Telep Öcsi dolgozatai #96

Nyári ezoterikus diáktábor

Az időcsapdák 2.

Ez az eset azon a nyáron tőrtént, amikor a tejes napfogyadkozás volt. Sőt, pont azon a napon illetve élyszakán. Mékpedig jött értem apukám délbe a pótvizsgaellő készitőtáborba kocsival, én meg mutattam neki az összekórmozott szemüvegemet, amékkel megfogom tekinteni a eseményt, de lekevert egy fülest, amiér öszzerongáltam a méregdrága szemüvegemet, és elhajtott, de nem engem, hanem a kocsival a tanárnéni háza elé.

Kérdem tőle, hogy minek csinájja eszt, nem elég, hogy év közbe gyanusityja anyukám, hogy megcsallya a tanárnénivel? Legaláb nyári szünetbe ne terejjen magára gyanus feltevéseket, amikor nincs is fogadó óra. Éstovábá így lefoglyuk késni a teljesen a napfogyatkozást. De megnyugtatott (ő), hogy nem a tanitó nénihez jött, hanem megmutatyja nekem a időcsabdát.

Erre kiszált a kocsiból, és ráteritette a ponyvagarázst, és kiáltotta befele, hogy nézzem meg a órámat, utána meg üllyek csendbe. Ekkor 12 óra 35 perc volt, és 12 óra 52-kor apukám leszedte a ponyvát, én meg elcsodálkosztam, hogy hogy lehet sötét délbe? De felvilágositott apu, hogy időugrást képeztünk, és most este van. Nagyon megijettem, és ő is zihált és levolt izzadva tejesen. Nekem meg elkezdett remegni a gyomrom meg a vesém, de ez szerintem méltányos egy enbertől, amék asziszi, hogy csak pár perc telt el, erre kiderűl, hogy sötét este van. Kértem, hogy menjünk vissza a jelenbe, mer félek.

Erre rámtakarta megint a ponyvát, és azt monta, legyek nyugott, ő majd kinnt vigyáz, nehogy baj legyen. Megint negyed óra telhetett el, de be bizony osodott, hogy világos nappalra visszamentünk órákat ezalatt. Apukám lihegett veszettűl, én meg ám úgy el ám últam, hogy Dévid Kop/fild meg még Tviszt Olivér is elbúlyhat az én apukám alatt, akkora időcsabdát tud, de kérte, hogy erröl ne meséjjek senkinek, még anyunak se, mert az ijen enbereket beszokták zárni az intézetbe, amék tele van olyan betegekkel, akik azt mesélik, hogy őket errabolták az úfók, és találkoztak Í.T.-vel meg Szigurney Vidorral, aki a hasán szüli meg a gyerekét, és sosenem engednek ki onnan.

De én nem ezen izgúltam, hanem hogy lekéstük vajon-e a napfogyadkozást, apukám azomban megvigasztalt, hogy majd éllyel megnézzük, mert akkor is bemegy a nap a hold elé. És fel is mentünk éjfélkor a tetőre, és leűltünk a liftház mellé, ahol apukám elalutt, én meg izgúltam, hogy a sok felhőtöl látunk valamit majd-e, mer már a hold senagyon világított, és én is tizta korom voltam már mindenütt, de hálistennek a végét nem késtem le, mer fél négy körül bújt előfele a nap, izzott weöresen az erdő fölött, és megállapitottam, hogy ijen szép napfogyadkozást még sosenem láttam.