Április 19., 14 óra 20 perc
Ebéd után lassacskán alábbhagyott, majd teljesen el is állt az eső. Amikor ezt a társaság tagjai felfedezték, egy emberként tódultak ki a szabadba, hogy kiélvezhessék a fátyolos napsütés minden percét. Csecs Emőke azonban túlságosan nagy hévvel hajtotta végre ezt a műveletet, és ennek szó szerint beláthatatlan következményei lettek:
– Jaaaaj, nem látok semmit! – sipította a szőke lány, miután frontálisan ütközött egy muslicarajjal. – Jaaaj, juuuúúj, belement valami a szemembe! Segítség!
Nusi elővett egy papírzsebkendőt, és hatékony elsősegélyben részesítette kétségbeesetten üvöltöző barátnőjét:
– Nyugi, csak egy muslica volt, de már kipiszkáltam.
– Biztooos? Én még most is érzem!
– Ez csak amolyan érzékelési csalódás, pár perc és elmúlik – vigasztalta Nusi.
Most, hogy sikerült felszámolni a borzalmas baleset következményeit, Demeter bácsi ráérősen megtömte a pipáját, aztán rágyújtott, és amint követte a saját maga által kipöfékelt füst útját, bizakodva szemlélte az eget.
– Délről derül, bocskor merül – állapította meg elégedetten, majd sokatmondó pillantást vetett Odebára. – Tudja-é kend, milyen hasznos ez az eső a vetésnek? Magát még tán a földmívelési miniszter is ki fogja tüntetni! Úgy biz’ ám!
A négernek halvány fogalma sem volt, mit akar a tudtára adni a kisöreg, és nem is maradt ideje ennek tisztázására, mert ebben a pillanatban Emőke újabb hátborzongató visítást hallatott:
– Juuuúúj! Benne van egy bogár a fülemben!
– Már meg a füledben? Az előbb még a szemedben volt! – csodálkozott Taksony. – Átmászott a koponyádon?
– Csak semmi pánik, kislány! – próbálta nyugtatni a szőkét Bulcsú. – Csupán akkor mászhatott volna át a szemedből a füledbe, ha teljesen üres lenne a fejed – fejtette ki rezignáltan. – De ugye szó sincs ilyesmiről?
– Két perc alatt két bogár? Nem semmi! – csóválgatta a fejét a hajléktalan. – Ha elgondolom, hogy annak idején, a suliban milyen nehezen állt össze a rovargyűjteményem, komolyan mondom, egyenesen irigyellek!
– Én egy csöppet sem irigylem. Ha ez így megy tovább, rágondolni is rossz, milyen bogaras vénasszony lesz belőle – jegyezte meg szarkasztikusan Bulcsú.
– Jaj, jaj! Érzem, érzem! Itt mocorog a fülemben! Segítsééég! – sivalkodott a szöszke.
Orgaz Nusi rászánta magát az újabb probléma gyors felszámolására, és ez okból Archibaldhoz fordult:
– Legyen olyan kedves, hozzon egy kancsó langyos vizet, meg egy tölcsért!
– Máris, kisasszony – tüsténkedett az inas, és egy percen belül visszatért a konyhából a kért kellékekkel, amiket a szöszke lány gyanúsan méregetett, de nem volt sok ideje a bámészkodásra, mert Nusi határozottan felszólította:
– Most pedig próbálj egy kicsit lehiggadni! Gyere, és hajtsd szépen ide az ölembe a fejedet, bogaram!
– Júúúúj, ne szólíts így! Undorítóóó! – sivalkodott Emőke, de azért engedelmesen a barátnője elé térdelt, és az ölébe tette a fejét. Nusi keservesen felsóhajtott:
– Rendben van, nem szólítalak bogaramnak, de akkor cserébe légy szíves úgy helyezkedj el, hogy az ominózus füled legyen felül.
– Na és melyik az az ominózus fülem? – emelkedett föl a kebelcsoda sértődötten, mert fel nem bírta fogni, miért kell pont ilyen válságos helyzetben az ápolónői szakzsargont használni.
Archibald, hogy megmentse a szőke lányt a fiúk további gúnyolódásától, gyorsan magára vállalta a válaszadás feladatát:
– Azt hiszem, Nusika arra a hallószervére célzott, amelyik jelenleg rovart tartalmaz.
Az inas nem lehetett elég gyors. Végső Bulcsú agyában ugyanis megfogalmazódott egy érdekes kérdés, és ha már így esett, hangot is adott neki:
– Mondd csak, Emőke, neked hány füled van? Már csak azért kérdem, mert ha az egyikre azt mondja valaki, hogy nem arra gondolt, és te ezen információ hatására nem vagy képes kiválasztani a másikat, akkor nyilván kettőnél több fülednek kell lennie.
Ez nem az a helyzet volt, amikor a szöszke el tudott volna merengeni a felvetett anatómiai probléma fölött. Barátnője éppen langyos vizet locsolt az ominózus fülébe, és ő most, akárcsak a társaság valamennyi tagja, kíváncsian várta a művelet hatását. Nos, az eredmény nem is maradt el. A bogárka, amelyik épp hosszú távra készült berendezkedni a szóban forgó hallójáratban, elkeseredve konstatálta, hogy kopoltyú híján nem lesz képes életben maradni odabenn. Így hát kénytelen-kelletlen felúszott a víz tetejére, és bánatosan megkapaszkodott a jelenleg miniatűr medenceként funkcionáló fülkagyló peremében.
A társaság egy emberként lélegzett fel, Emőke megkönnyebbülése pedig szinte nem ismert határokat:
– Köszike, köszike, köszike!! – rikoltozta aprókat szökkenve, és Orgaz Nusi szakértelme többé nem volt kétséges előtte. Aztán egy pillanatra elbizonytalanodott, mert úgy tűnt neki, hogy nem hallja eléggé tisztán a saját szavait: – Mondd csak, nem fogok halláskárosodást kapni ettől a bogártól?
Az örömlány szívesen elmagyarázta volna, hogy halláskárosodást nem úgy szerez az ember, ahogy teszem azt az influenzát kapja el, és pláne nem rovaroktól, de jobbnak látta, ha egyelőre pusztán a gyakorlati teendőkre szorítkozik:
– Semmi baja nem lesz a hallásodnak, csak folyasd ki a vizet a füledből. Hajtsd oldalra a fejed, és ütögesd meg a másik füledet. Vagy ugrálj egy picit, ahogy az előbb is tetted.
Bulcsú jószándékúan pontosította az utasítást:
– Az a másik füled, amelyik az ominózus hallószerveddel szemközt helyezkedik el, a fejed túloldalán.
– Jól van na! Vegyétek már figyelembe, hogy én hét hónapra születtem! – méltatlankodott a szöszke. – Nem vághat olyan gyorsan az agyam, mint nektek!
Odeba is betársult a segíteni vágyók csapatába. Bemutatta a ghandabuktui néptánc azon lépéseit, jobban mondva egy helyben történő szökdeléseit, amelyek utánzása esetén szerinte jó esélye lesz Emőkének, hogy valamennyi víz eltávozzon a hallójárataiból, feltéve, ha a fejét is helyesen tartja a művelet közben. (Az az igazság, hogy a szöszke lány ezúttal nem igazán figyelt oda a néger fiú komikus vonaglására, annál inkább Demeter bácsi, aki felváltva bámulta az eget illetve a bártáncost.)
Közben Taksony is csatlakozott a karitatív csoporthoz, azon belül egyszemélyes lelkisegély-frakciót alkotva. Azzal próbálta vigasztalni a szöszit, hogy sokkal rosszabbul is járhatott volna:
– Képzeld el, ha a fenekedbe mászik be a bogár! Most akkora beöntést kaptál volna, hogy csuda!
Emőke csöppet sem díjazta a Taksony humorát, és valószínűleg az égiek is így lehettek ezzel, mert végszóra hatalmas mennydörgés remegtette meg az ablaküvegeket.
– No, mennyünk csak befele, mer’ mingyán mink is kapunk egy nagy beöntést, fentrül, mint az ürgék! – indítványozta Demeter bácsi, miközben félig hálásan, félig cinkosan rákacsintott az „indiánra”.
