Telep Öcsi Nagy Indiánkönyve
Az indiján telep űlések szerkezete
Ha etyszer véletlenül betévett egy indiján faluba 1 sápattarcu fehér enber, aki a tájékozatlansága mijat nem volt odavalóssi, akkor hijába kapkotta a fejét, sehogyse nem tudot tájékozódni. Az indijánok falvába ugyan is nem voltak kerületek, se ucca-névtáblák, hásszámozás meg pláne nem volt, hiszen el végre házak se vóltak. Csupán renngeteg tejesen 1 forma sátor ált ott, amék közzül egyjik tarkáb vólt mint a másik (a különböző motivumos diszítésböl kifojólag).
De ha ez még mind nem vólna elégé férrevezetően csalóka: ráadásúl az indijánok álandóan vándorlottak a falujukkal eggyüt. És eszt nem azér csinálták, hogy a Kartongráfijai válalat térképészeit az őrűlet határára kergetsék hanem mer követnijük kelet a bölényfalkák vonulását, továbá más-és-más vólt a nyári meg a téli száláshejjük is. A részükre se volt ojan nagy öröm ez az álandó öszzepakolás, cihelődés meg letelepedés, mer igen alaposan körűltekintő gondosságall kellet újj környéket keresni a falulyuknak.
Példáúl vízpartnak meg erdőnek feltétlenül szügséges volt a közelbe lenni, hogy tugyjanak mit inni, mibe mozsdani és mosogatni, továbá hogy legyen hova menni vécézni, ne kejjen szégyen szemre a sik mezőn legúgolni. Az indiján településekbe ugyanis nem vólt bevezetve a vízvezeték meg a csatorna, de nem is let vólna sok értelme, mer ezt minden egyjes kőtöszködéskor kikelet volna ásni és magukkal vinni, ami nagyon macerás.
De ez a fojtonos mizérija a rézbőrü településekkel leginkáb a postások idegejit ttette próbára. Tegyük fel, hogy példáúl az Indijánügyi Hivatal egy ajállott levelet kűld Üllő Bikának gratulálási céllal, amér megválaztották dakota törsfőnöknek. Nekivágot a kézbesitő a Vad nyugatnak, dé fél uton máris meg kelet hogy tórpanjon. Semerre se látott 1 nyamvatt útlyelző táblát, hogy teszemaszt: Szijúfehérvár 125 km jobra, vagy mongyuk Dakotacinkota 250 km barra.
Fojtonosan kérdezőzsködnie kellet, és még ha jóindulatosan célba is igazitották, hijába ment el a pontosan megadott fojótorkolathoz, kiderűlt, hogy a rézbőrüek nemrég elköltösztek a téli száláshejjükre. Ekkor lekfejjeb 1 nagyot káromkothatott magába, hogy mérnem talájják már fel végre a pozstakocsit.
De mikor nagy nehezen odatalált valahára Ülőbika falujába, a legnagyob mekpróbálltatás még hátra volt. Kiderűlt, hogy a törsfőnök nem tugyja átvenni szabájosan a kűldeményt, mer nem tugyja aláirni. Nem csoda, hogy a habozó száju postást a varázsló gongyaira kellet bízni.
Mi ebböl a tanúlságosan levonható konzekvencija a sápattarcuak számára? Csak anji: járatlan enber ne járjon indiján faluba!
