Sugár úr ekkor visszakapcsolt az Endre TV-re, majd sietve elzárta a készüléket, mint valami rosszaságon rajtakapott kisfiú, ebben a pillanatban ugyanis rövid kopogást követően kinyílt az ajtó, és belépett rajta Alig Győző, a Sugár TV mindenese.
Ezt a kitüntető címet azáltal sikerült elnyernie, hogy egykori munkatársainak, akiket az igazgató a költségtakarékosság jegyében kirúgott, valamennyi feladatát átvette. Alig Győző csupán műsort nem vezethetett a Sugár TV-nél, és amint rátérek a fiatalember külsejének leírására, rögtön be fogja látni a kedves olvasó, miért nem engedték képernyőre kerülni.
Alig Győző kísértetiesen emlékeztetett egy gyufaszálra. Elképesztően magas, és még elképesztőbben vézna fickó volt. Ha Alig Győző kortársa lett volna Kazinczy Ferencnek, a neves nyelvújító a fiatalember láttán bizonyára azon kezdte volna törni a fejét, miféle új melléknevet kellene kitalálni olyan testalkatú illetők jellemzésére, akikkel kapcsolatban már nem elégséges a cingár kifejezés.
Persze a soványság önmagában még nem ok a gyufaszállal való példálózásra, hiszen a pipaszár, vagy éppen a meszelőnyél is felmerülhet az asszociáció során. Csakhogy Győzőnk törzsét odafönn egy homogén vörös gombolyag tetézte, amelyet a tényszerűség kedvéért kénytelenek vagyunk a fejének nevezni. Vörös volt az arcbőre, vörös volt a szemöldöke, és vörös volt az oldalszakálla is, amelyet egy méretes szemölcs jótékony elfedésének céljából nevelt az arcán.
Mindezen látványosságokat pedig vörös hajkorona szegélyezte, amely, mint frizura (ha szabad egyáltalán ezt a kitételt alkalmaznunk) olyan gömbölyű volt, mintha egy néger kertész tartotta volna rendben egy sövénynyíró olló segítségével, és annyira göndör volt, hogy talán még Demjén Rózsi fodrásza is térden állva könyörgött volna a dauervíz receptjéért. Belátható tehát, hogy amennyiben Alig Győző egy jelmezbálon való részvételre határozza el magát, semmiféle különleges előkészületet nem kellett volna tennie, elegendőnek bizonyult volna egyszerűen besétálnia az esemény színhelyére a kedvenc, bézs színű, testhez simuló pólójában, és hasonló árnyalatú nadrágjában, vitán felül elnyerte volna az első díjat, mint Két Lábon Járó Gyufaszál.
Főnöke is, amikor nagyon bántó akart lenni (márpedig egyre többször és egyre szívesebben gázolt bele alkalmazottai lelkivilágába), előszeretettel szólította őt Gyufaszálnak, nem utolsósorban azért, mert ebben a gúnynévben ott rejtőzött egy olyan kis szócska, amit Sugár úr szíves-örömest megemlített volna beosztottjának szánt szózatai közben, neveltetése azonban megakadályozta a közvetlen trágárkodásban.
– No mi az, Győzőkém, már megint rossz hírt hozott? – fürkészte a vörös gombolyag közepén világító két zöld gombot, amelyek a fiatalember látószerveiként funkcionáltak.
– Sajnos, igen – ismerte be a mindenes.
A tévétulajdonos a kezébe temette az arcát:
– Gyufaszál, maga úgy terjeszti a bánatot maga körül, mint egy pestises a ragályt.
Alig Győző különleges szerencseként értékelte, hogy immár a múlt ködébe vesztek azok a történelmi korok, amikor a rossz hír hozójának magától értetődő természetességgel halállal kellett lakolnia. Ugyanis ha ez a szokás napjainkban is érvényben lenne, a derék mindenes réges-régen kénytelen lett volna áttérni a buddhista hitre, és naponta reinkarnálódni, hogy a folyamatosan érkező rossz hírek nyomán főnöke napi rendszerességgel gyakorolhassa rajta a történelmi hagyományt. A Sugár TV-nél tudniillik az utóbbi időben nem telhetett el úgy huszonnégy óra, hogy ne bontakozzon ki valamilyen, az intézményt alapjaiban megrendítő fejlemény.
– Sajnos újabb hirdetőink léptek vissza, Főnök. Konkrétan az Intim Betéti Társaság, a Jancsi és Juliska Bébitápszergyár és a Nemecsek Gyógyfürdő…
Sugár Zoltánnak olyasfajta hang szabadult fel a torkából, amely leginkább egy légcsőhurutos oroszlánfóka halálhörgésére emlékeztetett. De korai volt elpuffogtatni eme drámai reakcióját, mert a legsúlyosabb újság még hátra volt:
– … és a Herda Bankházból is élénken érdeklődtek, mikor szándékozunk végre megkezdeni a kölcsön törlesztését. Az a rámenős behajtási osztályvezető egész délelőtt nyaggatott telefonon. Nagyon úgy fest, hogy mindenáron találkozni akar magával, Főnök. Azt hazudtam, hogy vidéken van, és csak holnapután érkezik meg.
Két nap! – gondolta az igazgató. Talán ennyi van hátra a Sugár TV földi pályafutásából, és aztán vége mindennek. Pedig egy évvel ezelőtt még milyen reményteljesnek tűnt a jövő!
Már nem voltak szavai a fejlemények kommentálásához. Némán intett Győzőnek, hogy tűnjön el az irodájából, s a mindenes olyan tapintatosan hagyta el a helyiséget, mintha egy ravatalozóból távozna, tragikus hirtelenséggel elhunyt hozzátartozójukat gyászoló rokonok köréből.
Csakhogy a technikai fejlettség mai szintjén az ember nem egykönnyen maradhat egyedül a bánatával. Sugár úrnak kisvártatva azt jelezte a mobiltelefonja, hogy rövid szöveges üzenete érkezett. Amint elolvasta az SMS-t, elvörösödött a méregtől.
„Jó napot, Sugár Zoltán! Máma még sugárzol tán?” – érdeklődött szeretettel a konkurencia.
Az igazgató nem az üzenet gúnyolódó tartalmán dühöngött. Az utóbbi időben Örv Endre rendszeresen megörvendeztette ilyesfajta rigmusokkal. Az nem fért a fejébe, hogy minden bajának okozója hogyan jutott hozzá az új telefonszámához, amely alig egy hete élt, és éppen azért volt titkos, hogy az Örv Endréhez és a Herda Bankház türelmetlen alkalmazottaihoz hasonló alakok ne zaklathassák folyvást.
Vagy a konkurenciának ér messzire a keze, vagy pedig áruló bújik meg a soraink között! – vonta le a következtetést Sugár úr, de miután képzeletben végigszaladt a hírmondónak megmaradt alkalmazottak listáján, csak legyintett. Mindegy már. Mit lehet még ezen a haldokló cégen elárulni?
Magához vette az aktatáskáját, és hazaindult.
Az előtérben lévő asztalnál Alig Győző küszködött egy keresztrejtvény kihívásaival.
– Már megy is, Főnök? – csodálkozott az újságból felpillantva.
– Minek maradnék? A képújság oldalai a közreműködésem nélkül is leperegnek – mutatott rá az igazgató szomorúan, aztán az ajtóból még visszaszólt: – Ha netán megkerülne Prohászkáné dakszlija, és a mackós alkatú szobafestő is párra találna, haladéktalanul értesítsen. Ebben az esetben megfogalmazok egy pár kamu hirdetést. Becsületbeli kérdés, hogy ne engedjük üresbe futni a képújságunkat!