„Az élet túl becses ahhoz, semhogy tartalmatlanul, cél nélkül, üresen, szeretet, és végső soron remény nélkül éljünk.”– Václav Havel
Valamikor a 2014-es év első napjának hajnalán történt, hogy megalapítottuk a Becses Brigantik oldalt a Facebookon. A szemfüles olvasó rögtön kikövetkeztetheti ebből az adatból, hogy az alapítást megelőző nap pont szilveszter volt, így tehát valamilyen különös ok miatt ma már senki sem emlékszik, hogy ezt a nevet ki találta ki. De nem is fontos. A lényeg az, hogy hamarosan már tízezrekhez tudtunk szólni azon a platformon, és mielőtt megszűnt volna az oldalunk, huszonhat-ezernél is több követője volt.
Én mindvégig posztoltam ezen a Facebook-oldalon az írásaimat, melyeknek jelentős hányada a Becses Brigantik történeteit örökítette meg. Úgy gondoltam, Gronyár, Berzenke, Koca és Gróf kalandjai nem merülhetnek feledésbe, hiszen számos olyan momentum jellemzi a sorsukat, amelyek talán mások felvidítására vagy éppen okulására szolgálhatnak.
Remélem, ezen a honlapon is így lesz.
