No de nézzük sorjában az eseményeket. Szóval, egyelőre mit sem sejtve perzselődtem a parton, amikor megérkezett a felmentő sereg, mégpedig egy szállodai boy személyében, aki megállt nyugágyam mellett, jótékonyan eltakarva a szorgalmasan tűző napot, s egyúttal elaltatva az éberségemet.
– Sürgős postája érkezett, uram – szólt a fiú, mire kissé összerezzentem, ami a lelkemben hirtelen ébredt gyanú kísérő tünetét képezte. Ez a mondat ugyanis igen előkelő helyet foglal el nálam azon a listán, melyet a nyaralás közben legkevésbé kívánatos közlendőkből állítottam össze. Eme ébredező gyanú elaltatására csöppet sem volt alkalmas az a pillantás, amelyet a tálcán heverő borítékra vetettem.
Sajnos azonban a kíváncsiság felülkerekedett az elővigyázatosságomon, és ahelyett, hogy intézkedtem volna a küldemény „Címzett ismeretlen” felirattal való ellátása iránt, legyőzve ódzkodásomat, értenyúltam. Ha tudtam volna, mi vár rám a felbontása után, nemhogy borravalót nem adtam volna a boynak, de valószínűleg elküldtem volna melegebb éghajlatra, már ha egyáltalán létezik olyan tája a Földgolyónak, amelyik ilyen szempontból kiállja az összehasonlítást a Yakwaii-szigetekkel. De hát, ahogy egy agárversenyeken edződött lelkű ismerősöm mondani szokta: késő bánat – eb gondolat.
A levél régi barátomtól, bizonyos Titcon McLesh nevű gentlemantől érkezett, akit mellesleg az angol titkosszolgálat vezérkarának oszlopos tagjaként volt szerencsém megismerhetni, még a második világháború idején. Akkoriban meglehetősen szoros munkakapcsolatban álltam az úriemberrel, s néhány jelentékeny közös akciónk során sikerült bizonyítanom a Korona iránti lojalitásomat. Épp erre a tulajdonságomra apellálva kért a derék férfiú, hogy legyek a segítségükre egy szerfölött gyanús ügy felderítésében.
A dolog abban áll – fejtette ki néhány sorban – hogy egy tudományos körökben teljesen ismeretlen nőszemély igen szokatlan módon szervez expedíciót a Himalája egy eldugott területére. Levélben keresi meg az általa kiválasztott tudósokat, és nagy összegű javadalmazást helyez kilátásba arra az esetre, ha az illető hajlandónak mutatkozik részt venni a kutatóúton.
Biztatásképpen az előlegről kiállított csekket is mellékeli a felkéréshez, amelyet a rejtélyes Miss Tikush néven ír alá. Ez a módszer már önmagában is gyanút keltő lenne, azonban további kérdések is felmerülnek az üggyel kapcsolatban. Az előzetes névsor komplex expedíciót sejtet, amelyek manapság már nemigen vannak divatban, de ha figyelmen kívül hagyjuk is eme tényt, az már mégiscsak zavarba ejtő, hogy egyáltalán nem egyes tudományágak legkiválóbb képviselőiről van szó; olyannyira nem, hogy akadnak a csapatban karrierjüket épp csak elkezdő fiatalok is. Minthogy több brit állampolgárságú tudós is meghívást kapott Miss Tikushtól, a brit titkosszolgálat nem mehet el szó nélkül a dolog mellett. Arra kérnek, hogy haladéktalanul repüljek Krepál fővárosába, Kajmánoduba, amely a kutatócsoport gyülekezési helye, és vegyem fel a kapcsolatot a vezetőjükkel.
Ezt annál is könnyebb lesz megtennem, mivel entomológusi mivoltomban egyébként is szerepelek az expedícióba meghívottak listáján, s ezt bizonyítandó ott állt a bankszámlám legfrissebb kivonata, mely igazolta, hogy Miss Tikush valóban nem mutatkozik szűkmarkúnak kiválasztott szakemberei díjazása terén.
Mi mást tehet a magamfajta jellemes, bátor, rettenthetetlen, a hazája önzetlen szolgálatára mindig kész férfiú egy ilyen levél elolvastán? Repülőjegyet vált és haladéktalanul csomagolni kezd… Az ám, de hát mit csomagoljak be? Elvégre, ha az ember a trópusokra készül utazni, és minden a lehető legnagyobb rendben van az elmeállapotával, csak igen kivételes esetben látja el magát olyasféle ruhadarabokkal, amelyek a Himalájában való huzamosabb tartózkodás esetén megvédhetnék meghűlés ellen.
A kajmánodui gép indulásáig volt még néhány órám, így hát tettem egy elkeseredett kísérletet arra, hogy beszerezzem a szükséges felszerelést, de már az első üzletben beláttam, hogy – hacsak nem szándékozom a Yakwaii-szigetek valamennyi ruhakereskedőjének felejthetetlenül mulatságos perceket szerezni – fölösleges további áruházak személyzetét kacagásra ingerelnem azzal a kérdésemmel, hogy vajon tudnának-e bundakesztyűt, hócsizmát, magas nyakú pulóvert illetve síoverált a megfelelő méretben a rendelkezésemre bocsátani.
Meglehetősen elkeseredve üldögéltem a reptéren, s azon töprengtem, vajon milyen mértékben képes aláásni egy tudóstársai körében elvegyülni készülő beépített ügynök tekintélyét az a körülmény, hogy a szóban forgó illető szandálban, bermudanadrágban és pálmafás ingben jelenik meg közöttük egy Himalája-expedíció kezdetén, amikor a nevemet hallottam említeni a hangosbemondó által. Kiderült, hogy expressz légipostán csomagom érkezett, s amikor ugyanazt a feladót fedeztem fel rajta, amelyet a reggeli levélen, jóleső nyugalom áradt szét bennem. Kinyitottam a bőröndöt, magamra kapkodtam néhány átmeneti ruhadarabot, aztán intézkedtem, hogy a maradékot tegyék fel poggyászként a kajmánodui járatra.