Amikor a Skót Burgonya Terméktanács helyettes főtitkára az öreg kontinens partjára lépett, természetesen fogalma sem volt róla, hogy civil ruhás nyomozók hada figyeli minden lépését. Egészen más dolgok kötötték le gondolatait. Igazi skót lévén azon spekulált, hogyan tudná a napidíját és egyéb juttatásait a legtakarékosabb módon beosztani.
Mivel még két napja volt kongresszus kezdetéig (amelynek napirendi pontjai csak igen csekély mértékben érdekelték), életének első szolgálati útját igazi turistaként szándékozott megkezdeni. Tervei közt szerepelt elsősorban Calais nevezetességeinek megtekintése, másnap St. Quentin és Rouen meglátogatása, harmadnapra pedig a csodálatos Párizst illesztette be napirendjébe.
Úgy számolta, hogy a legjobban akkor jön ki a pénzéből, ha utazásaihoz nem a méltán világhírű (és méregdrága) francia vasutat veszi igénybe, hanem autót bérel napi elszámolással, hiszen akkor otthon, a Terméktanács főkönyvelője sem tudja nyomon követni a fent említett apró kitérőket.
Amikor ily módon elrendezte magában a dolgokat, már csak amiatt aggódott egy kissé, hogy vajon hogyan fogja sofőrként megállni a helyét a jobb oldali közlekedési rendszerben. Ha sejtelme lett volna róla, hogy Calais rendőrfőnöke milyen előrelátó intézkedést hozott az ő személyének védelmében, egy pillanatig sem idegeskedett volna emiatt.
Amikor ugyanis Marcotagne őrnagy a kikötői várakozás során javasolta a felettesének, hogy valami kreált indokkal rögtön a megérkezése után vonják ki a forgalomból a Mikulást, Jacques Varrothue-nek azonnal az a rémült gondolata támadt, hogy esetleg az is előfordulhat, hogy saját emberei akadályozzák meg az elvetemült ékszerrabló tettenérését (és ezáltal az ő sikerét).
Eszébe jutott például a nyers modorú Tissier őrmester közelmúltbeli incidense, akinek sikerült egy szimpla közlekedési kihágásból gumibothasználattal végződő ügyet csinálnia, amelyet aztán „hatósági személy elleni erőszak” címszó alatt kellett iktatni. Vagy pedáns Duard főtörzs esete, aki addig molesztált a nem megfelelően pislogó indexlámpa miatt egy öt országban körözött bérgyilkost, hogy az végül lekéste az ellene irányuló titkos elfogási akciót.
„És különben is – gondolta a rendőrfőnök – semmi szükség rá, hogy a Mikulást bármiféle csip-csup ügy miatt zaklassuk. Még a végén gyanúsnak találja az igazoltatásokat, és lelép anélkül, hogy alkalmat adhatna rá, hogy saját kezűleg bilincseljem meg!”
Hogy a fent említett esetek még véletlenül se következhessenek be, Varrothue nyomban intézkedett, hogy egy rendőrségi fotós azonnal jöjjön a kikötőbe, észrevétlenül fényképezze le a célszemélyt, s a portrékat haladéktalanul juttassák el minden szolgálatban lévő járőrhöz, azzal az intelemmel, hogy a képen szereplő illetőt semmiféle atrocitás nem érheti, mozgása semmilyen okból nem korlátozható.
Varrothue rendőrfőnök intézkedésének köszönhetően Mr. McCroompley igen érdekes eseményeknek lett később részint szemtanúja, részint alanya. Például amikor egy gótikus stílusban épült templomról készített külső felvételeket, odalépett hozzá egy loboncos hajú, borostás fiatalember, azzal a szándékkal, hogy tüzet kérjen. Ezt az illetőt tíz másodpercen belül két rendőr fogta közre, és ellentmondást nem tűrően tuszkolták be egy járőrkocsiba.
Valamivel rosszabbul járt az az aktivista, aki adományt gyűjtött az asztmában szenvedő nyugdíjas trombitaművészek menhelye számára, őt tudniillik többször fel is pofozták a rendőrök, miközben eltávolították a Skót Burgonya Terméktanács helyettes főtitkárának közeléből.
Mr. McCroompley elismerően vette tudomásul, milyen kifogástalan a közbiztonság a Francia Köztársaságban, pedig ekkor még nem is sejtette, micsoda meglepetésekben lesz része a későbbiekben, néhány hatósági intézkedés kapcsán.
Az első furcsa eset akkor történt vele, amikor Calais belvárosában autózva kissé elbámészkodott, és nekikoccant az előtte haladó Citroennek. Azonnal a helyszínen termett egy járőrkocsi, s az ijedt kis skót már éppen elismerni készült a saját hibáját, amikor a rendőr, aki rögtön felismerte benne a fényképen szereplő „Mikulást ”, a másik sofőrhöz fordult, és az iránt érdeklődött nála, hogy miért lassított ilyen kiszámíthatatlan hirtelenséggel, miért nincs megtisztítva az út sarától a féklámpája, és egyáltalán, miért nem számít arra vezetés közben, hogy turisták is hajthatnak mögötte, akik többnyire nézelődni szoktak a belvárosban fékezés helyett?
A megrökönyödött illető azt válaszolta, hogy tudtával a december nem az idegenforgalmi szezon legjelentékenyebb hónapja, és hogy szerinte az ilyen eseteknél egyértelműen az a hibás, aki rosszul felmérve a féktávolságot nekimegy az előtte haladónak, azonban mindezt McCroompley már nem hallhatta, mert a járőr intett neki, hogy nyugodtan hajtson tovább.