Virtuális kötetek

Szubotáj mindössze húsz percig ábrándozhatott az Orel vezetőfülkéjében, utána a felesége behívatta az utastérbe, és onnantól kezdve részt kellett vennie egy rendkívül bizarr szeánszon. Legalábbis ő így élte meg a történéseket. Mert hiszen mi másnak is lehetne nevezni azt a jelenetet, amikor egy vörös hajú android megpróbálja elfogadtatni egy földi ...

A kormányzó úgy döntött, hogy az Osmosisba történő repülés során részletesen beavatja Oleszját a terveibe. Ennek megfelelően, ahogy a Golub fölemelkedett a Ziara-fennsíkról, máris bejelentette: – Veled közlöm először, hogy a mai nappal a kegyelmes Dariosz korszaka véget ért. Mostantól a hódító Dariosz korszaka veszi kezdetét. – Ejha! – szaladt ...

Most már a gálya fedélzetén is érzékelték a közelgő bajt. Fejveszett rohangálás vette kezdetét, egy idő után az evezők is vad kalimpálásba fogtak, ingerült kiabálás hallatszott a hajó minden pontjáról, és maga a Kisfiú is minden pillanatban új számításokat futtatott le a rendelkezésére álló adatok alapján, de hiába. A szó ...

Dariosz, nem sokkal azután, hogy kettesben maradtak a kormányzói sátorban, szelíden ugyan, de kérdőre vonta Oleszját: – Ugye, jól tudom, hogy te hivatásos katona vagy, és ennek megfelelően komoly kiképzést kaptál a Földön? – Persze, hogy jól tudod – felelte a lány, és gyanakodva fordult a szerelme felé. – Tanultatok ...

A Kisfiú összeszűkülő szemekkel figyelte, ahogy Mario és Gonagó beszáll a cirkuszosok hajójába. Tudta, hogy nincs sok ideje, mert a társulat nem szokta húzni az időt. Nyilván most is a lehető leghamarabb el fogják hagyni a kikötőt, és célba veszik a következő állomáshelyet, amelynek piacán még ma megörvendeztethetik magas művészetükkel ...

Hamarosan elcsendesült a Ziara-fennsík. Már csak a magasban köröző varjak károgása hallatszott. Odalenn tizenkilenc ember némán és megrendülten tekintett körbe a csata helyszínén. Egyesek lassan térdre ereszkedtek valamelyik bajtársuk holtteste mellett, és halk imákat mormoltak. Mások a tenyerükbe temették az arcukat, mert nem bírták elviselni a szerteszét heverő áldozatok látványát ...

Dariosz nem sokáig bámulhatta az eget a Ziara-fennsíkon. A háta mögül éktelen sivalkodás hallatszott. Pontosan úgy, ahogy Guzel megjósolta. A dajka visszatért a sátrak mögül, és elkezdte keresni a kisdedet, no meg a férfit, akinek nemrég a kezébe nyomta, de egyiküket sem találta sehol. Ám ez csak a kisebbik baj ...

– Amíg a derék Gunnerud herceg visszakapja a személyiségét, beszéljünk egy kicsit az előtted álló küldetésről – javasolta Raudona a tatárnak az űrállomás vezérlőpultjánál. – A helyzet a következő: azt ugyebár nyilván tudod, hogy Kalrund fejedelem és a lánya elmenekültek Rőtvárból, amikor az ostrom kilátásai az ő szempontjukból a lehető ...

Attila rendkívül kényelmetlenül érezte magát, amikor a Golub felemelkedett a Ziara-fennsíkról. Máris bűntudat feszítette legbelül, hiszen ha Guzelnek igaza van – márpedig miért ne lenne igaza –, és a tábort tényleg ellenséges támadás fenyegeti, akkor neki odalenn volna a helye, hogy Dariosz oldalán harcoljon. Erre most itt ül a pilótafülkében, ...

– Miért nem veszed igénybe a Zvezda rendszereit Mario megtalálásához? – kérdezte Szubotáj. – Egyrészt azért, mert Dundé város kikötője túlságosan messze van a stacionárius origótól, így kívül esik a Zvezda látókörén – magyarázta Raudona –, másrészt meg a segédem jelentése szerint a város fölött jelenleg vastag, kiterjedt felhőzet található, ...

Gonagó is észrevette, hogy a barátja figyelme elkalandozott, és immár nagyon máshova fókuszál. Meg akart fordulni, hogy felmérje, mi lehet olyan érdekes abban az irányban, ahová Cirion tekint, de ekkor erős szorítást érzett az asztalon heverő alkarján. – Ne nézz oda – kérte a barátja. – Miért, ki van ott? ...

Szubotáj kifejezetten örült neki, hogy az űrállomáson nem volt bekapcsolva a mesterséges gravitáció, mert tartott tőle, hogy menten a padlóra rogyna a látványtól. Csak nézte, nézte Tiago testét, és úgy érezte, most már végképp semmit sem ért. Aztán visszazárta a hibernációs kabint, és úgy döntött, ideje a végére járni a ...

Végül Kutiala uraságot hívatta maga elé Nihuc, és hosszasan nézte a roskatag embert. Látszott rajta, hogy közelít a hatvanhoz, de még nem szeretne megöregedni. A ruházata, a hajviselete, egyszerűen mindene arról tanúskodott, hogy nem képes megbirkózni az idő múlásával. – Ki vagy te, Kutiala? – tette fel a kérdést közömbös ...

Amikor Szubotáj és Oleszja távozott a kormányzói sátorból, Dariosz újra csak kérdések özönét zúdította a fiatal Tanítóra, de egyelőre semmire sem ment vele. – Hagyjuk el a sátrat – szólt Guzel, a kormányzóra és Attilára vonatkoztatva parancsként értelmezhető kérését, és aztán odakint is így viselkedett: – Vezess a foglyokhoz! – ...

Hajnalban tizenkét fős, mindenre elszánt elit csapat érkezett a Kutiala-birtok közelébe. A testőrök Nihuc vezetésével születésnapra jöttek, de hívatlan vendégekként. Sőt, egyelőre még hívatlan vendégnek sem lehetett nevezni őket, mert sokáig csak a birtok határán kívül mozogtak, és erre megvolt a jó okuk. Lovaikat a leendő műveleti helyszín szomszédságában, egy ...