Tudom én jól, hogy az új környezet, az anagur miliő megmozgatta sokak fantáziáját. Értem én, hogy most a legnagyobb kíváncsiságot az váltja ki, vajon mi lesz a hőseinkkel (vagyis egy bizonyos csoportjukkal) az észak-keleti pusztaságon.
De hát, ha a szívedre teszed a kezed, drága olvasóm, akkor beláthatod, hogy a többieket sem szabad magukra hagyni. Nem okos, nem illendő, nem praktikus, egyszóval nem javallott. Egy folytatásos regényfolyam nem működhet olyan formában, hogy a szerző felkapja azt a szálat, amelyik éppen a legnépszerűbbnek, a legnagyobb kíváncsiságot kiváltónak látszik, a többi szál meg le van ejtve.
Mi lesz például Nihuccal és Jalgadellel, akik láthatóan valami furcsa dologra készülődnek? Mi lesz Dariosszal? Mi lesz az ő szerelmükkel és kapcsolatukkal Oleszjával? Mi fog történni Nerideában, aztán meg a Koró-félszigeteken? Mi lesz Aldea sorsa a helyi uralkodócsaláddal, és mi fog történni Sztavrilával? (Tényleg akadt olyasvalaki köztetek, aki azt hitte, hogy a görög nőnek a későbbiekben nem lesz semmiféle szerepe? Komolyan???)
Ugyanúgy vagyok vele, mint te, drága barátom. Szívesen belemerülnék az anagurok varázslatos világába (amiből most még csupán halovány ízelítőt kaptál), csakhogy nem tehetem, mert egész Evilág sorsa a kezemben van. Úgy tűnik, már a Kalrund Fejedelemséget is túl régóta hanyagolom, ilyesmi többé nem fordulhat elő, jó tapasztalat volt.
Szóval, csak légy egészen nyugodt. Minden hősödre sor kerül. Minden elvarratlan szálat fel fogok venni. Minden szereplő küldetése, minden történés lényege érthető és átélhető valósággá fog válni, és olyan meglepetésekben lesz még részed, amilyenekről nem is álmodtál.
Nem egyszerű Evilág történelme, de én fokozatosan ki fogom bontani előtted, a legnagyobb megelégedésedre. Csak bízd ide nyugodtan. Annyi minden van még a tarsolyomban, hogy azt elképzelni sem tudod. És ez nem afféle promóciós nagyotmondás és handabandázás. Majd meglátod.
Na azé! 😉