Anna leplezetlen kíváncsisággal kezdte el kanalazni az ételt, és nem sokkal később csatlakozott azok táborához, akik elismerően nyilatkoztak Gergő szakácstudományáról.
Az Almási fiú egyébként nem mutatkozott szerénytelennek, őszintén bevallotta, hogy a falu bolondja is segítségére volt a főzés során. Később pedig részletes leírást adott Furulyás találmányáról, amely minden bizonnyal forradalmasítani fogja a fűszeripart.
– Neked is elmesélte? – kacagott fel Anna. – Nincs ember a faluban, akinek ne adta volna még elő a szenzációs ötletet.
Gergő kissé sértődöttnek tűnt:
– Azt hittem, egyedül én vagyok, akit a bizalmába avatott ebben a komoly nemzetgazdasági kérdésben – jegyezte meg. – Különben pedig egyáltalán nem értem a feltaláló urat. Ha attól retteg, hogy valakik ellopják a találmányát, akkor miért mesél róla fűnek-fának?
– No, ne durcáskodj már – vigasztalta Anna. – A falubeliekben megbízik. Ha neked is elmondta az ötletét, az pontosan azt jelenti, hogy immár rád is igazi mátraszederkényiként tekint.
Gergőnek jólesett ebből az aspektusból vizsgálni a dolgot, de még jobban megmelengette a szívét, amit Anna az ebéd befejezésekor mondott:
– No, ez valóban fejedelmi volt. Most már megnősülhetsz!
– Nősülés? – kapott a végszón az Almási fiú. – Bevallom, ez a szándék az utóbbi időben egyre előkelőbb helyen szerepel a terveim között.
– Nocsak! – ámuldozott Anna. – Aztán már megvan a jelölt is a családalapításra? – kérdezte incselkedve.
– Voltaképpen már megvan a jelöltem – vakargatta a fejét Gergő –, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ő maga még nem tud a dologról. Sőt, talán még nem is sejti…
Anna jelentőségteljes pillantást vetett a fiúra:
– A nők sokkal több mindent sejtenek, mint azt a férfiak el tudnák gondolni.
Gergő maga is érezte, hogy belepirul ebbe a közleménybe, és hirtelen olyan zavarba jött, hogy jobbnak látta távozni.
Később persze napokig emésztette magát, amiért nem aknázta ki jobban a sokatmondó párbeszédben rejlő lehetőségeket, aztán azonban új terv kezdte foglalkoztatni. Úgy gondolta, hogy itt az ideje valami igazán különleges étellel kedveskednie Annának. Teljesen egyedül szándékozott elkészíteni a fogást; Nagyikát még csak beavatni sem akarta a tervébe, nemhogy a segítségét igénybe venni.
Igen ám, de honnan szerezzen különleges receptet az, aki jószerivel még csak most ismerkedik a szakácsművészet rejtelmeivel? Nos, erre a kérdésre modern korunkban nem olyan nehéz válaszolni: természetesen az internetről.
Mivel Nagyika háztartása sem számítógéppel, sem internet-hozzáféréssel nem rendelkezett, Gergő az egyik ködös reggelen felkereste a faluházat. Leült a számítógép elé, és bepötyögte a keresőbe: „könnyen elkészíthető, mégis különleges ételek”. Aztán csaknem egy órán keresztül tallózott a gép által kidobott találatok között, de egyelőre sehogy sem talált megfelelő receptet. Végül azonban rámosolygott a szerencse:
– Salsa szósz… – ízlelgette magában a kifejezést, és egyre jobban megtetszett neki. – Ráadásul elkészíteni sem tűnik nagy ördöngösségnek – szögezte le magában, miután többször is elolvasta a hozzávalók listáját, illetve az elkészítés módját.
Kinyomtatta a receptet, és már vágtatott is haza, hogy mielőbb hozzálásson az elkészítéséhez.
A téli salátát összeállítani tényleg csak percek kérdése volt. Gergő felcsíkozta az uborkát, a kínai kelt és az almát, összeforgatta az alapanyagokat, sóval, fehérborssal meghintette a salátát, s már készen is volt a körettel.
A következő lépés sem okozott nehézséget: csíkokra vágta a csirkemell filét, aztán forró serpenyőben, kevés olajon hirtelen átsütötte. Végül hozzákezdett a legnehezebbnek ígérkező teendőhöz, a salsa szósz elkészítéséhez.
Természetesen ekkor már Nagyika is ott kíváncsiskodott a konyhában, és érdeklődve szemlélte unokája ténykedését.
– Egy fej vöröshagymát beledobok a turmixgépbe – magyarázta Gergő, mintha csak egy népszerű tévés főzőműsor házigazdája lenne –, mellé két közepes nagyságú paradicsom, néhány gerezd fokhagyma, sűrítésnek konzerv paradicsom, ízlés szerint kevés cukor, só és kakukkfű.
Gergő megnyomta a turmixgép gombját, majd komoly arccal így szólt:
– Végül beállítjuk a szósz csípősségét, ez a legnehezebb feladat. Óvatosan kell adagolnunk a csiliport, nehogy végül meglepetés érjen minket.
Többszöri kóstolgatás után Nagyika elismerően megjegyezte:
– Finom ez, te fiú! Épp annyira csíp, amennyire kell. – Aztán hozzátette: – Legközelebb azért jobb lesz, ha a mártást készíted el először. Kicsit összeérnek az ízek, amíg a többi hozzávalóval bíbelődsz, ráadásul a csirkemell sem hűl el a végére.
Gergő megköszönte a tanácsot, és már csomagolt is, hogy mielőbb feltálalhassa az ételkülönlegességet szíve hölgye számára.
A kocsmához érve aztán hamar lelombozódott. Nem Anna fogadta a pult mögött, hanem egy idősebb, szakállas férfiú, aki hamarosan rossz hírekkel szolgált:
– Anna tegnap elutazott a mátraházai tüdőszanatóriumba.
