Mondják, a rossz szomszédság török átok. Ha ez így van, akkor Gronyár barátom hajdanán bizony törököt fogott azzal a nővel, aki a keresztségben az Aranka nevet kapta.
Történetünk idején Gronyár éppen magányosan tengette napjait egy tízemeletes panelház ötödik szintjén. Mivel az aktuális barátnője éppen kirúgta, szabadideje nagy részében otthon üldögélt borús arccal, és kortyolgatta kedvenc lélekemelő nedűjét, a Hubertust.
Ilyenkor sok minden járt a fejében. Próbálta kitalálni például, hogy van-e esélye visszaszerezni az imádott nőt, és ha igen, akkor vajon milyen úton-módon lehetne újra a bizalmába férkőzni azok után, hogy a szóban forgó hölgy még csak alig egy hete pofozta fel őt.
Aztán arról is igen hosszan elmélkedett, hogy az önmagának tett gyerekkori fogadalmát, miszerint harmincéves korára dúsgazdag és nagyvilági pasas lesz, miképpen kellene végre beteljesíteni. Ez már csak azért is indokolt tevékenység volt, mert Gronyár ekkor már mintegy két és fél éve maga mögött hagyta az ifjúkorában kitűzött határidőt.
Néha ezek a magányos, de kreatív szomorkodások és ötletelések eltartottak egészen pirkadatig, és egy szerdai napon értek véget, pontban hajnali három órakor. Ekkor hallotta meg Gronyár a betonfalon keresztül Aranka hangját…
Hogy is mondjam csak, az átszűrődő zajokból egészen pontosan lehetett tudni, hogy Aranka éppen milyen jellegű tevékenységet folytat. A kiskorúak védelme érdekében nevezzük talán ritmikus sportgimnasztikának.
Gronyár nagyon mulya arcot vágott. Ez nemcsak azért volt indokolt, mert az eddigre elfogyasztott kedélyjavító párlatok ilyesféle hatással voltak a mimikájára, hanem azért is, mert hősünk voltaképpen az összes falszomszédja felől számított hasonló hangeffektekre, kivéve Arankát.
Nos, ha azt állítom, hogy Aranka ekkortájt már túl volt fiatalsága virágján, akkor rendkívül humánusan fogalmazok. Ráadásul még egy felületes szemügyre vétel nyomán is azt lehetett feltételezni, hogy Aranka valószínűleg a bimbódzásának idején sem volt a házibulik és egyéb zenés-táncos rendezvények sztárja.
Három olyan foga is akadt felül, amelyek némileg akkor is kikandikáltak a szájából, amikor szánt szándékkal összeszorította az ajkait. A frizuráját tekintve az volt az ember érzése, hogy a derék hölgy elkötelezett híve a madárvédelemnek, és a saját feje tetején kíván fészkelőhelyet biztosítani egyes kihalástól veszélyeztetett apró szárnyasoknak.
Ez a meggyőződése csak fokozódott az egyszeri szemlélőnek, ha nyári időszakban találkozott a vizsgálatunk tárgyát képező nőszeméllyel, mivel a nagy kánikulák idején Aranka ujjatlan otthonkában közlekedett, és rendkívül nehéz lett volna nem észrevenni azokat a kiterjedt pamacsokat, amelyek arra utaltak, hogy a jeles hölgy ornitológiai elhivatottsága a hónaljaira is kiterjed, oda is várja a vállalkozó kedvű egyedeket a fészekrakó program keretében.
Mindazonáltal a nem mindennapi nőszemélynek a szaga volt a legáthatóbb. Gronyár elbeszélése szerint rövid idő alatt ketten is rosszul lettek Aranka társaságában a liftben történő utazás során. A ház egyes lakói már nem is mertek vele együtt belépni az aprócska térbe, hanem inkább egy „jaj, még meg sem néztem a postaládámat!” felkiáltással kivonták magukat a kellemetlennek ígérkező kaland alól.
Mindezek után nincs mit csodálni azon, hogy Gronyár azon a bizonyos első hajnalon rendkívüli módon rácsodálkozott az átszűrődő hangeffektekre. Aztán a második hajnalon is. Meg a harmadikon is. És ez így ment kereken egy hétig!
Nehezítette a helyzetet, hogy pár nap után Aranka a társaságában lévő férfiút elkezdte Dzsoninak szólítgatni. Ezen Gronyár annyira megdöbbent, hogy még mulya arcot vágni is elfelejtett, inkább a falra tapasztotta a fülét, és elszántan hallgatózott.
Sajnos a barátom elbeszélését nem idézhetem szó szerint, mert nem vagyok úgy öltözve, de azért próbálom visszaadni, hogy mi történt, hiszen nem hazudni járok a saját honlapomra, hanem elhivatott krónikásként történeteket megörökíteni. Tehát:
- Aranka egy ízben könyörgött Dzsoninak, hogy őt alázza meg
- Aranka megszámlálhatatlanul sok alkalommal szólította fel Dzsonit a tevékenysége fokozására és beljebbviteli tárgyalásra
- Aranka egy váratlan pillanatban arra kérte Dzsonit, hogy férkőzzön be oda, ahol ember még nem járt
- Aranka büntetlenséget ígért Dzsoninak arra az esetre, ha őt megpaskolja egy kicsit valahol, de pont nem a kezével
- Aranka egészen világos marketing-propagandát fejtett ki a kutyapóz vonatkozásában, mondván, hogy őt ebben a pozitúrában lehet a leginkább csodálkozásra késztetni, és eme szózata jól hallhatóan Dzsoninál is értő fülekre talált
- Dzsoninak a „kérlek, ne fogazz” jellegű, erélyesnek ható felszólítására Gronyár a saját bevallása szerint felröhögött, hiszen rendkívül nehéz úgynevezett fogazás nélkül elképzelni azt a hölgyet, aki már eleve félig a száján kívül viseli három jelentős fogát is
Gronyár csak ült a saját kis puffján, a saját lakásában, a saját nyomorult életében, és egyszerűen nem akart hinni a falra tapasztott saját fülének. Nem gondolt ő már akkor a saját régi csajára, meg senkire se, csak arra, hogy ezt az Arankát meg kéne fejteni, de főleg a Dzsonit. Hát ez ki lehet?
Prózaian egyszerűnek bizonyult a megoldás. Mint kiderült, Aranka és Dzsoni (Kovács János közmunkás) elhatározták, miszerint ők majd úgy fognak horribilis pénzeket keresni, hogy magyar nyelvű szinkronokat gyártanak mindenféle pornófilmekhez. Ennek jegyében Aranka ötödik emeleti panellakásában hajnali háromkor – amikor is előzetes felméréseik szerint már úgysem zavarnak senkit – rettentő nyögések és alpári kinyilatkoztatások szintjén vették fel azokat a „hangsávokat”, amelyekről úgy gondolták, hogy majd bárki megveszi tőlük a szakmában.
Nos, ahogy a klasszikus narrátor mondaná: tévedtek.
