– Hát ez nem lehet igaz – csóválta a fejét Guzel, mert már megint nem tudta úgy letenni a borsszemét a táblára, hogy ne a partnere nyerjen. Természetesen ez a meglepődés a részéről éppen annyira volt hiteles, mint amennyire egy tízéves gyerek csodálkozna rá arra a tényre, hogy az eső a felhőkből hullik a talajra.
– Gyaka a pulthoz! – röhögött fel a köpcös, és ezen akár meg is sértődhetett volna Guzel, mert a gyaka ezen a norling-meori keverék nyelven azt jelentette, hogy takarodj. Ám a Tanító nagyvonalúan átsiklott a dolgon, és betudta a játszótársa ittasságának.
Amikor letette az újabb adag bort az asztalra, Guzel elcsodálkozott, hogy a kis köpcösnek magától indult be a közlékenysége, amely először egy kérdésben öltött testet:
– Te melyik csapattal vonulsz holnap?
– Hogy érted ezt? – firtatta a Tanító.
– Jaj, most mi az anyád picsáját értetlenkedsz? – kérdezett vissza kedélyesen a köpcös, de azért közben lerakta az első borsot a táblára, mert minél hamarabb szerette volna megnyerni az újabb partit.
– Még nem érkezett utasítás erre nézvést – fogalmazott óvatosan Guzel.
– Hát, pedig azt azért jó tudni előre, hogy melyik csapattal vonul az ember – vélekedett a részeg orzó. – Vagy csak előlem akarod titkolni? Mert szerénykedsz? – indult be a frissen támadt saját ideájától a köpcös fickó. – Mi az anyád picsáját titkolózol?
– Úgy látom, komoly érdeklődést mutatsz édesanyám meztelen ülepe iránt – jegyezte meg Guzel. – Ha valóban meg szeretnéd tekinteni, csak annyit tanácsolhatok, hogy nem valami jó ötlet, mivel hosszú évek óta halott már szegény.
A köpcös olyan orbitális röhögésben tört ki, hogy néhányan még a szomszédos asztaloktól is oda-odapillantottak a két játékosra. Eltelt egy kis idő, mire meg bírt szólalni, és akkor a következő szavakat préselte ki magából, részeg csuklásokkal kísérve:
– Ne haragudj… hukk… nem akartam én megbántani magát, de annyira fennkölt módon szövegeltél, hogy azt gondoltam, te is valami… hukk… egyházi személy lehetsz. Azok meg külön mennek holnap. Lesz a fősereg, ugye, akik… hukk… mi leszünk, mármint a harcosok, meg lesz a másik menet, a papok…
Guzel közben lerakta a borsszemét a táblára, és úgy tett, mint akit ez az egész elbeszélés egyáltalán nem tölt el semmiféle érdeklődéssel vagy izgalommal, de közben persze a jelentés már úton volt a Kormányzói Hivatal felé.
– Csak azért kérdeztem – folytatta a köpcös –, mert az öltözéked nem igazán papi, viszont fegy… hukk, fegyvert sem viselsz, tehát egyelőre nem tudom, hova soroljalak.
– Én csak egy egyszerű tanító vagyok – felelte szerényen Guzel.
– Aha – böfögte az orzó. – Akkor mégiscsak a papokkal mész holnap, a hegyet megkerülve, igaz?
– Egyelőre úgy látom, mehetek megint a pulthoz – kesergett Guzel, és feltápászkodott az asztaltól, de már esze ágában sem volt bort vinni senkinek. Inkább átverekedte magát az alaposan felszaporodott vendégseregleten, és a következő percben már a cölöpkerítésen is túl járt. Úton volt a kikötő felé, hiszen tudta, hogy hamarosan fontos dolga lesz a fejedelemségben.
VÉGE A 4. KÖTETNEK
Következik: 5. kötet – Versenynapok
Hálásan köszönöm a 4. fejezetet! Izgalmas, fordulatokban gazdag kötet. És a humor, ami átszövi a törtenetet, még a legválságosabb jelenetekben is👍👌.Én imádom a szarkasztikus humort is! Köszönetem! 💫🌟💫