Professzor Laci a Negyven Rabló nevű szórakoztatóipari létesítmény egyik különös figurája. Legfőbb jellemzője, hogy addig beszél totális baromságokat a hasadba, míg azon vagy egy lyuk keletkezik, vagy pedig ezt megelőzendő fizetsz neki egy italt. Azonban idáig még nem esett szó azon vakmerő személyekről, akik képesek mindvégig ellenállni Professzor Laci végtelenbe nyúló szózatainak, és nem, és nem, és csak azért sem fizetnek neki semmit.
Ilyen ember például Gronyár.
Gronyárnak az az egyik legfőbb hibája, hogy nagyon ritkán végez olyan stratégiai számításokat, amelyek a jövőben bekövetkező egyes események kimenetelének számba vételére vonatkozóan tartalmaznának erőteljesen javasolt taktikai lépéseket, vagy legalább óvintézkedéseket. Így kerülhetett sor arra, hogy a minap leült a Negyven Rabló egyetlen olyan sarokasztalának egyetlen olyan helyére, amelyet egyszerűen csak úgy nevezünk: A CSAPDA. Tudniillik, ha ott leül valaki melléd, akkor semmiféleképpen nem tudsz kiszabadulni, amíg az illető fel nem áll, tehát onnantól kezdve maradéktalanul a jóindulatára bíztad magadat.
Ki más telepedett volna oda Gronyár mellé, mint Professzor Laci? Később, amikor sikerült alaposan kitárgyalni a történteket, akkor Liftszerelő Lajos eskü alatt vallotta, miszerint Professzor Lacinak az arcán, midőn a helyiségbe belépve meglátta, hogy Gronyár éppen a csapdában ül, úgynevezett farkasvigyor jelent meg, de állítólag csak halványan.
Gronyár nyilvánvalóan nem vette észre ezt a mimikai jellegű figyelmeztető jelet, mert gyanútlanul üldögélt tovább a helyén, egészen addig, amíg Professzor Laci le nem telepedett mellé. Onnantól kezdve azonban már nem lehetett konszolidált mederben tartani a történteket.
– Te Gronyár, mondok én neked valamit – kezdte Professzor Laci, és ekkor több szemtanú szerint is jól látszott Gronyár arcán, hogy ezt szeretné a legkevésbé. De már késő volt.
– Nagy idők jönnek – jelentette be Professzor Laci. – Akarom mondani: nagy dolgok vannak készülőben.
– Kakálnod kell, Laci bátyám? – tapogatózott reményteljesen Gronyár, de már nem volt visszaút.
– Az emberiség válaszút előtt áll – informálta Professzor Laci. – És most nem elsősorban a globális felmelegedésre célzok, bár célozhatnék arra is. Ám sokkal inkább az eljövendő események társadalmi vonatkozásait szeretném kiemelni – emelte ki Professzor Laci a vonatkozásait mindannak, amiről még egy árva szót sem ejtett.
– De ha megbocsátasz, előtte én… – próbálkozott szánalmasan Gronyár, ám erre Professzor Laci felemelte a mutatóujját, majd jelentőségteljesen felüvöltött:
– A szolidaritás! A társadalmi szolidaritás lesz az, ami a jövőben meghatározza a mindennapjainkat. Gondolom, magad is észrevetted azt a szakadást, amely a társadalom szövetének varrásai mentén felfeslett. (Későbbi bevallása szerint Gronyár már ezen a ponton elveszítette a fonalat, dacára annak, hogy pont szövetről, varrásról és felfeslésről volt szó.) De ez még kevés, fiatal barátom! – harsogta Professzor Laci. – Nem elég a diagnózis, ha nem tesz senki semmit a gyógyulásért! Márpedig ezen áll vagy bukik társadalmunk jövője.
– Szeretnék kimenni a retyóra… – próbálkozott Gronyár.
– Nagyon jó példa! – örvendezett Professzor Laci. – Ez is egy olyan tevékenység, amelyhez lehet, hogy a jövőben más embertársaid segítségét leszel kénytelen igénybe venni. És még számos ilyen eset lehetséges, amikor egyszerűen nem maradhatsz egyedül a problémáiddal, mert akkor elvesztél. Szükséged lesz társadalmi szolidaritásra, mert rengeteg olyan gondod fog adódni, amiket egyedül képtelen leszel megoldani. Csak egyet mondok! – emelte fel a mutatóujját újfent Professzor Laci, ám a pesszimista Gronyár ekkor már tudta, hogy az az egy, bár pontosan nem tudni, hány lesz, de több kettőnél, az biztos.
– Érzékenyítés – bökte ki Professzor Laci. – Mond neked ez a fogalom valamit? Egyáltalán: részt vettél már érzékenyítő tréningen?
– Ez itt most nem az…?
– Mert ha igen, akkor megtetted az első lépéseket afelé, hogy tudatosan készülj a jövőre, ellenkező esetben azonban csak úgy élsz bele a vakvilágba. Te melyik csoportba sorolod magad? Csak úgy élsz bele a vakvilágba?
– Csakis nappal…
– Látod, ez itt a baj, barátocskám. Mert ha váratlanul ér téged a hamarosan eljövendő változás, akkor ott állsz majd egyedül…
– Bárcsak úgy lenne…
– …és nem leszel felvértezve a tudással, ami a túléléshez nélkülözhetetlen… Reggelente mit csinálsz először?
– Pisilek.
– Örülj neki, hogy ezt még egyedül is el tudod végezni, és nem szorulsz segítségre. Vannak, akik ehhez ki sem kelnek az ágyukból.
– Rossz rágondolni, úgyhogy most, mivel tényleg pisilnem kell, talán megengedi, Laci bátyám, hogy kikeljek a…
– Két választásod van mindössze! Vagy azok közé akarsz tartozni, akik a társadalmi szolidaritást nemcsak mint egy ködös lózungot élik meg, hanem tevékeny csoportokba szerveződve elébe mennek a problémáknak, vagy pedig…
– …én nagyon mennék, akár elébe is, mert…
– azok közé, akik tétlen szemlélői lesznek a folyamatoknak, ilyeténképpen nem lehetnek a haszonélvezői sem. Aki nem ad hozzá a közöshöz, az ki sem vehet onnan. A szolidaritásnak úgyszólván ez az alfája és ómegája.
– Jut eszembe, beraknék egy Omega-számot a zenegépbe…
– De ha már az alfánál tartunk… mikor mentél le utoljára alfába?
– Én a Pennyben szoktam vásá…
– Mikor képzelted magad elé úgy ezt a világot, amelyikben nincs irigység, nincs önzés, nincs indiv…
– Ha nincs benne Professzor Laci, nekem az már elég.
– …idualizmus és nincs harácsolás?
– Laci bá, nyalom a hangod, hugyoznom kell, de kurvára!
– Mert azok az ideológiák mind csődöt mondtak eddig, amelyek az egyén érdekeit a közösség érdekei fölé helyezték. Nézzük csak meg a történelmi folyamatokat a francia forradalomtól eredeztetve.
– Morva anyádat már, hát mindjárt az asztal alá eredeztetek…
– Ha Robespierre jeles szavaira gondolunk…
– Vagy inkább a nyaktilóra!
– …akkor azt láthatjuk, hogy már az ezerhétszázas évek végén is…
– Tirhulj előlem, vén gazember, mert esküszöm, hogy lehugyozlak!
– …megjelentek olyan irányzatok, melyek…
Ezen a ponton Gronyár hátrahagyta a sörét, és az asztal alatt kibújván elkúszott a mosdóig.
És megint nem fizetett semmit Professzor Lacinak.
Lassan be kéne látnom, hogy akiket gúnyolni próbálok, azok mind jobban csinálják, mint én, és végül ők győznek. Még egy szimpla pisilés által is.
