni, hogy tartson lépést vele. – Tardillisz egy gyáva és gerinctelen gazember volt, az olimpia megnyitójának napján amúgy is el akart utazni. Biztosan ismered az efféle jellembajnokot, aki később azt tudja mondani, hogy na de hát, kérem szépen, én ott se’ voltam!…
– Rendben, ezt értem. Na de a többiek? – firtatta Mario.
– Bízz bennünk. Minden olyan személyt kiiktattunk, akit szükséges volt, és mindenkit szabadon hagytunk, akinek a hirtelen eltűnése problémát okozhatott volna. Itt vannak például a tényleges gyújtogatók. Őket nyugodt szívvel kapcsolhattuk le, mert korábban mindent jó előre letisztáztak, a terv készen állt, konkrét helyszínekkel és időpontokkal. A mai naptól már egyenesen tilos volt egymással találkozniuk, elkerülendő a lebukásveszélyt. Sőt olyanok is akadnak köztük, akik soha nem is tudtak egymásról. Az ő elfogásuk tehát nem rejtett kockázatot.
– Ilyen homályos tag például Kalrund fia?
– Ő is, de persze nem csak rá céloztam – felelte Baskír. – Viszont vannak olyan szereplői ennek az eseményláncolatnak, akiket végzetes hiba lenne kiiktatni, mert akkor dominószerűen borulna az egész rendszer, és minden maradék résztvevő gyakorlatilag azonnal megtudná, hogy megbukott a tervük. Nyilván mondanom sem kell, hogy ez nem érdekünk.
– Persze, ez világos – motyogta Mario, és közben arra gondolt, milyen érdekes, hogy ennek az ősz hajú, rövidre nyírt szakállú fickónak a közelében előbb-utóbb mindig úgy megnyugszik, hogy a létező összes aggodalom és bizonytalanság elpárolog a lelkéből. Nem lesz itt semmi baj, hiszen ezek az androidok urai a helyzetnek!
GUZEL: A célszemély lóra ült, nyugatra tart, de nem olyan sebességgel, hogy gondot jelentene számomra a követése.
NIHUC: Valószínűség-számítást és helyzetelemzést végezve a két lehetséges helyszín 98,071%-os eredménnyel a Nyugati Helyőrség vagy a Monostor.
BASKÍR: Melyik a nagyobb kockázat?
NIHUC: A Nyugati Helyőrségben az információk összegzése alapján nincs esélye zendülésnek vagy lázadásnak, legfeljebb kisebb csoport dezertálása lehetséges. A nagyobb kockázat a Monostor.
GUZEL: Nincs információm arról, hogy a követett férfi egyházi személy lenne.
NIHUC: Attól még kapcsolódhat az egyházhoz számos világi szálon, mint például a kiszolgáló cselédség tagja, vagy akár egyéb módon fedett személy.
BASKÍR: Hány ember rejthető el a Monostorban?
NIHUC: Akár ezerötszáz is.
GUZEL: Annyival már komoly zavargást lehet okozni Osmosis belvárosában, főleg egy tűzvész után…
