Telep Öcsi Nagy Indiánkönyve
Az indijánok nemi- és -házas élete
A rézbőrüek a nemi életük gyanánt bisztositották aszt hogy kine halljon a tőrzsük, meg az egész falyuk. Mer ugyanis azt mondanom sekell hogy ők se oztódással szaporottak. (Hijába is akartak volna, egyépként se ismerték eszt a metamatikai alap müvelletet.) De ne szalagyjunk enjire előre, mer az agtust nálluk is megelőszte 1-2 dolog, és nem az ellőjátékra vagy a Petingre gondolok. Hanem a ismerkedésre meg az udvarlásra.
Az ijesmi nálluk máskép zajlik. A fijatalok nem nagyon járnak együtt, mer a férfit éppeléggé kifárasztya a sok harc meg vadászat, úgyhogy ha letellik a munkaidelye, nem fog csak azér elcsatangolni hódfárattan a lánnyal, hogy elmondhasa hogy most eggyüt járnak. Inkáb bemennek a sátorba, ledölnek a medvebörre és elszórakosztatyják magukat, ami a fantázijályukbol kitellik.
És hotyha már úgy érzik, hogy épen itt az ideje, hogy agtuálisá tegyék, ami nem tür halaztást, akkor elmennek a varázslóhoz, és bejelenkeznek, hogy mostantól az indilány a fijuhoz tartozik, éppezér más már nenagyon vesse rá a szemét, a kezét meg pláne ne, mer 7 baj lesz. Ezt kihírdetik az egész törzs köszt, és a törsfőnök felkiált, hogy akinek van valami kifogása a kabcsolat ellen, az most szójjon, vagy halgasson rolla örökre, mer külömben ő vágja el a torkát, és az eredmény ugyanaz lesz, mindha önként lenne csendbe, csak fájni fog.
Az egész agtustnak nem tulajdonitanak semmi ceremóniját, nem nevezik házasságnak, vagy frigynek, éppezér aki férhez ment vagy megnősűlt, azt nem neveszték úgy hogy házas, mer továbra is sátorba lakott. Nem hívták frigyesnek se, mer tutták, hogy az 1 sápattarcu férfinév. Egycerüen csak a fijatalok viszzavonúltak a sátrukba, és élték a maga életüket, nemi szinten is, és eközbe az se zavarta őket, ha más csaláttaglyuk is ben volt, mer példáúl télen nem akarták csak azér kikűdeni, hogy az ő orrgazmusuk mijatt humánusan megfadjon. Még szerencse, mer igy legaláb fenmaradhatott a falyuk, míg a sápattarcuak kinem írtották őket.
