Amikor a Tanító észak felől beért Királyrév városába a két fiatallal, ígéretet tett nekik, hogy megmutatja a legrövidebb utat a kikötő felé. Azt mondta, nyugodtan bízzák rá magukat, nem először jár már ezen a nevezetes településen. Sőt, még egy darabig lakott is benne, ezért úgy ismeri, mint a tenyerét.
Mario és Emma már ekkor is hálásak voltak neki, hát még utána, amikor valami elképesztő szuggesztivitással sikerült lealkudnia a viteldíjat a kapitánynál. Aztán viszont kicsit csalódottak lettek, miután az öregember közölte, hogy ő mégsem utazik Osmosis szigetére. Ez a fejlemény már csak azért is érthetetlen volt számukra, mert a Tanító szinte egész úton Osmosisról mesélt.
Csakhogy Mario és Emma nem tudhatták, hogy röviddel korábban történt egy meghatározó esemény, mármint ami az ősz szakállú útitársuk sorsát illeti. Királyrév kikötőjét ugyanis végestelen végig bazársorok veszik körül, így az embernek nincs esélye a partig jutni anélkül, hogy ne kellene magát átverekedni mindenféle rámenős árusok és harsány piaci kofák tengerén.
Az egyik ilyen rámenős kofaasszony, aki tükröket árult, nagyon elszántan lépett eléjük, és először is Emma arca elé tolta oda míves portékáját, közben azt harsogva, hogy fölösleges továbbmenniük, mert ilyen pompás és olcsó tükröket az egész piacon nem fognak tudni vásárolni.
Emma a tükörbe nézve kicsit megigazította a haját, és a maga részéről le is tudta az ügymenetet, aztán viszont a Tanító következett, és az öregember igencsak belemerült a saját tükörképének szemlélésébe. Ugyanis nem nagyon egyezett az énképével, amit látott. Nem talált magyarázatot arra, hogy mikor és főleg miért lett ilyen ősz a haja és a szakálla, és mitől fest úgy, mintha az elmúlt esztendők során jó harminc évet öregedett volna, ha nem többet.
Innentől kezdve jóval csöndesebb lett, mint az ide vezető úton, és amíg elértek a kikötőhöz, egyfolytában azt latolgatta magában, hogy mit lenne most a leghelyesebb tennie.
Végül ugyan lealkudta a viteldíjat a fiatalok számára, de aztán úgy döntött, nem utazik velük Osmosisba, hanem a legsürgősebb teendője szerint cselekszik. Föl kell keresnie az öregembert a hegyen, mert ő az egyetlen, aki magyarázattal szolgálhat a dolgok ilyetén alakulására.
