Teljesen kifacsarva ébredt. És ettől rögtön dühös is lett. Azt ígérték neki, hogy a hibernáció semmilyen káros következménnyel nem jár. Az embert csak lefagyasztják, aztán az űrutazás végpontján felébresztik, ennyi. Erre most jön ez a nyomasztó félelem, ez a borzalmas szédülés, egyelőre azt se tudja, hogy hol van, mindenféle alakok beszélnek húsz centiről az arcába, és valahogy kicsit sem ismerős egyikük sem.
– Magadnál vagy? Tudod a neved?
Ezt egy tatár képű fickó kérdezte, de ő egyelőre nem válaszolt semmit. Túl lassan forgott az agya. Azon töprengett, hogy ez vajon az a tatár lehet, amelyik már a kiképzés alatt is állandóan szívatta őket, vagy inkább az a másik, a jóindulatú? Nem volt képes felismerni, pedig úgy rémlett neki, hogy otthon, a Földön ez még nem okozott gondot számára.
– Magadnál vagy? Mondd az adataidat! – erősködött a tatár, neki pedig végre beugrottak az adatok, amelyeket oly állhatatosan sulykoltak belé a Földön, és elkezdte sorolni:
– Attila, magyar, 28012-es elítélt, bányász, nőtlen, gyermektelen, 42 éves, állandó lakóhe…
– Jól van, kelj ki a búra alól – unta meg a felsorolást a tatár. – Te vagy az ötödik túlélő.
Attilát az utolsó kifejezés igencsak szíven ütötte. Ezt a szót senki sem szeretné hallani egy olyan űrhajón, amelyik eredetileg 96 bányászt szállított volna egy másik naprendszerbe.
Megpróbált kikászálódni a hibernációs kabinból, amikor észrevette, hogy a tatár mellett az a furcsa baskír fickó is ott áll. Ketten fogták közre, és segítettek neki megtenni az első lépéseket. Aztán hamar magára hagyták.
– Menni fog neki. Gyerünk, nézzük tovább, hogy vannak-e még túlélők – intett a baskírnak Szubotáj.
Igen, most már pontosan emlékezett, hogy ez a tatár a Szubotáj nevű vadászpilóta, aki mindig is jóindulattal viseltetett irántuk a kiképzés során. Kicsit elszégyellte magát, amikor akaratlanul is arra gondolt, a másik tatár hátha azok között van, akik nem élték túl az utazást.
Lassacskán egyre több jelből látta, hogy valóban nagy baj lehet. A szőke orosz pilóták, Maxim és Oleszja a vezérlőpultnál álltak, és hevesen vitatkoztak valamin. Megpróbált közelebb lépni hozzájuk, hátha elcsíphet valamit a párbeszédükből.
– Próbáld a béta rendszert – javasolta a nő. – Legalább azt tudjuk már meg, hogy hol vagyunk.
– Azt hiszed, még nem próbáltam? – csattant fel a férfi. – Azzal kezdtem a hibaelhárítási protokollt.
– És?
– Nem válaszol. Egyáltalán, semmilyen rohadt rendszer nem válaszol! Vagy ha mégis, hát annak a nagy része egyszerűen értelmezhetetlen!
– Ne üvölts már! Mit kelted itt a pánikot?
– Szerinted kell itt még kelteni a pánikot? Én máris olyan pánikban vagyok, amilyenben még soha életemben nem voltam!
