– Különben is – szólalt meg csöndesen anya –, az emberiségnek már réges-rég van közös nyelve, ez pedig nem más, mint a szeretet.
– Azért az látható, hogy neked igencsak szívügyed a nyelvújítás, apa – jegyezte meg Gergő.
– Mit tagadjam, az egyik kedvenc történelmi korszakom a magyar felvilágosodás kora, aminek igen jelentős vonulata volt a nyelvújítás – magyarázta az édesapja. – Átfogta az egész közéletet, sőt, látens politikai mozgalomnak is volt tekinthető. Az összes jeles gondolkodó felismerte, hogy a nemzet ügye és az anyanyelv szorosan összekapcsolódik. Központi kérdéssé vált a magyar nyelv jogainak helyreállítása, sőt, államnyelvvé tétele. Hogy is mondta Bessenyei György? „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem.” A nyelvújítás előfutára lett a reformkor, majd később a szabadságharc sok-sok törekvésének – fejtette ki, aztán hirtelen elhallgatott, és a mellkasát kezdte dörzsölgetni.
– Milyen fullasztó ez a levegő! Nagyon meleg van idebenn. Azt hiszem, kimegyek egy kicsit a lugasba. Ilyenkor már nem tűz oda a nap, az árnyékban egészen elviselhető ez a kánikula.
Fölemelkedett a fotelből, és kiment a házból.
Nem érte el a lugas hőn áhított árnyékát, a gyepen összerogyott.
Utánaszaladt a család. Elsőként Ákos ért oda, és pofozgatni kezdte az édesapját. Aztán, amikor ez nem vezetett eredményre, szétnyitotta az inget a mellkasán, és ráhajolt, mint aki hallgatózik, hogy van-e még élet a testben.
– Mit csinálsz? – kérdezte Hugi, aki épp abban a percben szaladt le a lépcsőn.
– Ne kérdezz most semmit – vetette oda a bátyja, aztán hátrafordult, és már mindenkihez intézte a szavait:
– Azonnal hívjátok a mentőket!
Az édesanyja ekkor ért mellé. Talán már rosszat sejthetett, mert a kezében volt a telefon.
– Mit mondjak, mik a tünetek? – kérdezte a legidősebb fiától, és annyira remegett a keze, hogy egyszerűen nem bírta bepötyögni a megfelelő számokat.
– Jaj, apa! – nyögött fel Dóri, és a kezét tördelte.
Az ikrek csak megilletődötten álltak a földön fekvő édesapjuk mellett, és sírtak. Drukkoltak Ákosnak, de egyelőre nem mertek közbeszólni.
Megtette ezt helyettük Gergő:
– Add ide a telefont, anya, majd én hívom a mentőt! Te próbálj inkább Ákosnak segíteni. – Azzal kiragadta a készüléket az édesanyja kezéből, és beütötte a segélyhívó számát.
A legidősebb fiú közben hozzákezdett a szívmasszáshoz, Julika pedig letérdelt a hitvese mellé, és mesterséges légzéssel próbálkozott.
– Dóri! Menj be a házba, és hozd ki apa gyógyszereit! – adta ki az utasítást Gergő, miután végzett a hívással, és a máskor az idősebb jogán perlekedő nagylány most híven engedelmeskedett az öccse szavainak.
Egy örökkévalóságnak tűnt, mire kiérkezett a mentő.
Az orvosok rögtön hozzákezdtek az újraélesztéshez, amit rövid küzdelem után a mentőkocsiban folytattak.
Amikor szirénázva elrobogott a mentő, Ákos ráparancsolt Gergőre:
– Nyisd a garázskaput, megyünk a kórházba!
– Hatan vagyunk, nem fér be mindenki – jegyezte meg az öccse.
– Kit érdekel ez most? Vészhelyzet van. Megyünk mind a hatan – jelentette ki Ákos ellentmondást nem tűrően. – Ha megbüntet minket a rendőr, hát lelke rajta.
A kórházban megkeresték az ügyeletes orvost, aki félrehívta őket a várakozóhelyiségbe, ahol e pillanatban nem tartózkodott rajtuk kívül senki.
– A hozzátartozójuknak szívrohama volt – kezdte az orvos. – Olyan gyenge szív dobogott benne, mintha egy hetvenéves embert kellett volna kiszolgálnia…
Lopva a gyerekekre nézett, aztán megerősítette a lelkét, és folytatta…
– Mindent megtettünk, ami emberileg lehetséges – mondta csöndesen az orvos. – A mentős kollégák a rohamkocsiban még újraélesztették, de amikor beértek vele a kórházba, megint leállt a szívműködése. Több mint fél órán keresztül próbáltuk visszahozni az életbe, de minden igyekezetünk kudarcba fulladt. Már nem segíthettünk rajta. A hozzátartozójuk sajnos meghalt.
Julika falfehér arccal hallgatta a rövid beszámolót, s az egyre vészterhesebb monológ végén elsőszülött fia vállára borult, és keserves zokogásban tört ki.
Az orvos megsimogatta az ikrek fejét, és együttérzően így szólt:
– Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült megmentenünk az édesapátok életét.
Aztán tapintatosan kivonult a várószobából, magukra hagyva a családtagokat a bánatukkal.
Azt gondoltam, tovább bírja …