Guzel kissé meglepődött, hogy az aggastyán ékes orosz nyelven szól hozzá. Ezt persze a kis rönkház öreg lakója is érzékelte, és sietett megnyugtatni a vendégét:
– Magam is űrhajótörött vagyok. Csak kicsit régebben érkeztem, mint te.
– Ezt úgy értsem, hogy maga is bányász volt? – kérdezte a baskír. – Vagy talán pilóta?
– Azt javaslom, hogy tegeződjünk – indítványozta az öregember. – Ebben a világban mindenki tegez mindenkit, annál az egyszerű oknál fogva, hogy egyáltalán nem ismerik a magázódó formulát, semelyik nyelven. Jó lesz, ha ezt megszokod. Itt csakis így lehet belőled Tanító.
– Rendben – bólintott Guzel. – És mi a te történeted, bátyám?
– Talán majd arra is sort kerítünk, de most sokkal fontosabb, hogy elkezdjük az oktatásodat. Rengeteg információval kell felvérteznem téged, mert hamarosan le kell ereszkedj a síkságokra, és ott felfoghatatlanul összetett feladat vár majd rád. Ehhez el kell sajátítanod mindhárom nyelvet, amelyet Evilágban beszélnek, meg kell ismerned a vallásokat és a szokásokat, amelyeket az itt élők követnek, és egyáltalán mindent meg kell tanulnod, amit én tudok – sorolta nagy komolyan az öregember, aztán felemelkedett a székéről, odament a házikó ablak nélküli falához, és a gerendáig felnyúlva leeresztett egy jókora méretű, összetekert térképet, amelynek kontúrjai már ismerősek voltak Guzelnek, hiszen néhány órája igazán magasból figyelhette meg az ábrázolt földrészek partvonalait.
– Ez itt az északi földrész – mutatott a térkép tetejére az öregember. – Itt tartózkodunk most mi, az úgynevezett Fehér-hegységnek ezen a pontján. Ha a keleti oldalon ereszkednél le, akkor egy kiterjedt sztyeppére jutnál. Ezeken a pusztaságokon élnek az anagur népek. Négy törzsbe szerveződtek, és ezek mindegyike a törzs totemállatáról kapta a nevét, úgymint Farkas, Bölény, Medve és Szarvas.
– A négy törzs ugyanazt a nyelvet beszéli? – kérdezte Guzel.
– Igen, az anagur nyelvet. Ugyan léteznek apró eltérések, amelyeket akár nyelvjárásoknak is lehet nevezni, de alapvető különbség nincs a négy törzs által beszélt nyelv megnyilvánulási formái között. Nagyon logikusan felépített rendszer, hamar boldogulsz majd vele – vélekedett az öregember, és így folytatta: – Ezek lovasnomád népek, az állattartás és legeltetés rendje szerint élik az életüket, de egyben kiváló harcosok is, és rendszeresen kalandoznak a Fehér-hegységen túlra, nyugatra, ahol a különböző norling fejedelemségek terülnek el.
Az ősz szakállú házigazda most áthúzta az ujját a térkép bal oldalára, és szinte zárójeles megjegyzésként közölte:
– A fejedelemségek közötti határvonalakról, fennhatósági területekről, egyes tájegységek hovatartozásáról nem ejtenék szót, ez mostanság szinte követhetetlen, akár évről évre is változhat. Ez a terület a feudális anarchia állapotában leledzik. Mindig az határozza meg az aktuális viszonyokat, hogy melyik kiskirálynak, egyéb ambiciózus és erőszakos hűbérúrnak sikerül nagyobb sereget verbuválnia, vagy éppen melyikük ad elő hitelesebbnek tűnő vallási blablát a meglehetősen befolyásolható néptömegek számára.
– Ők is azonos nyelvet beszélnek? – érdeklődött a baskír.
– Igen, az északi földrészen élő nagy létszámú nemzet a norling, de az imént említett okok miatt számtalan folyton változó határvonal szabdalja keresztül-kasul az élőhelyüket – magyarázta az öregember. – Nézd, ezeknek az embereknek még egyáltalán nincs kialakult nemzettudatuk. A saját identitásuk meghatározásánál a vallási hovatartozásuk és az aktuális hűbéruruk személye is toronymagasan megelőzi azt a tényt, hogy ugyanahhoz a nemzethez tartoznak, ugyanazt a nyelvet beszélik.
– Hát, tényleg lesz elég dolgom, az már biztos… – motyogta Guzel.
– Most pedig térjünk át a délebbi területekre – javasolta az öregember. – Amint látod, a déli és az északi földrész között létezik egy szigetvilág. Ezt a régiót meori népek lakják, akik szintén ugyanazt a nyelvet beszélik. A nagy szigetek mindegyike egy-egy külön állam, és majdnem mind királyság. Kivéve egyet, Osmosist. Ott köztársasági államforma létezik, immár évtizedek óta…
Nagyon olvasmányos , és fantasztikus!