Szombat reggel zenés ébresztő harsant az Almási-házban. Ez a jelenség úgy jött létre, hogy a családfő reggel hétkor bekapcsolta a zsebrádióját, teljes hangerőre állította, aztán körbejárt vele a hálószobák előtt, sőt, a fiúkéba be is nyitott:
– Jó reggelt, hétalvók! Indul a karácsony előtti vendégváró nagytakarítás! – harangozta be az eseményt, mintha legalábbis valami művészeti fesztivált reklámozna, amiről senkinek sem szabad lemaradnia.
– Hány óra van? – motyogta félálomban Gergő, majd miután tájékoztatták, elkeseredve felsóhajtott: – Legalább szombaton tudná magát rendesen kialudni az ember!
Az édesapja a figyelmébe ajánlotta az elkövetkező Újév szombatját, amikor minden bizonnyal alaposan kipihenheti majd magát.
Egy óra elteltével mindannyian túl voltak a mosakodáson, a reggelin és a kávén – utóbbin természetesen csak a felnőttek – és hozzákezdtek a nagytakarításhoz.
Úgy tűnt, Gergő nagyon nincs formában ezen a napon, mert ahogy nagy álmosan ide-oda téblábolt, felborított egy ruháskosarat. A szerettei tettek néhány csípős megjegyzést arra nézvést, hogy ha még mindig nem ébredt volna fel egészen, vegyen egy frissítő hideg zuhanyt, de nemsokára elterelődött a figyelem a középső fiú ügyetlenségéről, a konyhából ugyanis üvegcsörömpölés hallatszott.
– Ki ne gyertek a konyhába papucs nélkül! Összetörtem egy poharat! – kiáltotta figyelmeztetőleg a többiek felé Julika, és hozzákezdett az üvegszilánkok összesepréséhez.
Úgy tűnt, a hitvese sem akart kimaradni az ügyetlenkedésből, mert ő meg a nappaliban tört össze egy nippet.
– Legalább ne azután tört volna el, hogy alaposan megtörölgettem – dünnyögte bosszúsan a családfő.
Hugi megállt a szobaajtóban, ahonnan mindenki hallhatta, mit mond, és lelkesítő szózatot intézett a családjához:
– Próbáljatok már egy kicsit odafigyelni! Ne csináljunk magunknak több munkát, mint amit egy nagytakarítás jelent! – Azzal kifordult az előszoba felé, tett egy lépést előre, és azzal a mozdulattal felrúgta az odakészített, teli felmosóvödröt. A habos víz végigömlött az egész előszobán.
Ezen a jeleneten egyszerűen nem lehetett nem nevetni. Még maga Hugi is felkacagott, pedig ezzel egyidőben a szégyenpír is elöntötte az arcát. Főleg akkor, amikor a bátyja irányából máris megérkezett az első megjegyzés:
– Anélkül is megértettük volna a szavaidat, hogy illusztrációt szolgáltatsz hozzá – kiáltotta oda vidoran Gergő. – De persze így már teljesen egyértelmű, mit kell odafigyelés alatt értenünk, illetve hogyan ne csináljunk magunknak többletmunkát.
Julika ezúttal is a pozitív gondolkodást favorizálta:
– Még jó, hogy mindez azután történt, hogy feltekertem a szőnyegeket.
Károlyra is átragadt a többiek mókázó kedve:
– Gyerekek, ha így folytatjuk, a jövő héten, amikor megérkeznek a vendégeink, csupa romot fognak találni. Azt hiszem, ma egyikünk sincs valami nagy formában.
Ez utóbbi megjegyzés nyomán mindenki Öcsire nézett. Ő volt az egyetlen, aki ma még semmit nem tört össze és nem borított fel. Most ott álldogált a porszívócsővel a kezében, és őszinte ijedséggel nézett a többiekre.
– Öcsikém, tedd le azt a porszívócsövet! – szólt rá nevetve az édesanyja. – Amilyen a formánk, a következő percben úgyis levernél vele valamit. – Azzal felszólította a többieket, hogy öltözzenek fel, és kövessék a kertbe.
Ha valaki a következő percben belesett volna az Almási-porta kerítésén, azt láthatta volna, hogy a család apraja-nagyja gyermeki örömmel hógolyózik. Ez a terápia végül rendkívül eredményesnek bizonyult. A félórás hócsata végén mindannyian kipirulva, felfrissülve, és ami a legfőbb, nekividámodva tért vissza a házimunkához. Estére úgy ragyogott a ház, hogy a legszigorúbb bíráló sem talált volna benne kivetnivalót.
Julika nagy megelégedéssel tekintett végig az eredményen:
– Na, most már jöhetnek a vendégek. Minden készen áll életünk legszebb karácsonyához.
