Nyári ezoterikus diáktábor
Az időcsapdák 1.
Az időcsapdákkal elősször akkor találkoztam, amikor ez a fogalomnak a megnyílvánulási formája kézzel fogható testet öltött előttem az életem eggyik korábbi szakaszának meghatározó periódusa alatti stádijumban. Mert ugyanis egycer apukám voltaképen hazajött a kocsmából. Illetve nem is tuttuk, hogy honnan jön haza, mer már akkor csütörtök volt, és ez a fizetésnap utáni keddet követő szerdára virradó éjjel utáni csütörtök volt. Tehát már akkoriba 4 napja elvolt tünve apukám, és már nagyon izgúltunk, és anyukám ellő is készitette a sodrófát, gondolom azér, hogyha megtugyja, hogy apukámat baj érte, akkor gyorsan a segicségére siessen tudni.
Amikor hazajött apukám, akkor anyu megérdeklőtte, hogy: Hol jártál te hím pellér 6 hajjam? De apukám csak ledőlt a fotelbe és közbe kedélyesen olyat verselt, hogy Ittvan megjött Telep Ede, aki mostan letelepede. Erre anyu rákiáltotta azt a rivallást, hogy: Mivan lyóenber, mán a nevedet se tudod, anjira bevagy szívva? De apu ezt kikérte magának, és tájékosztatta a családot, hogy pontosan 10-tába van vele, hogy ő nem Telep Gyárfás senem Telep Olivér, és szerintem biztos nem volt részeg, mer akkor legfejjebb Fás Gyártelep vagy Telivér Polip néven mutadkozott volna be az alkohólból kifojólag.
Na, ekkor felvilágositottuk, hogy már csütörtök van, de ő csak azt hajtogatta, hogy ne mongyunk már csütörtököt, mit vitcelődünk vele, amikor lyóltugyja, hogy mámma hétfő van. De ám anyukám elkeszte fírtatni a pénszt, mékpedig hollétileg, és erre a családfőnk riattan összedermedt, megnézte a tévéujjságot, és bejelentette, hogy neki időkiesése van, és a lekkésőbi emléke az, hogy hétfő reggel elindúlt a munkába, és szerinte biztos errabolták az úfók, tán még meg is erőszaklották, de hogy beleavatkoztak az agytekervényeinek a memóriaköszpontyába, az szinte 2-ségtelen, és derengett is neki egy sötét hejj tele fura alakokkal és csillogó/villogó gépekkel, ami valló szinüleg az űrhajó irányitó etycsége volt, mire anyukám meg is kérdezte, hogy hogy hívták azt a csészeajjat, táncsak nem Makk Hetesnek?
És aztán stillszerüen repűlt 1-2 tányér is, de később anyukám kizavart engem a bátjámmal, amit nem is bántam, mer nem szeretem, ha a tudományos eszmecsere fojamán az eggyík fél csak jahve székelni bír, a másik meg órdit hitetlenkedve, mer nem hisz a parajellenségekben.
