Új év, új logó

Újév napján az Osmosis című folytatásos online regény a negyedik évfolyamába lépett. Azt hiszem, éppen itt volt az ideje, hogy új logót kapjon.

Nem mintha bármi bajom lenne a régivel. Olyannyira nincs, hogy például itt, a honlapon továbbra is azt fogom használni profilképnek. Egyébként is kedves emlék, akkor kaptam egy tesztolvasómtól, amikor az Osmosis még csak a próbaköröket futotta. A saját fotómból készítette egy telefonos applikáció segítségével, és azt mondta, ilyennek képzeli a kormányzót. Nekem meg úgy megtetszett, hogy rögtön megtettem logónak is.

Szóval, nincs nekem semmi bajom a régi logóval, de beláttam, az Osmosis nem egy arc, nem egy fej, az Osmosis ennél sokkal több rétegű, sokkal szerteágazóbb tartalmú, mintsem egyetlen arccal azt ki lehetne fejezni.

Autodidakta marketinges tanulmányaim alatt is sokan és sokszor sulykolták belém az elmúlt időszakban, hogy mennyire fontos manapság a logó egy vállalkozás, egy projekt számára. Ma talán még fontosabb, mint eddig bármikor (mondták, írták nekem az okosok), hiszen akkorára nőtt a médiazaj, hogy minden eszközt meg kell ragadni, amivel az ember jól és gyorsan beazonosíthatóvá teheti magát a közönség számára.

További szerencsés körülmény, amikor az ember úgy megfázik, hogy napokig esélye sincs például fejezetet írni, vagy hasonló feladatokat elvégezni, mert csupán arra képes, hogy tompa aggyal, bután nézzen ki a fejéből. Ez az állapot azonban nem zárja ki a logótervezés legegyszerűbb fajtáját.

Logótervezés? Háttööö… maradjunk annyiban (mielőtt az igazi logótervezőket megsérteném), hogy amikor már nagyon untam a fekvést, akkor odaültem a gép elé, és szipogva, tüsszögve lapozgattam kismillió sablon, alkalmazás, mesterséges unintelligencia és más efféle csudaság között.

Egyszer csak elém került a két, egymásba fonódó O betű. És valahogy már nem akartam továbblapozni. Ráadásul eme jeles pillanatban akkorát tüsszentettem, hogy a fejem majd’ leesett, innen lehetett halálbiztosan tudni, hogy megtaláltam az igazit.

Színvilág

Teljesen biztos volt, hogy a két O betűt narancs-kékre színezem át, hiszen ez a két szín szerepel Osmosis zászlajában is, jelképezvén a végeláthatatlan narancsligeteket, illetve a szigetet körbeölelő azúrkék tengert.

Formavilág

A két, egymásba fonódó O betű sok mindent szimbolizál. Például az Óhaza és Osmosis egymásba fonódását, a régi és az új élet egymásba fonódását, a felszíni és az égi világ összefonódását, de továbbmegyek: a két összefonódó O betű némi fantáziával fektetett nyolcasként is elképzelhető, ami pedig köztudottan a végtelen szimbóluma. Mi más jelképezhetne jobban egy végtelen történetet?

Különben is, arra törekedtem, hogy az új logó legyen minél egyszerűbb, minél könnyebben beazonosítható. Hát ez olyan lett. Ugyan egy ideig eljátszottam a gondolattal, hogy belerajzolok a közepébe egy kettős keresztet, de felsejlett bennem a gyanú, hogy az valamilyen formában mégiscsak spoilerezés lenne, ezért letettem róla.

Íme tehát az Osmosis új logója! És a „merjünk nagyot álmodni” jegyében remélem, egyszer még viszontláthatom pólókon, bögréken, ajándéktollakon, meg más efféléken.