Most jött haza a kórházból. Ahol megmondták neki.
Felakasztotta a kulcsot, ugyanúgy, ahogy szokta, ugyanoda, ahova szokta. És kiment a konyhába. Fagylaltot akart. Emlékezett, hogy a mélyhűtőben van fagylalt. Csokoládé és vanília. Pedig nem volt. Két napja fogyott el.
Szétnézett a konyhában, aztán kiment az előszobába, és csak bámult szerteszét, és rájött, hogy az életének nagy részét itt járta le. Ezek között a rohadt falak közt.
Nem volt egy felemelő érzés.
Leült a fogas alá, a cipőszekrényre, és azon morfondírozott, hogy ha nem itt, akkor végül is hol járhatta volna le a lépteit, az egész életét?
Csilingelt a mikró, felmelegedett a pizzaszelet. Kibaszott forró volt. Amikor kivette, rögtön az asztalra hajította. Még ez is.
Most megint ült egy darabig. Nézte a forró pizzaszeletet. Nem tudta, mit kell ilyenkor csinálni. Hogy kell meghalni.
Legalább hűl az a szar.
Bement a szobába. Leült a számítógép elé. Rákeresett. Horn Anikó. Talált négyet. Kettőnek nem volt fényképe. A harmadik nem az volt. A negyedik egyetemet végzett. Az volt az.
Ezt az Anikót szerette, régen. Talán még húszéves sem volt. De szerette. Akkor.
Azt biztosan tudta, hogy mellette aludt egyszer valamilyen ágyban, még a nyolcvanas években. És most ezt kérdezze meg? Így utoljára?
Gondolta, milyen vicces lenne ráírni. Megbasztalak-e harmincnyolc évvel ezelőtt? Ennél viccesebb csak az lenne, ha maga Anikó sem emlékezne.
Kihúzta a fiókot, és bevette az összes gyógyszert, amit benne talált. Jó nagy pohár hideg vizet ivott rá, néhány tapadós tabletta csak ekkor vált le a szájpadlásáról, és valahogy erről jutott eszébe a pizza. Megegye? Már biztosan nem forró, az oké, de mi legyen vele?
Fasz kivan, úgyis mindjárt meghal, és ha megeszi, akkor a gyomrában fogja megtalálni a boncmester. Neki kell szétszálazni.
Ő meg csak az íze miatt.
Fagyit kéne enni. Az úgyis elolvad. Csak az meg nincs.
Milyen szar ez az élet. Pont a végén nincs, ami kellene.
Anikó is finom volt. Nyilván pucéron feküdt a paplan alatt. Nem lehetett másképp. Jó volt az akkor.
Szar ez a rák. De hát mitől is lenne jó?
Milyen jó lenne, ha itt lenne Anikó…
Vagy itt lenne bárki.
Vagy legalább lenne fagyi. Azt még bekanalazta volna. Csokoládé és vanília.
És mostantól ő hiányozni fog ebből az előszobából?