Virtuális kötetek

Amikor az anagur hadsereg leereszkedett a hágóról a Balinos folyó partjára, Mario csuda dolgokat tapasztalt. A vitézek minden külön értesítés nélkül egyszer csak elkezdtek fát vágni, majd a rönkökből tutajokat építeni. De ez még hagyján, mert mindenféle állatbőröket is felfújtak, és mint afféle úszógumikat, a tutajok oldalához kötözték őket. – ...

– Amikor felsimítod a füled mögé, azzal még csak annyit jeleztél, hogy készen állsz a vételre – magyarázta a kormányzónak Oleszja a távbeszélgető készülék rejtelmeit. – Ha itt megnyomod az alsó végét, amelyik az állad felé esik, akkor már hallani is fogják, amit mondasz. – Hülye egy rendszer – morgolódott ...

Mario rendkívüli módon élvezte a hadjárat megindítása előtti utolsó napot. Legjobban talán a búcsúestet, amelynek során a törzs képletesen útnak indította a harcosait. Ugyan egy mukkot sem értett az elhangzó beszédekből, a rigmusokból és énekekből, de azt azért érezte, hogy mindenki nagyon komolyan veszi a szertartást. Ezekben a pillanatokban legfőképp ...

Szurokvár és környéke ezen az őszi reggelen felbolydult méhkashoz volt hasonlatos. Ezen nincs is mit csodálni, hiszen beköszöntött az a nap, amikor Öggerund őrgróf elérkezettnek látta az időt, hogy útnak indítsa csapatait a Fejedelemség fővárosának felmentésére. A vár ura a trónterem erkélyéről szemlélte az alant felsorakozott sereget, majd fogadta a ...

9. kötet – Titkok erdeje Neridea szigetén, a Ziara-fennsíktól délre, nagyjából száz mérőföldnyi távolságban sziklás hegység szabdalta szét az odáig egyhangúan sík tájat. A felszabadító harcok végső szakaszában erre a vidékre szorult vissza az orzók seregének maradéka. A hegység egyik legmagasabb sziklaszirtjének oldalán két izmos férfi kapaszkodott felfelé. Nem a ...

A mulatozás lassacskán véget ért. Későre járt, a nagy tábortűz körül már csak négyen maradtak: Szubotáj, Attila, Mario és Hanga. De a kvartettből is trió lett hamarosan, mert Hanga nevelőszülei egyszer csak megjelentek a színen, és szabadkozva, röstellkedve hazavezették kissé becsípett lányukat, aki amúgy is kellőképpen kimelegedett abbéli igyekezetében, hogy ...

Nihuc a Kormányzói Hivatal helyiségében üldögélt, az íróasztal mögött, amely voltaképpen Dariosz íróasztala volt, de ezt is, mint sok minden mást, átmenetileg megörökölte az országbíró. Teleírt pergameneket lapozgatott, mégpedig az átlagosnál nagyobb sebességgel, hiszen androidként nem okozott neki különösebb gondot az adatok feldolgozása. Egyszer csak kopogtak, de Nihucnak nem maradt ...

Mario alaposan meghúzta a bőrtömlőt, aztán megkérdezte a szöszitől: – Te végül is miért maradtál itt, a tűz mellett? Nyilván egy megveszekedett szót sem értettél abból, amit Szubotájjal beszélgettünk. – Hallottam már a Világügyelő Férfiú nyelvén beszélni a törzsfőket – csacsogta a szöszi. – De ez most nem olyan volt ...

Szubotáj kilépett Lelle jurtájából, és a központi tér felé vette az irányt, de hamarosan módosította az útvonalát, mert furcsa dolgot vett észre. Apró sátrak gyűrűjében vidám tábortűz lobogott, hat-hét fiatal férfi és hajadon leány ülte körül, akik között ott volt Mario is. A tatár feléjük irányította hát a lépteit, mert ...

Az anagur törzs főembereinek tanácskozása jócskán belenyúlt az estébe, de ezt nem is lehetett zokon venni, elvégre Uracs vezérnek és más tekintélyes harcosoknak is voltak kérdései bőven. Leginkább az aggasztotta őket, hogy az őrgrófsági kalandozás vajon nem fog-e túl hosszadalmasra nyúlni, elvégre igencsak közeleg a téli szállásra való költözés ideje, ...

Miután Nihuc és Jalgadel átadták az őrjáratnak a gyanúsítottakat, gyalog indultak haza a kocsmából. A vezérezredesnek ugyan nem kellett a hátára vennie a részeg testőrt, de úgy értékelte, egy hosszú séta a friss levegőn nem fog megártani neki. Ebben igaza is lett, mert Jalgadel mindjárt a második utcasarkon egy észszerű ...

Déltájban Szubotáj és Mario maga mögött hagyta a falut, éppen a karámok felé igyekeztek. Az elmúlt órákban a tatár sok mindent megmutatott az olasz fiúnak a pusztai népek mindennapjaiból, de kétségtelen, hogy a gordeai lovász testében létező „sógora” leginkább a törzs ménesére volt kíváncsi. Persze azért sok más témáról is ...

Nem sokkal záróra előtt valóra vált Nihucnak az a feltételezése, miszerint az ittas Jalgadel ma este még verekedni akar. Ez abból derült ki fényes egyértelműséggel, hogy amikor elhaladt az asztaluk mellett az egyik helyi atyafi, akkor az álruhás testőr óvatosan kinyújtotta a lábát, épp csak annyira, hogy a nagydarab ember ...

Szubotáj elgondolkodva vágott át a jurták által határolt nagy téren. Még nem sötétedett, de már javában égtek a tüzek, s fölöttük kisebb-nagyobb vasbográcsok himbálóztak abban a ritmusban, ahogy az asszonyok a különféle étkeket kavargatták. Ettől pedig nemcsak melegség áradt szét, hanem ínycsiklandozó illatok is megtöltötték a levegőt, és bár idén ...

Az egyszerű öltözetüknek köszönhetően Nihuc és Jalgadel feltűnés nélkül vegyültek el a Fekete Bárány vendégseregletében. Egykedvűen üldögéltek egy félreeső asztalnál, és a leghétköznapibb dolgokról beszélgettek. Az idei szőlőtermésről, nőkről és időjárásról, meg más effélékről. Mindig két korsó mézsört rendeltek, és mindig igyekeztek észrevétlenül végrehajtani a cserét. Mármint azt az aktust, ...