A fia rendelőjében lefolytatott beszélgetés végül jó hangulatban fejeződött be, Julika mégis nehéz szívvel ért haza. Most az egyszer nem bánta volna, ha a férje a dolgozószobájában pepecsel a makettekkel, és ő egy darabig még egyedül maradhat a gondolataival. De nem ez volt a helyzet. Károly nemcsak előbújt a rejtekhelyéről, hanem még kérdésekkel is bombázni kezdte a nejét. Talán mert látta az arcán, hogy valami nincs egészen rendben.
– Mi újság? Hogy telt a napod? – tapogatózott eleinte, majd miután kitérő válaszokat kapott, egyenesen kimondta: – Látom rajtad, hogy valami bánt. Nem szeretnéd elmondani, hogy mi az?
Julika nagyot sóhajtva rogyott le egy fotelbe, és kibökte:
– Azt hiszem, ma megbántottam Ákost. Meg talán ő is engem, de ő velem ellentétben nem szándékosan.
– Ez nem hangzik jól – ismerte el a családfő –, de ha esetleg beavatnál a részletekbe…
– Röviden szólva: nyugdíjba küldött. Én pedig utána alaposan megbántottam, amikor azzal viccelődtem, hogy valami csinos, fiatal nőt akar felvenni a helyemre – foglalta össze a történteket Julika, majd kibontotta a részleteket is, persze gondosan ügyelve rá, hogy semmilyen, a férjére vonatkozó momentum ne kerüljön szóba.
– Nem olyan vészes a helyzet – összegzett végül Károly. – Próbáld a jó oldalát nézni. Ákos bizonyára a te egészségi állapotodat is a szívén viseli, és úgy találta, hogy nem tesz jót neked, ha az irodájában kuporogsz napi nyolc órán keresztül. És ebben szerfölött igaza van.
– Hogy mit csinálok? Kuporgok? – ragadt le egy szónál Julika, de a hitvese rögtön meg is magyarázta:
– Gondoltam, keresek valami ijesztően hangzó kifejezést az ülőmunkára. Mert bizony az ülőmunka nagyon egészségtelen tud ám lenni! Nemcsak a mozgásszervekre veszélyes, hanem a belső szervekre is rossz hatással van. A gerinc fájdalmas betegségei mellett az agyvérzés, a szívinfarktus, a szívnagyobbodás és a vesebetegségek rizikófaktorát is növelheti az ülő életmód. Éppen most olvastam róla egy cikket.
– És úgy gondolod, hogy nyugdíjasként itthon egész nap svédtornáznék?
Almási Károly elnéző mosollyal nézett a nejére:
– Szívem, te is tudod, hogy miről beszélek. Ha itthon vagy, akkor legfeljebb varrni vagy hímezni ülsz le. A többi időben hol a konyhában teszel–veszel, hol meg a kertben. Nagyon más műfaj, mint irodistának lenni.
– De ez hogyhogy csak most jutott eszedbe? – értetlenkedett Almásiné. – Évek óta Ákos mellett dolgozom, és eddig soha nem tettél szóvá ilyesmiket.
– Mint említettem, pont ma került a szemem elé egy cikk, amelyik az ülőmunka veszélyeiről szólt – magyarázta a családfő. – Elborzadtam, mennyi mindenre van hatással az ülő életmód.
– Az interneten böngésztél?
– Igen.
– És mondd csak, a cikk végén nem akartak rávenni valami csodaszer megrendelésére?
Almási Károly rosszallóan csóválta meg a fejét:
– Minek nézel te engem, szívem? Egy baleknak? A Semmelweis egyetem cikkéről van szó, és semmit nem akartak rám sózni. Ellenben leírják, hogy az emberek többségének nincs kellő információja a helyes ülésről. Aki naponta több órát ül, annak tudnia kell, hogy az ülés jobban terheli a gerincet, mint az állás. A rossz testtartás pedig nemcsak a vázrendszerre, hanem az izmokra és a szalagokra is rossz hatással van, ami szintén fájdalmat okozhat. A túlterhelés miatt a szövetek keringése és anyagcseréje is rossz lesz, és ez elváltozáshoz vezet, mindez veszélyezteti a csonthártya, az ízületi szalagok, a porcfelszínek épségét, kialakulnak a degeneratív elváltozások. Mindezek elkerülésére a célzott aktív mozgás a megoldás.
Julika szúrós tekintettel hallgatta végig a hitvese egészségügyi kiselőadását, majd nekiszegezte a kérdést:
– Ezt én mindet elhiszem, na de mondd csak, te mennyi időt töltöttél ma ülve a makettjeid társaságában?
Almási Károly arcán csak alig észrevehető mosoly suhant át, de odabenn hatalmas öröm tombolt benne. Végre ismét szóba került a kedvenc témája!
– Hozzákezdtem életem első diorámájának megépítéséhez – újságolta büszkén.
A neje valamivel mérsékeltebb lelkesedéssel fogadta ezt a szenzációs bejelentést, mint amilyenre hősünk titkon számított.
– Mi is az a dioráma pontosan? – simította hátra a haját Julika fásultan. – Ne haragudj, de kicsit meredek témaváltás volt ez nekem, és tartok tőle, hogy nem vagyok egészen képben.
– Semmi baj! – nyugtatta meg élete párja. – Nagyon szívesen elmesélem.
– Efelől nem volt kétségem…
– Szóval, a dioráma egy afféle háromdimenziós életkép. Általában egy tájat, jelenetet, tevékenységet, történelmi eseményt, vagy valami hasonlót mutat be.
– Eddig értem.
– Na már most, az elkészült makett is jobban fest egy bizonyos környezetbe helyezve. Tehát egy–két kis fácska, vagy egy házikó nagyot tud dobni a látványon, ilyeténképpen…
– Mindez hogy kapcsolódik az előző témánkhoz? – vágott közbe Julika.
Károly tekintete kissé elfelhősödött:
– Mi is volt az előző témánk?
– Az ülőmunka – segítette ki a neje. – Éppen azt kérdeztem tőled, hogy nem gondolod–e, miszerint a makettezés közben te is túl sokat üldögélsz egy helyben?
– Ja, már megvan! – csapott a homlokára boldogan hősünk. – Azért tértem át a diorámák témájára, hogy megnyugtassalak, itt már az építés kicsit sem ülőmunka. Már eleve ahhoz is fel kell állnom, ha le akarok vágni egy–egy darabot a kartonlapokból vagy a polisztirolból. Aztán mindig akad egy szerszám, amelyik éppen nincs kéz alatt, oda kell mennem érte a fiókos szekrényhez. Utána nem tudom eldönteni, hogy milyen árnyalatúra fessem a cserepeket, így hát fogom magam, kimegyek a házunk elé, és szemrevételezem a tetőnket, vagy a szomszédok házának cserepeit.
– Megértettem, de azért arra kérlek, vedd komolyan ezt a dolgot, ha már engem ilyen sikeresen riogattál az ülőmunka veszélyeivel – mondta Julika, aztán hozzátette: – De mindez még csak az egyik része a kérdésnek. A másik az, hogy minél többet tartózkodsz a dolgozószobádban, annál kevesebbet vagy friss levegőn. Emlékezhetsz, az orvos is megmondta, hogy milyen fontos része ez a gyógyulásodnak.
– Nem felejtettem el – nyugtatta meg a feleségét Károly –, de most már visszamennék a helyemre, ugyanis még sehol sem tartok a mára kitűzött penzumban, hétvégén viszont jön az unokám, és szeretném valami igazán remek alkotással elkápráztatni.
Szó, ami szó, a kis Bence valóban hatalmas szemeket meresztett, amikor meglátta, milyen takaros kis fácskákat készített a nagypapája.
– Ez tényleg drótból van? – kérdezte ámuldozva.
– Csak a törzse és az ágai – magyarázta hősünk. – Tulajdonképpen csak a vázat sodorjuk és hajtogatjuk drótból, arra még sok minden jön, mire fának nevezhetjük. Például gittel be kell tapasztani az egészet, a lombozathoz pedig egy kis fűrészport kell zöldre festeni. Ha gondolod, csinálhatjuk együtt is a következőt, és akkor játszva megtanulod te is ezt a módszert.
Bence nagyon is szerette volna elsajátítani a metódust, sőt az iránt is élénken érdeklődött, hogy a nagyapja honnan kapta az ötletet.
– Egy videóból – vallotta be Almási Károly. – Remek dolog ez az internet, ha okosan keresgél rajta az ember.
A következő óra vidám együtt munkálkodással telt, új fácskák készültek a leendő diorámához, amely végeredményben egy második világháborús jelenetet ábrázolt. Ennek kapcsán a nagypapa nem mulasztotta el, hogy némi történelmi betekintést is nyújtson az unokájának bizonyos témákból. Nem sejtette még, hogy mindez hamarosan újabb bonyodalmakhoz fog vezetni, és azt sem vette észre, hogy a felesége mikor és meddig hallgatózott a dolgozószoba ajtajában.
