Aki volt katona, az tudja, hogy az egyes számhoz három ünnep is kapcsolódott, úgymint nagymindegy, kismindegy és édesmindegy. Amikor 111 napod van hátra, az a nagymindegy, amikor 11-et mutat a centid, az a kismindegy, és ugyan mi más lehetne az édesmindegy, mint amikor már csak egy napot kell az átkozott laktanyában töltened, és végre mehetsz haza örökre?
Mindez arról jutott eszembe, hogy ma éppen 1111 napja íródik az Osmosis. Ezzel a számmal kapcsolatosan szerencsére nem volt semmiféle „katonaünnepem” anno, mert akkor nem 534 napot kellett volna szolgálnom, hanem több mint három évet.
Na már most, nekem sem tapasztalatom, sem halvány lila segédfogalmam nincs, mit kell olyankor írni, amikor egy online folytatásos regény az 1111. napjához érkezik. Még soha életemben nem írtam semmit ilyen sokáig.
Emlékszem, az Osmosis kezdeti korszakaiban minden százas napfordulót lelkesen megünnepeltem, de ez a lendület és lelkesedés már az ezresnél sem volt az igazi, és most is csak kényszeredetten példálózok itt mindenféle bakasztorikkal az 1111-et illetően. Most megfogadom, hogy a 2000 napos jubileumig nem fogok előhozakodni a témával, tehát 2028. január 24-ig nem lesz ilyen jellegű dolgom.
Aki azt hiszi, hogy ez egy újabb elkeseredett poszt, az vegye észre a fenti mondatban rejlő töretlen optimizmust, amely arra utal, hogy a szerző meg van róla győződve, miszerint 2028. január 24-én még ő is életben lesz és a folytatásos regénye is.
<3 Észrevettem <3