Osmosis – 246. fejezet

– Azért ez egészen elképesztő – suttogta Esteban, amikor már a Belső-tenger partvidéke felé közeledtek, és Szubotáj hirtelen nem tudta mire vélni ezt a visszafogott csodálatot, hiszen a spanyol fiú ugyanúgy bámult előre, mint végig az út folyamán. De aztán rájött, mire célozhat a derék főszakács.

– Ja, hogy az éjszakai üzemmódú szélvédőtől esett le megint az állad? Sajnos még nem tökéletes – jegyezte meg szerényen a tatár. – Amikor például alkonyatkor repülsz fénnyel szemben, akkor csupa pirosban, narancsszínben meg citromsárgában látsz mindent. Na, ott ismerd ki magad, jóbarát! Nem egyszerű. Kell hozzá némi rutin.

– Most viccelsz? – fordult a pilóta felé Esteban. – Tudod te egyáltalán, hogy kivel beszélsz? Hát a Földön már attól felidegeltem magam, ha túl sok bogár landolt a kocsim szélvédőjén, és be kellett kapcsolnom az ablaktörlőt! Te meg itt a pirosakról meg a citromsárgákról panaszkodsz, éjnek idején?

– Ne aggódj, én azért pontosan tudom, hogy kivel beszélek – nyugtatta meg Szubotáj. – Te vagy az informátorunk a Kalrund Fejedelemségben. Sikerült megtudnod valami fontosat ebben a néhány napban?

Esteban nagyot sóhajtott:
– Többet hallottam, és főleg többet láttam, mint valaha is szerettem volna.

– Na, ennek igazán örülök – nyugtázta a tatár. – De ne érts félre, egyáltalán nem akarom, hogy velem most külön megoszd a beszerzett híreket. Hidd el, tudom, milyen az, amikor kétszer, vagy akár háromszor egymás után is el kell mesélned ugyanazt, mert mindig megjelenik valaki, aki a történet elején még nem volt ott. Úgyhogy tartogasd a beszámolót a Kormányzói Hivatal helyiségére… Különben is, nézz csak oda! – mutatott előre a pilóta. – Már fel is tűntek Osmosis északi partvidékének körvonalai.

Azzal kiadta a parancsot:
– Robotpilóta lekapcsol, kézi vezérlés.

Szubotáj jelentősen visszavett a sebességből, aztán óvatosan kissé jobbra-balra billegette a gépet, miközben szinte csak magának dünnyögte:
– Hamarosan meg kell látnom a régi Arénát. A vörös nő azt mondta, a kikötő fölé érés után tíz óránál kell keresni… a sugárút végén… Na, meg is van!

Guzel tippje végül bejött. A Golub valóban hamarabb landolt a régi Aréna sötétbe borult kőkaréjának közepén, mint ahogy a vezérezredes odaért volna. Bár igaz, nem sokkal. Szubotáj és a spanyol éppen csak kiszálltak a járműből, és a küzdőtér homokján botorkáltak, amikor máris feltűnt egy fáklya fénye a lelátó keleti oldala felől közeledve. Mint hamarosan kiderült, Nihuc szorongatta azt a fáklyát, és sietve üdvözölte a frissen érkezetteket.

– Kövessetek – mondta aztán, és sarkon is fordult, a két utas pedig szolgálatkészen követte.

Természetesen a spanyol főszakács izgatott kérdezősködésbe fogott, és az érdeklődése mindenre kiterjedt. Nem feltűnő-e a Golubhoz hasonlatos csodagéppel leereszkedni Osmosisban, még ha sűrű, sötét éjszaka történik mindez egy régi Arénában? A vezérezredes egyedül jött-e értük, vagy a kísérete is be van avatva? És egyáltalán…

A mellette haladó Szubotáj finoman megérintette az alkarját:
– Csak nyugalom. A visszaúton majd mindent elmagyarázok. Most koncentrálj arra, hogy az összes fontos információt előkapard a gondolataidból, mert negyed óra múlva már a Kormányzói Hivatalban fogsz jelentést tenni, és minden adatnak komoly súlya lehet.

A Kormányzói Hivatalban már valóban türelmetlenül várták a küldöttséget, kivéve talán Oleszját, akit az sem szomorított volna el, ha ez a várakozás sokkal hosszabbra nyúlik. Rajongva legeltette a szemét a kormányzó nemes arcvonásain, a könnyű nyári viselet alól elődomborodó izmos mellkasán, széles vállain, és közben azon töprengett, vajon miért lehet az, hogy ilyen ellenállhatatlan vonzódást érez eme jeles hímpéldány iránt.

Bőszen kutakodott az elméjében, vajon emlékezteti-e őt Dariosz egy olyan férfira, aki korábban, még a Földön volt jelen az életében, és aki iránt hasonló érzelmeket táplált? A nemleges válasz már csak azért is született meg gyorsan a gondolataiban, mert korántsem volt hosszadalmas a névsor, akikre emlékeznie kellett volna.

Merengéséből teljesen kizökkentette az a tény, hogy a régen várt rőtvári küldöttség – a vezérezredessel az élen – belépett a helyiségbe.

– Elnézést a sietős távozásért, uraim – szabadkozott a beviharzó Nihuc –, azóta már nyilván értesültetek – pillantott Guzelre –, hogy mi volt az oka.

Esteban helyet foglalt az ovális asztal mellett, és csakugyan nem vesztegette az időt, mindjárt hozzáfogott a felsoroláshoz, hogy miféle információkat sikerült beszereznie az elmúlt időszakban:

– A fejedelem alkoholizmusa egyre súlyosabb méreteket ölt, ezzel egyenes arányban kezd úrrá lenni rajta valamiféle paranoia. Mindenhol kémeket sejt, és meggyőződése, hogy a Gunnerud Hercegség beépített ügynökeivel van tele Rőtvár. Kissé ironikus, hogy mindeközben pont engem fogadott a legmélyebb bizalmába, pedig én ugyebár Osmosis Köztársaság kémje vagyok.

– Aztán hogy sikerült ezt elérned mindössze néhány nap alatt? – firtatta némileg gyanakodva Dariosz.

– Magam sem tudnám megmondani, kormányzó – vonta meg a vállát a spanyol. – Talán jókor voltam jó helyen. Már úgy értem, pont abban a pillanatban találkoztam Kalrunddal újra, amikor éppen totálisan gyanútlanra és őszintére itta magát. De azért az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy már korábban is megvolt a respektem előtte, elvégre a főztömet mindig is imádta – szőtt bele némi dicsekvést az elbeszélésbe a főszakács, aztán viszont a Tanítóra pillantott: – De a legfőbb segítséget Guzeltől kaptam, mert az általa kitalált fedősztorit a legapróbb részletekig betanította nekem, ennek volt köszönhető, hogy Kalrund száz százalékig elhitte, engem valóban a Gunnerud család raboltatott el és tartott fogva a Hercegségben.

Guzel apró fejbólintással és hasonló kézmozdulattal jelezte, hogy köszöni a dicséretet, de most már haladjon tovább a lényegi beszámoló. Esteban pedig, ahogy egy jó ügynökhöz illik, folytatta az elbeszélést:

– Azt is megtudtam, hogy a fejedelem lánya terhes, és ez az egész frigy csak arra volt jó, hogy Kalrund megszerezze a Gunnerud Hercegség katonai támogatását a készülő nagy háborúhoz. Éppen ezért most, hogy utódnemzői minőségben már nincs szükség a vejére, szándékában áll őt kivonni a forgalomból, jelentsen ez bármit is. Sőt, az egész Gunnerud uralkodói famíliára megorrolt, mert úgy véli, hogy ők nagyon másképp értékelik ezt a házasságkötést. Meggyőződése, hogy a Gunnerudok a madárfejű herceget szeretnék a trónon látni, és úgy hiszik, hogy a frigy megkötésével a fejedelemség lett a Gunnerudok vazallusa, nem pedig fordítva. Kalrund továbbá azt is valószínűsíti, hogy őt magát is el akarják tenni láb alól, hogy biztosítsák a trónt a madárfejű hercegnek.

– Hát ez a sztori jobb, mint egy királydráma – szólt közbe Attila. – Bár igaz, hogy egyik szereplőjét sem játszanám el szívesen.

– És hogy mindezt néhány nap alatt derítetted ki! – folytatta a dicséretek sorát Mario, elismerően pillantva a spanyolra. – Te aztán nem semmi kém vagy, az szent igaz.

– És még nincs is vége a történetnek – folytatta Esteban. – Azt is megtudtam, hogy Milla asszony és az ifjabb Kalrund között sokkal több volt, mint anyja-fia kapcsolat.

– Hogy mi van? – hőkölt hátra Dariosz. – Csak nem arra célzol, hogy…?

– De bizony arra – bólogatott a spanyol. – A fejedelem asszony vette el a fia szüzességét, és állítólag a dolog nem merült ki ennyiben, még jó darabig folytatták a vérfertőző viszonyt.

– Igaz, hogy én aszexuális vagyok, de azért ettől még nekem is felfordul a gyomrom – jegyezte meg láthatóan émelygéssel küszködve Szubotáj. – Most már kifejezetten örülök, hogy az ideút során nem részesítettél szemelvényekben, kedves spanyol barátom. Valószínűleg telibe hánytam volna a Golub szélvédőjét.

– Ha az előbb azt mondtam, hogy ennek a királydrámának egyetlen szerepét sem játszanám el szívesen, hát ez most már fokozottan igaz – tartotta szükségesnek leszögezni Attila.

Mariónak szöget ütött valami a fejében:

– Ne vedd a bizalmatlanság jelének, hogy rákérdezek, Esteban, de honnan sikerült beszerezned efféle információkat? Az ilyesmit, ha netalán megtörténik, még egyszerűbb családokban is igyekeznek eltitkolni és letagadni, nemhogy egy uralkodói famíliában! Nem lehet, hogy csak ostoba folyosói pletykáról van szó, vagy éppenséggel a Gunnerud uralkodóház ármánykodásáról?

– Nagyon jó kérdés – nézett elismerően az olasz fiúra Dariosz, és újra rácsodálkozott magában, hogy mintha sokkal pengébb lenne a srác agya, mint korábban bármikor.

Nos, a spanyol kém igazán releváns forrást jelölt meg:

– Nem mástól hallottam, mint Lanagridtól, a fejedelem lányától. Szó szerint úgy fogalmazott, már elnézést a szóért, hogy az anyja és a testvére basznak. Ráadásul, miután sikerült összehaverkodnom egy fejedelmi testőrrel, elárulta nekem, hogy Milla asszonyt egy ideje a várbörtön egyik legdohosabb cellájában tartják láncra verve. Azt már én teszem hozzá, hogy erősen tartok tőle, Kalrund valamilyen módon a rég megunt és meggyűlölt nejét is el akarja veszejteni, de arra még nem sikerült rájönnöm, hogy mi módon.

Most először az este folyamán Nihuc vezérezredes is megszólalt, és a szavait elsősorban a köztársaság kémjéhez intézte:

– A sejtésed nem volt alaptalan, Esteban. Olyannyira nem, hogy Raudona ezekben a percekben menti ki Milla asszonyt Rőtvár pincebörtönéből.

Oleszja is észrevétette magát egy megjegyzéssel, és az arcán különös megnyugvás tükröződött, amikor közölte:

– Most már értem, hogy miért nem láttam egész nap. Nyilván ennek az asszonynak a megmentésén ügyködött. Elvégre nekünk ez a küldetésünk Evilágon, hogy megmentsük azokat a nőket, akiket bántalmaznak és sanyargatnak. És most hiába néztek így rám, akármit is követett el ez a Milla nevű asszony, mégsem érdemel érte lefejezést vagy máglyahalált! Márpedig ha Raudona úgy döntött, hogy ki kell menteni a jelenlegi szorult helyzetéből, akkor ennek a veszélye egész biztosan fennállt. Raudona mindig tudja, hogy mit és miért csinál.

Az este folyamán most először történt meg, hogy Esteban sűrűn pislogva kapkodta a fejét, nem tudván, hogy ki a bánat az a Raudona, és végképp nem értvén, hogy ezek a fickók, meg a szőke csaj, itt az asztal körül ugyan honnan értesültek róla, hogy ez a titokzatos nőszemély min ügyködik éppen Rőtvárban? És különben is! Egy szál nő akarja kimenteni a pincebörtönből Milla asszonyt? Hát nem fog neki sikerülni! Látták már egyáltalán ezek a vörös kövekből rakott ősi vár alagsorát? Meg az őrzőit? Eddig nem tűntek teljesen hülyéknek, sőt! De most mi a viharról hadoválnak itt?

Mielőtt teljesen megkavarodott volna, a mellette ülő Szubotáj kezét érezte az alkarján:

– Ne aggódj, majd az úton visszafelé mindent elmagyarázok – nyugtatta meg a pilóta, aki persze nagyon is tisztában volt vele, hogy a spanyolnak a leghalványabb fogalma sem lehet arról, hogy mire képes például egy metamorf, meg egyáltalán mi a dágványos rosseb lehet az.

A pillanatnyi zavart a mindig gyakorlatias Dariosz érces hangú felszólalása tette helyre:

– Van-e még valami jelenteni valód, Esteban, vagy áttérhetünk a praktikus teendőkre?

A spanyol csak némán intett a fejével, hogy a részéről ennyi lett volna.

– Rendben – nyugtázta a kormányzó. – Akkor most tekintsük át a helyzetet Osmosis Köztársaság szemszögéből. Mind jól tudjuk, hogy igen hatalmas erők fenekednek államrendünk megbuktatására, és ennek a kiterjedt katonai szövetségnek komoly részét képezik a Kalrund Fejedelemség és a Gunnerud Hercegség seregei. Nyilvánvaló tehát, hogy elemi érdekünk ezen két nagyon fontos hadi potenciál kivonása az egyenletből. Ezt pedig nem érhetjük el egyszerűbben, mint hogy ezt a két szövetségest egymás ellen fordítjuk, ezáltal az Osmosis elfoglalására létrejött koalíciót végzetesen meggyengítjük.

Nihuc vezérezredes és Guzel nagy megelégedéssel hallgatták a kormányzó szavait, de az ő elismerő tekinteteik még összeadva sem érték el azt a szintet, amit Oleszja valósított meg, mert az orosz pilótanő rajongása már-már nem ismert határokat.