A kis lengyel és komor üzlettársa tehát beléptek a szuterén ajtaján, mert feltett szándékuk volt megkérdezni Bill Morgant, hogy miért késik ilyen sokat az esedékes transzporttal, hiszen ők már régen leszállították a részére a Pam Pootz feliratú flakonokat. Amikor az asztalra borult dús hajú pasast megpillantották, biztosak voltak benne, hogy csakis betörő lehet, aki valami oknál fogva (például egy mérgező vegyszer belélegzése miatt) elkábult a bűncselekmény megvalósítása közben. Kowalski belemarkolt a fickó üstökébe, ily módon maga felé fordítva az arcát, s eközben élénken érdeklődött nála:
– Hát téged ki engedett be ide, haver?
Morganben ez az érzés megható gyerekkori élményeket elevenített fel: szülei annak idején ugyanígy cibálták a haját, mintegy a feje nyeleként használva a frizuráját. Ezen emlék hatására elérzékenyülve pillantott fel a lengyelre, és kissé borízű hangon közölte vele: – Anyád!
John, aki sajnos mindent szó szerint értett, csodálkozva nézett üzlettársára:
– Tadeusz, nem is mondtad, hogy anyád Bostonban van, és Billnél szállt meg!
Kowalski most kivételesen nem foglalkozott barátja idétlen közbeszólásával, mert őt sokkal jobban meglepte Morgan varázslatos átalakulása:
– No nézd csak, a kis álszent! – pörölt vele fölényes hangon. – Állandóan siránkozik, hogy milyen kis százalékot kap a buliból, közben meg plasztikai műtétre is futja neki!
Bill hosszas magyarázkodásba kezdett a kutyasamponnal kapcsolatban, amit a Kowalski és Társa cég egyelőre csak félig hitt el. Szó szerint, ugyanis a szkeptikus beltag kizárólag a whisky hatásának tulajdonította Morgan szavait, a kültag viszont hajlott rá, hogy hitelt adjon a magyarázatnak, legalábbis erre utalt rosszalló hangú megnyilatkozása:
– Egyáltalán hogyan juthatott eszedbe, hogy saját magadon próbáld ki a kotyvalékot? Még jó, hogy kutyaeledel hamisításával nem foglalkozol, mert biztosan abba is belekóstolnál. A végén nem győznénk beoltatni, mert éjjelente ugatnád a teliholdat, nyáladzana a pofád, és folyton csóválnád a farkad, ha ismerőst látnál…
– Dugulj el, Johnny! – intette csendre társa, s rögtön utána meg is akarta kérni, hogy a továbbiakban kerülje a hasonló ízléstelenkedést, azonban elakadt a szava, mert megpillantotta a helyiségbe éppen ekkor beoldalgó Cézárt.
– Bill, miért nem szóltál hamarabb, hogy van egy pulid? Éppen a múlt héten járt nálunk egy nemrég kivándorolt, szimpatikus magyar házaspár, és pont ilyet kerestek. Hihetetlenül jó pénzt fizettek volna érte – sajnálkozott a lengyel.
– Cézár nem puli! – közölte sértődötten Morgan, mire Kowalski alaposan megvizsgálta a kutyát, s ezek után végre ő is elhitte a zugvegyész magyarázatát új frizurájáról. Azt azonban mély sóhajtások közepette megjegyezte, hogy a magyarokra így is nyugodtan rá lehetett volna sózni a próbaebet.
Bill ellentmondást nem tűrően jelentette ki, hogy Cézár nem eladó, majd informálta egyre jobban fellelkesülő cimboráit arról az elkeserítő körülményről, miszerint csupán annyit tud a vegyületről, hogy hideg víz hatására indítja be a hajnövekedést, az összetételére viszont képtelen visszaemlékezni. Kowalski ez utóbbi tényt kétkedve fogadta, arra gyanakodott, hogy a zugvegyész ezzel az olcsó trükkel akarja lerázni őket, márpedig ő nem szándékozott kimaradni egy ekkora üzletből, ezért határozottan a munkaasztalhoz lépett:
– Öregem, az lehetetlen, hogy ne tudjuk rekonstruálni ezt a kotyvalékot – jelentette ki magabiztosan, és turkálni kezdett a lombikok között. Ekkor egy pillanatra elbizonytalanodott, majd a számára legismerősebb tárgyhoz, az üres whiskysüveghez nyúlt. – Például milyen tulajdonságát fokoztad whiskyvel? Vagy a fertőtlenítő hatás miatt keverted bele?
– Saját tulajdonságaimat fokoztam a whiskyvel, és az emésztőrendszeremet fertőtlenítettem vele – tájékoztatta melankolikusan Bill.
A lengyel azonban nem az az ember volt, aki hamar feladja:
– Van egy nagybátyám Atlantában. Vegyész. Úgy értem, igazi. Ez a fél liter biztosan elég neki, hogy analizálja.
– De az igazi feltaláló akkor is én vagyok – jelentette ki Morgan, akit az igazi vegyész említése némileg sértett.
– Rendben van, öregem – nyugtatta meg Tadeusz. – Te vagy az igazi, ámde teljesen vétlen és ártatlan feltaláló, akinek halvány fogalma sincs a saját találmányáról…
Tartozom még egy rövid tájékoztatással a Kowalski és Társa cég tevékenységi köréről. Nos, ebbe minden beletartozott, ami kutyával kapcsolatos. Kereskedtek kutyaeledellel, ebkozmetikai termékekkel, sőt, a pincsitől a dogig a legkülönbözőbb méretű, színű és fajtájú kutyákkal is.
A kedves olvasó azt már tudja, hogy az ebhigiéniai cikkek vonatkozásában hőseink nem riadtak vissza némi szélhámosságtól. Sőt, Kowalskinak a pulival kapcsolatos megjegyzéséből az is sejthető, hogy a kutyakereskedelem területén sem történt minden erkölcsileg kifogásolhatatlan módon a cégnél. Tájékoztatásul közlöm, hogy a kutyaeledel esetében csupán azért nem alkalmazták a hamisítást, mint költségcsökkentő eljárást, mert tisztában voltak Morgan korlátozott kémiai tehetségével, és tudták, hogy a mérgezés okozta járványszerű ebpusztulás nem kifejezetten kedvező az áruforgalomra nézve.
A fentiekből következik, hogy a Kowalski és Társa egy kimondottan jól prosperáló gazdasági társaság volt. Ám bevételeik korántsem voltak ahhoz a haszonhoz mérhetők, amellyel a csodálatos kutyasampon kecsegtetett. Bill Morgan nyamvadt húsz százalékos részesedéséről nem is beszélve. Érthető hát, hogy hőseink a lehető leghamarabb, már másnap reggel – miután Cézárt a Kowalski és Társa cég kutyatelepének ügyeletes munkatársára bízták – elindultak Atlantába, Kowalski nagybátyjához.
