Emma az első pillanattól kezdve nagyon jól érezte magát az Orgil-birtokon. Eleve lenyűgözte, hogy ő ezen a helyszínen nem egy utolsó szolgaként, nem megtűrt jobbágyként van jelen, hanem Mario úrfi kedveseként, és ez nagyon sok előjogot biztosít neki, szinte úgy kezelik, mint valami úrnőt.
Eljött az az idő, amikor kezdett hozzászokni az Osmosisban tapasztalt lehetőségeihez, és ahhoz, hogy ő ebben a köztársaságban szabad ember, ilyeténképpen mások is így viszonyulnak hozzá.
Zina nénit, az idős javasasszonyt azonnal a szívébe zárta, már az első estén. A rusnya arcú testőrt, Brogint viszont a legkevésbé sem tartotta rokonszenvesnek, de próbálta sulykolni magában, hogy Brogin nagyon fontos személy, hiszen ő közvetít közte és Zina néni között tolmácsként, máskülönben egymás szavát sem értenék.
Másnap tettek egy nagy kirándulást valamiféle erdőségben, amelyről Emma csak annyit tudott, hogy jó sokat kellett lovagolni kelet felé, mire odaértek. Aztán Zina néni megállította őket egy tisztáson, és közölte, hogy innentől gyalog fogják folytatni az útjukat. Kikötötték a lovaikat, és ezalatt a javasasszony szigorúan felhívta a figyelmüket arra, hogy ne csatangoljanak el, mert a környékbeli erdészek előszeretettel állítanak fel csapdákat a vadaknak, azokba pedig nem szerencsés belefutni.
Amikor Emma Zina néni mögött haladt a csapáson, megállapíthatta, hogy az asszonynak meglehetősen csinos teste van. Ha nem lett volna teljesen ősz a haja, hátulról simán kinézett volna egy harmincas nőnek, mert formás ás gömbölyű volt minden tekintetben. Azt pedig már az előző estén is észrevette Emma, hogy ennek a hatvanéves asszonynak olyan finom a bőre, hogy azt jóval fiatalabb nők is megirigyelhetnék. Nyilván a kenőcsei és a fiatalító kúrái miatt lehetett ez, de kétségtelenül volt valami vonzó a személyiségében mindezek nélkül is.
Bizonyára így vélekedett erről Brogin is, mert láthatóan az első pillanattól kezdve vonzódott a nála jó húsz évvel idősebb asszonyhoz. Ezt Emma már szintén az előző estén észrevette, csak akkor még nem nagyon akarta elhinni. Hát hiszen ez a Brogin a fia lehetne a néninek!
Az erdőben azonban történt egy olyan esemény, amely után Emmának nem kellett többé azon gondolkodnia, vajon mennyire vonzódik a sebhelyes arcú testőr a nénihez. Miután egész nap folyt az oktatás, a bemutatás és a helyszíni szemle, sötétedés előtt valahogy különváltak az útjaik, és amikor Emma visszakeveredett a közelükbe, egyszer csak arra figyelt fel, hogy a Brogin nevezetű katona igen erősen tömködi egy kivágott fa tönkjére fektetve a nénit.
Talán még bele is pirult a látványba Emma, mindenesetre úgy érezte, hogy neki semmi keresnivalója azon a környéken, ahol egy negyvenéves, többszörösen kitüntetett kormányzói testőr éppen a magáévá tesz egy hatvanéves, ám jól karbantartott javasasszonyt, így hát odébb keresett magának elfoglaltságot.
Csak nagy sokára jutott eszébe, hogy Zina néni éppen ettől a tevékenységtől óvta. De akkor már késő volt. Pontosan a csapdák mibenlétéről árulkodott az a tény, hogy Emma egy olyan férfit fedezett fel, aki a lábánál fogva lógott a kötélen, és közben valami egészen furcsa, norling és meori vegyes nyelven könyörgött az életéért.
