Amikor becsukódott mögöttük az ajtó, és kettesben maradtak Dariosz kormányzói hivatalában, Mario szinte kíváncsi kisgyerek módjára, türelmetlenül sorolta a kérdéseit, amelyek legfőképpen arra vonatkoztak, hogyan kerülhet innen vissza az ember a régi életébe. Dariosz, bár nem voltak tapasztalatai a gyermeknevelés terén, amolyan jóságos atya módjára próbálta lehűteni a fiú felindultságát, miközben igyekezett őszintén felelni az összes kérdésére.
Az elkövetkező órában sok mindent elmeséltek egymásnak arról, hogy ki hogyan került ebbe az ismeretlen világba, ki milyen tapasztalatokat szerzett, és mi módon képzeli el a további történéseket. Eközben csak egyszer akasztotta meg a beszélgetésüket zavaró körülmény, amikor is benyitott az őrség egyik tagja, és valami jelentéktelen hírt óhajtott közölni a kormányzóval, mire Dariosz kissé felmérgelte magát, és gúnyosan kérdőre vonta a katonát:
– Világosan megmondtam, hogy milyen ügyekben zavarhattok ma este. Szerinted ez közéjük tartozik, amivel megakasztottál egy fontos gondolatmenetemben?
– Bocsánat, uram – mentegetőzött ijedten a katona, és máris az ajtó felé hátrált.
– No, ha már így alakult, akkor hozz nekünk bort – parancsolta a kormányzó.
– Igenis, uram – felelte a katona, és igyekezett olyan csöndesen becsukni maga után az ajtót, amennyire ez csak lehetséges.
Mario, bár egy szót sem beszélt meori nyelven, mégis nagy hatással volt rá a jelenet, és vigyorogva megjegyezte:
– Kezdem érteni, hogy miért vágytál vissza Osmosisba. Baromi menő lehet ennyi embernek parancsolni. Hogy tudtad elérni, hogy ekkora főnök legyél ezen a szigeten?
– Ezeknek az embereknek meggyőződése, hogy én valamiféle kapcsolatban állok az istenekkel – magyarázta Dariosz. – Gondold csak végig! Legyőznek az arénában, kivisznek vérbe fagyva, bejelentik a halálhíremet, erre pár órával később jön a napfogyatkozás, minden elsötétül, az égen különös, vöröslő villámok cikáznak, én pedig kisétálok a küzdőtérre, mintha mi sem történt volna, és percek múlva újra én vagyok a sziget bajnoka. Azért valljuk be, ilyesféle történések a Földön is elgondolkodtatnának néhány embert, még a 21. században is.
– Gondolom, ezek után nem kellett megszakadnod a kampány során, hogy kormányzóvá válasszanak…
– Hát nem – ismerte el Dariosz. – Száz százalékos eredménnyel választottak meg. Ezt az eredményt azóta sem sikerült megismételnem, egyik évben sem.
– Mi a manó? Hát itt évente van választás? – csodálkozott el Mario.
– Bizony ám! – bólogatott Dariosz, aztán elmosolyodva hozzátette: – Úgy képzeld el, hogy az udvari csillagász szerint az első kormányzóvá választásom idején megjelent egy új csillag az égen, és azóta is pontosan Osmosis szigete fölött látható. És az a vicces, hogy tényleg így van! Mármint úgy értem, hogy én is látom azt a csillagot, csak azt nehéz elhinnem, hogy az pont a kormányzóvá választásom óta van ott. De persze nem tudom ellenőrizni, hiszen előtte a fene se’ figyelte az égboltot, főleg csillagászati szempontból.
– Most már a száz százalékos eredményeden sem csodálkozom…
– No igen, viszont ahogy mondtam, ez csak az első évben történt így, azóta egyre romlik a tendencia – komorult el a kormányzó arca. – Az persze igaz, hogy egyeseknek keményen a lábára léptem az elmúlt esztendőkben, de úgy érzem, összességében mindig is igyekeztem a népem javára tevékenykedni.
– Ameddig ötven százalék fölötti az az eredmény, addig nincs min aggódnod – vélekedett az olasz fiú.
Válaszképpen Dariosz bizonyos aggodalmakat szeretett volna megfogalmazni, ám erre nem került sor, ugyanis ekkor megérkezett a katona a borral. Ez a körülmény az elkövetkező órákban elég jelentősen átalakította a beszélgetés hangulatát.
– Az északi borok se rosszak, de mind csupa lőre ehhez képest – jelentette ki Mario az első pohár után. – Ha ezt tudom, már rég ideköltöztem volna, és nem bolyongok egy évig a fejedelemségben. Bár az is igaz, hogy akkor sosem ismertem volna meg Emmát.
Dariosz elvigyorodott:
– Már ahogy a nevét kiejted, abból is érezhető, mennyire rajongsz érte. De mondd csak, nem idős egy kicsit hozzád?
– Ugyan már! – vonta meg a vállát Mario. – Lehet itt tudni, hogy ki hány éves? Az imént mesélted, hogy már nyolc éve itt vagy, és közben semmit sem öregedtél.
– Na igen, de ha veled is ez a helyzet, akkor nyolc év múlva már igen szembetűnő lesz a köztetek lévő korkülönbség. Már ha igaz, hogy Emma nem földi ember.
Mario elmesélte, milyen teszteknek vetette alá útközben a kedvesét, de a kormányzót nem sikerült teljesen meggyőznie.
– Amit én megtanultam ebben a világban, az az, hogy semmit sem szabad száz százalékosnak venni – szögezte le Dariosz.
– Nagyon beakadt nálad ez a száz százalék. Te egy afféle maximalista fickó vagy, nemde?
– Mondhatni – bólintott a kormányzó. – Így tanítottak, erre neveltek, ezt hoztam magammal a földi sorsomból.
Mario úgy érezte, máris megkedvelte ezt a fickót, dacára annak, hogy csak néhány órája van szerencséje ismerni. Magának sem tudta volna megmagyarázni, hogy miért, de határozottan az volt a benyomása, hogy egy olyan férfival hozta össze az evilági sorsa, akiben feltétel nélkül megbízhat.
