Amikor néhány éve könyv alakban is kiadtam a Történetek a Negyven Rablóból című gyűjteményt, sokakat megleptem vele, hogy egy nőtől választottam mottót hozzá:
„A kocsmák bizonyos szempontból az ideális világot is modellezik, és ezt a legkomolyabban mondom. Olyan társaság alakul ki bennük, amelyben mindenki keresi, hol lehet hasznos, nincs pénzmozgás a törzstagok között, és mindenki elégedett. Senki sem néz rád rossz szemmel, ha egyik nap nem mész, és senki sem veszi örök ígéretnek, ha azt mondod, este a meccsre visszajössz. Így lesz ez egy olyan társaság, ahol senki nem piszkál, egyszerűen azért, mert nem ígértek egymásnak semmit. Azt hiszem, ez a kocsmák legnagyobb vonzereje és előnye a kapcsolatokkal szemben: a szabad döntéshozatal, és az, hogy önmagad lehetsz.” — Szabó Eszter
Szerintem ez az idézet egyetlen betűnyit sem vesztett az érvényességéből azóta sem.
