– Erről egyelőre csak sejtéseink vannak – felelte a nyomozó –, de a magam részéről azt feltételezem, hogy számára nem a különböző tárgyak vagy az egyéb lehetséges zsákmány értéke a fontos, hanem az a tény, hogy sikerüljön újabb embereket átvernie.
Ákos elgondolkodva fűzte hozzá:
– Akkor ez olyasmi lehet, mint a kleptománia. Egy kleptomániás számára sem az ellopott tárgy értéke a fontos, sok esetben nincs is szüksége arra a valamire, amit ellopott.
– Ez már az ön szakterülete, doktor úr – tárta szét a karját a százados –, már csak ezért sem tudok vitatkozni önnel.
– Legfeljebb tágabb értelemben a szakterületem – pontosított Ákos. – Az egyetemen a kleptomániáról is tanultunk, de az én praxisomban még nem fordult elő ilyen személy. Arra viszont még emlékszem a tanulmányaimból, hogy az ellopott tárgyakat a kleptomániás gyakran eldobja, elajándékozza vagy tömegesen elraktározza. A betegnél a lopást jellemzően halmozódó feszültség előzi meg, amely a cselekmény során oldódik és megelégedettséggé alakul. A kleptomániások rendszerint értik, hogy amit tesznek, az törvényellenes és társadalmilag nem elfogadott, ezért a lopásokat gyakran mély szégyenérzet, önvád és a következményektől való félelem követi.
– A saját szakterületemről viszont Repülős Gizi példáját tudom felhozni – folytatta a nyomozó.
– Ki az a Repülős Gizi? – kérdezték csodálkozva a gyerekek.
– A magyar kriminalisztika történetének egyik híres, vagy inkább hírhedt alakja – magyarázta a százados. – Voltaképpen a legismertebb besurranó tolvaj volt, aki a múlt század ötvenes éveiben került a rendőrség látókörébe.
Ezen a ponton Juhász Roli el is vesztette az érdeklődését. Jól látszott rajta, hogy ilyen régi históriákra momentán nem igazán kíváncsi. Érzékelte ezt a nyomozó is, aki így folytatta:
– Talán régről indult a történet, de ha úgy vesszük, ti is kortársai voltatok ennek a bűnözőnek, ugyanis elég magas kort ért meg, alig négy évvel ezelőtt halálozott el. De ami még megdöbbentőbb, előtte mindössze két évvel, 2017 augusztusában fogták el legutoljára.
– Na, ez még nekem is új – szólt közbe Ákos –, pedig én már hallottam Repülős Gizi nevét. Hány éves volt akkor ez a derék matróna?
– Már túl volt a kilencvenedik születésnapján – árulta el a nyomozó.
– Hát ez azért a maga nemében bámulatos – ismerte el Almási doktor. – De mit ér a hosszú élet, ha az ember a felét börtönben tölti?
– Ugyan Repülős Gizi élete során összesen negyven évnyi börtönt kapott, de ebből valójában csak tizenhetet ült le – ismertette a százados. – Érdekesség, hogy hosszú bűnözői pályafutása során hatszor részesült közkegyelemben.
Most már Juhász Rolit is kezdte érdekelni ez a különös személy, rá is kérdezett:
– És miért hívták Repülős Gizinek? Tán repülővel járt lopni? Vagy képes volt seprűnyélen lovagolni?
– Valóban repülővel járt lopni egy időben – mosolyodott el a nyomozó –, de nem úgy, ahogy te gondolod. Mármint nem saját maga vezetett repülőgépet. Tudniillik az ötvenes évek elején Magyarországon még léteztek belföldi repülőjáratok a főváros és néhány nagyobb megyeszékhely között. Gizi reggelente Budapesten felszállt egy gépre, néhány óra alatt Miskolcon, Debrecenben, Pécsen, Szegeden vagy Szombathelyen lopott, és az esti járattal visszatért a fővárosba, így lényegében sokáig nem merült fel gyanúsítottként a neve a különböző esetek kapcsán. A Repülős Gizi nevet akkor kapta a nyomozóktól, amikor az ötvenes években egy elfogásakor repülőjegyet találtak a zsebében. Egyébként voltak esetek, amikor külföldön, például Amszterdamban vagy Londonban is lopott. Gondolom, ezek a városok is mind egy–egy trófeát jelentettek számára. Egy börtönőr például úgy jellemezte Repülős Gizit, hogy az átlagbűnözőnél jóval műveltebb, jóindulatú ember volt, akinek az lett a veszte, hogy örömöt szerzett neki a lopás.
Miután a nyomozó távozott, komoly vita bontakozott ki az Almási házaspár tagjai között. Természetesen ekkor már a gyerekek sem voltak jelen, hiszen éppen az ő tevékenységük volt a polémia tárgya.
Magdi amellett kardoskodott, hogy ezt az egész csereberés akciót azonnal le kell állítani, Ákos azonban ezt nem tartotta jó ötletnek.
– Te talán azt szeretnéd, ha a jövőben is veszélynek tennék ki magukat a gyerekek? – kérdezte felindultan a háziasszony.
Ákos nagyot sóhajtott:
– Szívem, az nem lesz jó, ha a beszélgetést mindjárt egy ilyen vaskos váddal kezded, amelyikről ráadásul te magad is tudod, hogy nem igaz. Innen azért nem egyszerű továbblépni. Javaslom, hogy higgadt módon, érvek mentén vitatkozzunk, mint két felnőtt ember, két felelős szülő.
Magdi lehiggadni látszott, még egy halvány félmosoly is az arcára költözött, miközben sokadjára jutott eszébe, hogy kellett neki egy pszichológushoz férjhez menni… de persze ezt sosem gondolta komolyan.
– Mi kell még neked, hogy belásd, igazam volt? – kérdezte, de már jóval halkabban. – Az ég szerelmére, hát nincs egy órája, hogy egy rendőr nyomozó, egy százados ült itt, az étkezőnkben, és a saját szájával mesélte el, miféle alak hálójába kerültek a gyerekeink. Egy olyan csalóéba, aki szeret öregasszonynak öltözni, és az okoz neki örömet, ha átverhet másokat.
– Ami a veszélyt illeti, nem kellene eltúlozni a helyzetet – vélekedett Ákos. – Különben is, ott voltam a fiúkkal, és…
– No hiszen! Egy szempillantás alatt megléptek a szemed elől, úgy értesültem.
– Legközelebb én is kiszállok majd a kocsiból, és nem hagyom őket magukra egy pillanatra sem.
– Nekem akkor sem tetszik ez az egész. Mi van, ha legközelebb nem egy ilyen maskarás tökkelütött csalóval hoz össze titeket a sors, hanem egy olyan fickóval, aki majd téged is jól leüt, és kirabolja az egész társaságot?
– Remélem, azért azt te is érzed, hogy most igencsak erős túlzásba estél. Leüt engem, és kirabolja a kis csapatunkat, mindezt néhány üres ételes doboz reményében?
– Miért, nálad talán nem volt készpénz vagy telefon? És a karórád? És a bankkártyáid?
– Mondd csak, nem olvasol te mostanában túl sok krimit?
– Én inkább azt látom, hogy te meg nem olvasol mostanában híreket!
– Komolyan mondom, ha ezt tudom előre, inkább be sem engedtem volna a százados urat, hanem kinn hallgatom meg a kapuban, hogy mit akar. Lehet, hogy most sokkal kevesebb adatot ismernénk Repülős Gizi meglepően hosszúra nyúlt bűnözői pályafutásáról, de legalább nem izgattad volna fel magadat ennyire a témán.
– Mindig is kedveltem a fanyar humorodat, de azt nagyon nem szeretem, amikor viccet csinálsz az anyai szeretetemből.
– Biztosíthatlak, semmi nem áll távolabb tőlem, mint hogy gúnyoljam az érzéseidet, különös tekintettel az anyai szeretetre. Tökéletesen megértem, hogy félted a kisfiunkat, már csak azért is, mert én meg az apja vagyok, és ugyanúgy féltem, mint te – szögezte le Ákos csöndesen, de határozottan. – Azt hiszed, valami olyasmire akarlak rávenni, ami nem a gyerekünk érdekeit szolgálja? Engem is az vezérel, hogy szeretetben és biztonságban neveljük fel, szépre és jóra tanítsuk, ugyanakkor azt is tanítsuk meg neki, hogyan védekezhet a rá váró veszélyek ellen.
– Akkor most már igazán nem értem, hogy végül is mi a vita tárgya köztünk…
– Mondd csak, végiggondoltad már, hogy mi lenne a hatása, ha most hirtelen erőnek erejével leállítanánk a jótékonysági akciójukat?
– Már ne haragudj, de nincs az a jótékonysági akció, amit fontosabbnak tartanék a fiunk testi–lelki egészségénél – jelentette ki Magdi.
– De hát ebben nincs is vita közöttünk, én is a fiunk testi–lelki egészségéről beszélek! – mutatott rá Ákos. – Mondd csak, hallottad már azt a mondást, hogy amikor a ló ledob, akkor azonnal vissza kell ülni a hátára?