Telep Öcsi: Szülők kézikönyve
A gyerekek egésséges táplálkozása
Ujjszülött korba a gyerek táplálálása igenigen egycerü, hisz ojankor csak szopás van, és az anyatej roppant kényelmes élelmi szer, mer nem kell se meghámozni, se lereszelni, se sütni, se főzni, és ahogy mondani szokták: a csomagolása is guztusos. Ez a természetnek 1 roppant ésszerü intészkedése éppazér, hogy kezdetbe a szüllőknek nenagyon kejjen sok pénszt elkőlteni bébiételre. És azér is jobb, hogy a nők az emlősök, mer így a férfi továbra is eltud járni a munkahejjére.
Apukám példáúl kicsikoromba a konzervgyárba dolgozott. És abból is látzik, menjire hűséges alkalmazott volt, hogy otthonra is mekkedvelte a konzervet, és mindig azt vett, hogy növejje a munkáját képező cége forgalmát. Volt egy nagyon pragtikus aktatáskája, améknek az ajjába berakta a konzerveket, mikor bevásárolt, és arra ráhajtotta az első fedelet, ami észrevétlenűl lezárta azt az elkülönitett kis részt, apukám szerint azér, hogy ha véletlenül valamék konzerv jukas lenne, elne ásztassa a személyigazolványát meg más fontos papírlyait. Csak az a baj volt, hogy mi meg már nagyon úntuk mindennap fojton enni ujjra és ujjra ugyanazt a renceresen süritett paradicsom levest, a sert- és májkrémet, meg azt a büdös szar díniát. De szerencsére nemsokára összeveszett a főnökével, és kirugták.
Akkor a húsüzembe ment át. Oda egycer elémentünk Telep Alival, és kiadott nekünk a keritésen 1 nagy reklám szatyrot, mer nem szerette volna, ha meglátyják a rendészek, hogy a konkurens cég felirata van a szatyron, mer hova lett volna akkor a rekaméja? (heljesbitek: renoméja) Igaza is volt, mer mikor utánna előrementünk, hogy megvárjuk a portán, tanuja lehettünk, hogy menjire tíztelik apukámat. Mindenki köszöngetett neki, hogy szevassz Illés, meg viszlát Telep szaki, csak akkor ijettem meg, amikor láttam, hogy ő meg ojan fúrcsán integet vissza, hogy nem hajlik a karja, és attol tartottam, valami sérülés ütődött a könyökére.
De othol megnyuktatott, hogy semmi baja sincs a kezének, és be is bizonyitotta, mer bűvész mutatványokat kezdett előadni, és én csak tátottam a számat, mikor elővarázsolta a kabátújából a nagy rúd szalámikat meg parizereket. Sosenem hittem volna, hogy ijesmit is tud! Aztán meg kivarázsolt a diplomata táskájából egy csomó vírslit meg zsugorcsomagoltvákumfólia-boritású szeletelt felvágottat, de leintettem, hogy ezt a trükjét már ismerem a konzervgyárból.
Viszont azt kétségesen elismertem, hogy menjivel ésszerübb bűvész bárkinél, mer ő legalább nem nyulakat meg galanbot varázsol elő, hanem inkább mindig csírkeconbot, púlykamellett, felsálat meg tarlyát, amik nagyon finomabbak a nyúlnál.
Igenigen sajnáltuk később, hogy eltávolitották a húsüzemből (bisztos a hüje reklámfelirat mijatt), mer akkor 1 zölcséges kisiparosnál hejjeszkedett el, és kisvártatva a fejébe vette, hogy a micsaládunk legyen vegetarjánius. Elég nehéz volt hozzászokni az újj kozthoz, és kisidő múlva már aszt láttam Telep Alin is, hogy ő szintén őszintén utájja a sárga répafőzeléket, unnya a banánt, és vérbe forog a szeme a vérnarancstól. De szerencsére fél év múlva csődbe ment a zölcséges, és apukám ekkor a Vegyikémikus Tiztitószer –és Higénija Gyárba iratkozott be.
Neki is nagyon rossz volt, mer azt monta, hogy ez az első munkahejje ahova uzsonnát kell vinni magával, ha nem akar éhen puztulni. De nem nagyon lehetett idejük enni odabent, a nagy hajtás mijatt, mer renceresen egybe hozta haza a kis cipóját, ami még megse volt szegve.
Egycer láttam, hogy othol este felvágja a cipót, és a belseje tele volt egy fehér porral. Aszittem, hogy rosszúl sűlt meg, és csupa liszt maratt a héjja alatt, de hijába csodálkosztam, apukám monta, hogy direkt rakott bele mosópórt, mer egy szemét kolegája mindig ellopja a kalyályát, és megakarja tréfálni éppazér, hogy elvegye a keddvét a notórikuskodástól.
Akkoriba táplálkoztam a leg hejtelenebbűl, mer egycer példáúl jól meghúztam apukám műanyag flakonnyát, amibe kiderűlt, hogy fojékony szappan volt, és sokáig haboztam, hogy hánnyak-e negyedgyére, vagy fekügyjek inkább viszza az ágyba. Apukám pedig elmesélte a részemre, hogy sosene igyak az ojan flakonnyából, améket sötétzöld műanyagból gyártanak, mer abba szappant szokott rakni nem feltünően, hogy a dézsmálós kolegákat megtréfájja. Ha nagy leszek, én is ijen munkahellyen szeretnék dolgozni, ahol ijen kedéjes a lékkör.
