Alig indult el az Osmosis, igen hamar próbáltam megértetni a kedves olvasókkal, hogy mi is volna ennek a konstrukciónak a lényege. A lehető legtömörebben úgy lehet megfogalmazni, miszerint: én írok neked ingyen, te pedig marketingelsz. (Vagy reklámozol. Hirdetsz. Népszerűsítesz. Elmeséled az ismerőseidnek. Teljesen mindegy, minek nevezzük.)
Soha, egyetlen percig nem állt fenn olyan állapot az elmúlt 1161 napban, hogy ezt az olvasóim túlnyomó többsége megértette volna. Vagy ha meg is értette, úgy is cselekedett volna. És akármeddig élek, ezt soha nem fogom tudni felfogni.
Az ügy érdekében először igen széles skálán mozogtak a próbálkozásaim a két véglet között. Szépen kértem, ráutaltam, térden állva könyörögtem, sajnáltattam magam, vészjósló jövőképet festettem fel, hisztiztem, kiborultam…
Tippeljetek, hogy melyik volt az az EGYETLEN hozzáállás, amelyik eredményt is hozott!
A hiszti.
Úgy bizony! És ennek számszerűsíthető, diagramokon kifejezhető lenyomata van!
Ha kértem, könyörögtem, a legjobb fej módjára próbáltam rávezetni a kedves olvasót, annak nulla eredménye volt. Ám amikor kiborultam, hisztiztem, nyivákoltam, annak akkora görbéje lett például az olvasottságban vagy a letöltési felületeken, akár a Google Play Books-on, akár a saját honlapomon, hogy alig hittem a szememnek!
Mondjátok, miért van ez így?… Sőt, átfogalmazom a kérdést: aki tudja, és ért hozzá, mondja már el, hogy ennek mi a titka? Miért vagyok egy észrevehetetlen, jelentéktelen senki, amikor szépen kérek, könyörgök, és miért ugrik meg igen látványosan a letöltések száma, amikor utálatos módon hisztizek, nyivákolok, vergődök? Miééért?
Tényleg nem szeretnék megdögleni addig, amíg ezt nem értem meg.
Ennek több oka lehet. Az emberek szeretik a drámát. Másrészt, a hiszti a hitelesség illúzióját kelti. Hogy ennek a szerzőnek tényleg fontos, hogy elismerjék. Na meg, van a hisztinek egy… Tovább »