Virtuális kötetek

Mario teljesen lemerevedve bámulta Gonagó táncát. Csak akkor bírt megmozdulni, amikor többen is elé álltak a tömegben, és már nem látott semmit az előadásból. Mire újra előrefurakodott, addigra véget ért a csörgősipkás bohóc produkciója, ilyeténképpen a kísérő táncosé is, és átadták a terepet a tűznyelőknek meg a buzogányokkal zsonglőrködőknek. Ekkor ...

Guzel úgy hajtogatta bele a ruhás ládába az áruló metamorf testét, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Közben készséggel válaszolt a földi emberek kérdéseire, amelyek bizony záporoztak szakadatlanul: – Voltaképpen mi volt a célja ennek az áruló tábornoknak? – firtatta Dariosz. – Mi az igazi indok, amiért idejött? – ...

– Ha ügyesek leszünk, akkor ez lesz az utolsó alkalom, fiam – biztatta Grobonir őrvezetőt Nihuc vezérezredes a Régi Aréna pincéjében, miközben felerősítette az érzékelőket a homlokára és a halántékára. – És utána mi lesz? Kiengedsz végre? – kérdezte a katona. – Nagyon remélem, hogy megtehetem – bólintott Nihuc. – ...

Talán tíz perc telhetett el, amikor is kinyílt az Orel pilótafülkéjének ajtaja, és kilépett rajta az olasz fiú. Rég nem látott öröm tükröződött az arcán. Nem nézett semerre, hanem nyílegyenesen a kijárathoz sietett. A lépcsőt nem is használva leugrott a homokos talajra, és megindult a legmagasabb dűne felé. Raudona parancsára ...

Szubotáj kíváncsian járatta a tekintetét Oleszja, Dariosz és Attila arcán, azt várva, hogy végre valamelyikük csatlakozik a mulatt kisdeddel kapcsolatos ötletéhez, vagy legalább annyit mond, hogy megfontolásra érdemes a dolog, de hiába. Nem akadt olyan személy a kormányzói sátorban, aki megmukkant volna. A csapat kisvártatva ötfőssé nőtt, miután váratlanul felbukkant ...

Nagy sokára elkövetkezett egy szabadnap. Mario ezen úgy meglepődött, hogy el sem akarta hinni. Pedig tényleg megtörtént: az Ulalu nevű művezető lényegében szabadfoglalkozást rendelt el, mindenki mehetett, amerre látott. A Kisfiú javaslatára délnek vették az irányt: – Mutatok nektek valami nagyon érdekeset – ígérte az android. Sokáig mendegéltek mindenféle pálmaligeteken ...

A második alkalommal Nihuc már sokkal derűlátóbban látott neki a titkos műveletnek a pince mélyén. Az alaphelyzet azonban hasonló volt: amíg ő a sarokban piszmogott a furcsa készülékkel, Grobonir őrvezető egyfolytában beszélt hozzá. – Megint csak sokat gondolkodtam, vezérezredes – bocsátotta előre. – Ebben a pincében mást úgyse nagyon lehet ...

Emma szerfölött megörült, amikor az Orgil-villa emeleti folyosóján találkozott Baskírral. Már jó ideje szeretett volna kérdezni tőle valamit, de napok óta nem sikerült összefutniuk. – Van valami hír Mariórul? – tért rögtön a lényegre. – Véget ért mán a hadjárat? – Még nem, de hamarosan eljön a nagy győzelem – ...

Minél több nap telt el, Mario annál jobban megszerette ezt az új életet. Már sokkal ritkábban törtek rá kínzó érzések, vagy éppen felismerhetetlen és érthetetlen emlékek. Egyre kiegyensúlyozottabbnak érezte magát, ezzel együtt tevékenynek és hasznosnak is, és néha, egy-egy kósza percre szinte már – kimondani is félt maga előtt – ...

Nihuc a Régi Aréna törzsépületének mélyén, a titkos kamrában tartózkodott. Éppen a sarokban babrált valamivel. Közben, miután többfelé is tudott figyelni, élénk diskurzust folytatott Grobonir őrvezetővel, már csak azért is, mert a fogoly szorgalmazta leginkább a beszélgetést. – Árulj el nekem valamit, Nihuc – kérte az őrvezető, a rendfokozatot pimaszul ...

– Megmondom őszintén, én még mindig nem tudom követni a gondolatmenetedet – vallotta be Dariosz. – Tőlem beszélhetünk az öt évvel ezelőtt történtekről is, csak közben ne tegyünk úgy, mintha az orzók öt évvel ezelőtt bukkantak volna elő a semmiből, és csak azóta kalózkodnának a Belső-tengeren, merthogy a probléma sokkal ...

Attila kinyitotta a szemét, és körbepislogott. Megállapította magában, hogy hajnalodik. A katonai sátor durva vászonborításának résein át beszűrődött az a furcsa, fakóbarna fény, amelyet az Ezüsthold és a Bronzhold színeinek összevegyülése alkotott. A színész fölkelt a priccséről, kiment a sátor elé, és jó darabig csak bámulta a csodát. Szerfölött imádta ...

Dariosz gyanakodva fürkészte az országbíró arcát. Maga sem tudta volna megmondani, hogy miért, de az egész beszélgetés folyamán valami sandaságot, titkok rejtelmes sorozatát sejtette a háttérben. Meg volt róla győződve, hogy Nihuc jóval kevesebb tényt mond, mint amennyit tud, vagy amennyit bátran elárulhatna, és ez a módszer az ő, mármint ...

Mario kilépett a fűkunyhóból, és kissé megborzongott. Hiába, mégiscsak őszelő volt már, ilyenkor még a Belső-tenger déli partvidékén is végigszalad egy-egy hűvös szellő hajnaltájt, nincs ezen mit csodálni. Egyébként meg teljesen igaza van az Ulalu nevű pasasnak, ilyenkor kell öntözni, nem a nap közepén, a rekkenő hőségben, mert azt megsínyli ...

Az átbeszélt témával kapcsolatban Dariosznak már csak egyetlen, de annál indokoltabb kérdése akadt: – Miért nem voltál képes ezekről a dolgokról ugyanúgy beszámolni a titkáromnak, mint ahogy nekem tetted most? Nem gondolod, hogy sok félreértést, haragot és izgalmat meg lehetett volna előzni? A fölösleges utazásokról nem is beszélve, mint amilyen ...