A tegnapi blogbejegyzésem nyomán keletkezett apró félreértést szeretném eloszlatni. Ehhez talán elég lesz annyit írnom, miszerint ezer nap után alaposan átgondoltam a hogyan továbbot, és ennek során az észszerűsítés lett a vezérelvem. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a jövőben megpróbálok csakis azokra a tevékenységekre koncentrálni, amelyek elősegítik új Osmosis-fejezetek megszületését, illetve új olvasókat hoznak az Osmosisnak.
Na már most, észszerű-e a facebookos tevékenységemet erőltetni? Nem. Minden perc elvesztegetett idő, amit a Facebookon töltök, mert sem új olvasót nem hoz, sem új fejezet nem születik belőle. Márpedig ezen a nyáron nagyon bele kell húznom, hiszen a nyolcadik kötet még hátralévő huszonöt fejezetének megírásával párhuzamosan a komplett kilencedik kötetet is tető alá kell hoznom. (És akkor még egy szót sem szóltam a különböző spinoff-kötetek gondozásáról.)
Minden perc számít tehát. Pont elég lesz az elkövetkező hónapokban azokkal a körülményekkel megküzdenem, amelyekre semmiféle ráhatásom nincs. Amelyek fölött van, azokat maradéktalanul a fontos célok szolgálatába kívánom állítani.
Azért tettem közzé, miszerint töröltem a Facebookról az Osmosis tárgyú csoportokat, nehogy valakiben felmerüljön, hogy őt valamiért (teszem azt inaktivitás miatt) kizártam az aktuális csoportból, és még el is rejtettem előle, hogy soha vissza se találjon. Nem. Szó sincs ilyesmiről. Magukat a csoportokat töröltem. Hogy még véletlenül se támadhasson olyan indíttatásom, hogy ott nekem valamit tevékenykednem kéne. Eszembe se juthasson! Aminek eszembe kell jutni, azok új és új ötletek, bekezdések, párbeszédek az új fejezetekhez.
Kicsit durva meglepetés volt, amikor tegnap megnyitottam a bloglapozót, és az idei évre való szűkítés után 8, azaz nyolc bejegyzést találtam. Mondom: NYOLC! És már május közepe van! Hát hülye vagyok én? Van egy saját blogom a saját honlapomon, ehelyett a Facebookkal folytatok reménytelen küzdelmet? Igen, hülye vagyok, de senki sem kötelezett arra, hogy úgy is maradjak! Úgyhogy mostantól arccal az észszerűség felé.
Annyi mindent megpróbáltál már.. szerintem mostantól csak élvezd amit csinálsz, és ennyi.