Vasárnapi ebédek #569

– Akkor viszont, mégis, mit tehetek? – sóhajtott fel elkeseredetten Gábor.

– Elmondom, hogy milyen lehetőségek állnak előtted – vette vissza a szót Ákos. – Az első az, hogy engedsz a követeléseinek, találkozol vele mindig, amikor csak akarja, és vállalod ennek minden következményét. Ezeken a találkozókon pontosan az fog történni, mint a legutóbbin. Az elégtétel legcsekélyebb reménye nélkül. Aztán azt is megteheted, hogy nem reagálsz semmilyen megkeresésére. Ennek következményeiről ő maga számolt be neked, ha jól tudom. Gyakorlatilag kilátásba helyezte, hogy zaklatni fog.

– Na de ez ellen nem lehet hivatalosan védekezni? Például rendőrségi feljelentéssel? Kérhetnék ilyen távoltartási végzést, vagy mifenét.

– Én ehhez nem fűznék komoly reményeket – csóválta a fejét Ákos.

– Akkor végül is mit tehetek? – töprengett hangosan Gábor. – Lehet, hogy mégiscsak meg kellene próbálnom kiszedni belőle, hogy milyen elégtételt akar?

Most a pszichológuson volt a sóhajtás sora:

– Hosszú percek óta azt magyarázom neked, hogy az reménytelen. Figyelj csak, Gábor! Megütötted valaha ezt a lányt?

– Dehogyis! – hüledezett a fiú. – Mit képzelsz te rólam?

– De ha megütötted volna, akár csak egyszer is, arra emlékeznél?

– Hát persze! Azóta is égne a bőr a képemen miatta.

– És ha mondtál volna valami rettentő csúnyát neki, valami nagyon bántót, ami a női mivoltában alázta meg, arra emlékeznél?

– Hát persze.

– Kezded már kapisgálni, hogy mit akarok érzékeltetni veled? Ha valóban elkövettél volna valamit ellene, arra egész biztosan emlékeznél, nem volna min töprengened egy percig sem. Szükségtelen ezen jártatni az agyadat, úgysem fog eszedbe jutni semmi. És mint mondtam, ezzel Angéla is tisztában van.

– Na jó, de akkor mit tehetek? – kérdezte sokadszorra a fiú.

– Szerintem találkozz vele – javasolta Ákos, majd sokatmondóan hozzátette: – de ne egyedül. Vidd magaddal Zsófit is.

– Micsoda? De hát akkor el kell mesélnem neki mindent!

– Ez így igaz.

– Be kell avatnom a legapróbb részletekbe is, pedig pont meg akartam kímélni ettől az egésztől.

– Nézd, ha ez az Angéla betartja, amit ígért, akkor úgyis felbukkant volna az életedben, ráadásul egész biztosan olyankor, amikor Zsófival vagy. Akkor már nem jobb, ha Zsófit nem fogja felkészületlenül érni ez az esemény? Nem jobb, ha Angéla lesz az, aki meg fog döbbenni?

– Már miért döbbenne meg, ha magammal viszem Zsófit? Elvégre a menyasszonyom, és ezt ő is tudja.

– Csakhogy ő tisztában van vele, hogy meg akarod kímélni Zsófit a botránytól. Azzal a helyzettel viszont nem fog tudni mit kezdeni, amikor az egyetlen fegyverét nemes egyszerűséggel kihúzod a kezéből. Okafogyottá válik minden igyekezete egy pillanat alatt.

– Biztos vagy te ebben? – hunyorgott keserves képpel Gábor.

– Nézd, jó pár éves praxis áll mögöttem. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy tévedhetetlen lennék, de azt kell mondjam, a jelenlegi képlet eléggé tisztán áll előttem. És mondok neked még valamit. Ebben a történetben számomra Zsófi a legfontosabb, hiszen a testvérem. Az ő szempontjából is a legjobb lesz ez a megoldás, azt gondolom. És te is profitálhatsz a dologból, mert a húgom értékelni fogja az őszinteségedet.

– De hát én csak őt akartam megkímélni a…

– Tudom, Gabikám, és ez vitathatatlanul nemes szándék, de hát gondolj már bele, hogy amikor elkezdődik a közös életetek, akkor hány ilyen eset lesz még? És most nem kifejezetten más nők zaklatására célzok, de biztos, hogy számtalan helyzettel fogtok találkozni, amikor csak az őszinteség segíthet legyűrni a problémákat. Jobb, ha minél hamarabb elkezditek a közös gyakorlást.

Gábor végül belátta, hogy a kedvese elől semmiképpen sem lehet eltitkolni az ügyet.

– Rendben, elmesélem neki – bólintott rá végül –, de szeretném, ha a segítségemre lennél ebben.

– Biztos, hogy jó ötlet ez? – kérdezte Ákos. – Zsófi meg fog sértődni, ha megtudja, hogy nekem hamarabb elmesélted a dolgot, mint neki.

Gábor elmosolyodott:

– Ha nem csal az emlékezetem, az imént még azt ecsetelted, mennyire fontos az őszinteség. Most meg arra akarsz rávenni, hogy titkoljak el egy részletet a menyasszonyom elől?

Ákos belátta, hogy a fiúnak igaza van.

– Na ugye, mondtam én az előbb, hogy nem vagyok tévedhetetlen – kacagott föl. – Bár azt nem hittem volna, hogy erre ilyen hamar saját magam fogok példát szolgáltatni.

Zsófi sokkal könnyebben elfogadta a jövendő találkozó tényét, mint gondolták volna.

– Legalább jó alaposan megnézhetem magamnak végre ezt a nőszemélyt – jelentette ki. – A múltkori vacsoránál úgyis a hátam mögött helyezkedett el, hát most majd szemtől szemben fogunk ülni.

A találkozóra egy népszerű kisvendéglő kerthelyiségében került sor. Az előzetes megbeszélés értelmében Ákos volt az, aki először a helyszínre érkezett. Csakhamar felfedezett egy fiatal lányt, aki magányosan üldögélt egy asztalnál. „Ő lesz Angéla, semmi kétség, teljes mértékben illik rá a személyleírás” – gondolta magában, aztán elindult a célszemély felé.

– Bocsánat, kisasszony – szólította meg egy kifogástalan úriember modorában. – Megengedi, hogy helyet foglaljak a társaságában? Sajnos a pincér úgy tájékoztatott, hogy a többi asztal már mind foglalt.

Angéla elképedve bámult a jövevényre:

– Nahát! Magát én ismerem! Láttam a tévében. Maga az a pszichológus muki, igazam van?

Ákos óvatosan leült egy székre, a lány jobbján.

– Hogy muki vagyok–e, abban nem vagyok egészen biztos, viszont arról papírom is van, hogy pszichológus vagyok – felelte, és közben megnyugodva konstatálta, hogy a terve első pontja bevált. Igazából tartott tőle, hogy a harcias habitusú amazon keresetlen szavakkal fogja értésére adni, hogy odébb tágasabb, és nem bízott benne maradéktalanul, hogy az ismertsége a segítségére lesz.

– Mostanában nem láttam a tévében. Tán csak nem rúgták ki? – érdeklődött Angéla.

– Én voltam az, aki felmondott – tájékoztatta Ákos. – Tudja, nagyon terhes volt már számomra, hogy úton–útfélen felismernek. No persze, ha egy ilyen kedves fiatal hölgy teszi, az egészen más – bókolt a lánynak, aki ezt mosolyogva fogadta.

Angélának egyelőre nagyon tetszett a helyzet. Imponált neki, hogy egy olyan férfi társaságában ülhet, akit híres tévés személyiségnek tartott. Na és ha majd befut Gábor, akkor mi van? Legalább leesik az ő álla is. Úgysem ez lesz az utolsó találkozásuk, lesz még idő mindenre.

– Mostanában már csak rádióműsorom van – folytatta Ákos.

– Biztos az is nagyon menő lehet – vélekedett Angéla. – Ez amolyan távgyógyítás–féleséget jelent?

Ákos felkacagott:

– Attól függ, mit értünk távgyógyítás alatt. Például soha nem jutna eszembe hátfájást vagy reumát kezelni az éteren keresztül. – Aztán hozzátette: – Viszont az tény, hogy a hallgatóimnak lelkileg sokat jelent a műsorom. Legalábbis a levelek, amiket kapok tőlük, erről tanúskodnak.

– Ejha! Ez is eléggé izgalmasan hangzik – ismerte el a lány, aztán pajkosan megkérdezte: – Nem hív meg egyszer a műsorába? Hátha nekem is sokat jelentene, ha kiönthetném magának a szívemet.

Angélát ugyan nagyon is érdekelte a válasz, de az egyelőre nem jutott el a tudatáig, ugyanis ekkor elképedve vette észre, hogy feltűnt a színen Gábor is, de nem egyedül, hanem a menyasszonya társaságában.