Előzmény: töröltem az Osmosis Facebook-oldalát. Ezt azok a rohadékok 30 nap késleltetéssel fogadják el.
Ültünk, szóba került, mondta. Az unokaöcsém szerint egy fasz vagyok. Kérdeztem, szerinte mi új van ebben a felismerésben. Ő azt sujkolta, hogy a Facebookot nem lehet elhagyni, az ma a legfontosabb felület. Közöltem: leszarom. Próbált rávenni, hogy gondoljam át, ittunk, rá akartam szorítani, hogy fogja be a pofáját.
Ittunk. Családoztunk. Töltött káposzta.
De gondoljam már át. Kussolsz, hülyegyerek. De majd ő átveszi, nem is kell nekem ott semmit csinálni, majd ő megoldja. Hát ne basszam már fel, egy ilyen projektnek nem lehet, hogy nincs Facebook-oldala. De, lehet. Nem lehet. Anyád.
Kártya. Póker. Uno. Ittunk. Családoztunk. Töltött káposzta.
De gondoljam már át. Oké. Csináld. Csináld, bazmeg! Legyen a tiéd, leszarom! Leszarod? Tehát akkor tényleg átadod? Igen. Leszarom, legyen a tiéd, csináld!
Ez öt nappal ezelőtt volt. Mindvégig lapult, erre ma kiírja, hogy esik a hó. Nem tudom, mi a faszt akar ezzel lemérni, de talán nem is érdekel. Három óra hossza alatt ez van.
Kurvára nem vagyok otthon a marketing legfrissebb irányzataiban, de szerintem az a közlemény, hogy esik a hó, nem annyira vonz be embereket, még az eszkimók közül sem, nem beszélve a meleg éghajlaton, oroszlánok és orrszarvúk között tengődő afrikai négerekről, szóval egyelőre megbuktál, drága életem. Holnapra találj ki valami okosabbat. Te eszméletlen nagy marketingguru!