Középiskolás koromban – ami az átkos rendszer utolsó éveire esett – az iskolánk az olyan jeles és dicsőséges napokon, mint novemberhét vagy áprilisnégy, általában egy moziba vonult, és ott a következő rituálé szerint ünnepelt:
A vászon előtti kis színpadra bejött az igazgató, és mondott jó sok hülyeséget. Részünkről mérsékelt taps fogadta. (Mert már tudtuk, hogy mire készülünk, és vigyáztunk a fokozatokra.) Aztán bejött valami balfék KISZ-es stréber, és szavalt valami szovjeteset. Mérsékelt taps fogadta. Végül következett egy tanár az iskola párt-alapszervezetének képviseletében, és megpróbált még nagyobb hülyeségeket mondani, mint korábban az igazgató. Mérsékelt taps fogadta.
Ezután a napirend szerint filmvetítés következett, de ahhoz ugyebár, hogy az alkotást megfelelően élvezni lehessen, útban volt a mikrofonállvány. Ezért aztán az ünnepi műsor első felének lezárásaként mindig bejött a moziüzemi vállalat egyik kék köpenyes alkalmazottja, és eltávolította a mikrofonállványt a vászon előtti kis színpadról.
Na már most: ezt az illetőt olyan dübörgő, falrengető tapsorkánnal jutalmaztuk, hogy az leírhatatlan. Csórikám legtöbbször zavarba is jött, és csak nehezen értette meg, hogy igen, neki és az ő határtalan figyelmességének szól ez a minden gátat átszakító, viharos ünneplés.
Ezekért a pillanatokért vártuk mindig a november hetedikéket meg az áprilisnégyeket. Az idióta beszédeket is, meg az utánuk következő, általában a szovjet filmművészet tárházából kiválasztott háborús alkotást is jobbára átaludtuk. De a kettő között csillogó szemmel, kipirulva, a kezünket véresre tapsolva ünnepeltük A Nap Egyetlen Emberarcú Lényét, a moziüzemi vállalat kék köpenyes alkalmazottját.
Úgy emlékszem, harmadikos lehettem, amikor november hetedikén már elviselhetetlen kontraszt feszült az ünnepi beszédek, illetve a kék köpenyes alkalmazott tevékenységének fogadtatása között. A rá következő április harmadikán tehát közhírré tétetett az iskolarádióban az igazgató úr szigorú rendelkezése, miszerint: aki az ünnepségen tapsolni mer a moziüzemi vállalat munkatársának mikrofon-eltávolító művelete közben, az másnap már nem tartozik iskolánk kötelékébe.
