Ezen már tényleg csak röhögni tudok. Megnyitom ma a Moly pont hut, hadd látom, úgymond, mentek-é a számaim felfelé. Például az Osmosis első kötetének értékelése harminckilenc darab csillagról felugrott-e végre negyvenre? Elvégre egy ötnapos hirdetési periódus után ez nem volna túl nagy elvárás. Van-e hát valamilyen változás?
Igen. Van. Harminckilencről lement harmincnyolcra.
Mit tehet ilyenkor a szerző? Felröhög. Majd bezárja a böngészőablakot, és megfogadja, hogy most aztán hetekig felé sem néz a Molynak, de persze tudja, hogy holnap is ugyanúgy ráles majd, mint az elmúlt évben minden egyes napon. És tudja, hogy ma sem lesz semmiféle indíttatása ahhoz, hogy leírja a következő Osmosis-fejezetet, amely pedig már egy hete a fejében van.
Egyébként tényleg nem értem ezeket a tendenciákat. (Sem.) A Moly-tagok értékelése szerint az Osmosis-sorozat újabb kötetei egyre jobbak és jobbak. Százalékokban kifejezve az eddigi hét kötet értékelése: 89, 91, 92, 93, 95, 95 és 98 százalék. Mégis, minden egyéb szám és mutató egyre csak csökken, zsugorodik. Vagy minimum stagnál. Ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy ma sem haladt előre egy milliméternyit sem a projekt.
Sebaj, a pozitív gondolkodás jegyében most visszamegyek élvezni a szabadságot, amelyre a kedves olvasók elküldtek engem ezer nap után. (Ami nálam azt jelenti, hogy elkezdtem ezerrel írni a kilencedik kötetet.)
Csak az utolsó mondat miatt adok 2-st. 😛